Az egynyári ürömből kivont artemisininnel kapcsolatos munkájáért kapta a Nobel-díj felét Tu Youyou, a kínai gyógynövénykémikus asszony, míg a Nobel-díj másik fele a talajbaktériumból kivont ivermectin felfedezéséért járt William Campbell parazitológusnak és Satoshi Omura gyógyszerkémikusnak.
Mindkét gyógyszer élősködők által okozott, sok millió embert érintő betegségek kezelésére alkalmas (malária, folyami vakság, nyirokfilariázis). Ezek olyan kórképek, amelyek bár sok embert érintenek, mégis az „elhanyagolt” betegségek körébe tartoznak; főleg a gazdaságilag fejlődő, szegényebb országok lakosságát sújtják, ezért eddig kevés gyógyszert fejlesztettek ki ellenük – a gyógyszerfejlesztés főleg olyan betegségek kezelésére irányul, amelyek a gazdag nyugati országok lakosait érintik (rák, diabétesz, autoimmun betegségek), továbbá a gyógyszerfejlesztést zömmel for-profit gyógyszergyárak végzik, és kevés az akadémiai, egyetemi nonprofit kutatás, jegyzik meg a kommentátorok. Az „elhanyagolt” betegségekkel kapcsolatos kutatások esetében is fontos azonban a forprofit gyógyszergyárak szerepe, hiszen pl. az egyik díjazott, William Campbell a Merck Institute for Therapeutic Research-nél végezte áttörést eredményező kutatásait.
A természet, mint gyógyszerkémikus
Az elhanyagolt betegségek kezelésén túl az is jellemző mindkét Nobellel elismert hatóanyagra, hogy természetes alapanyagból származnak, egy olyan világban, amikor az FDA által befogadott szerek túlnyomó többsége kémiai szintézis révén keletkezett, és a nagy gyógyszergyártók zöme bezárta a természetes anyagok kutatásának szentelt divízióit (The value of natural products to future pharmaceutical discovery). A díj tehát arra is felhívja a figyelmet, hogy a természet kincsestárában óriási mennyiségű olyan molekula lehet, amely gyógyításra alkalmas, illetve amely inspirációul szolgálhat a gyógyszerfejlesztés számára. Fontos továbbá – jegyzik meg a kommentátorok – a már befogadott szerek új terápiás célpontok elleni felhasználása is, így pl. a maláriaellenes artemisinin rákellenes aktivitásának a kihasználása is.
Őseink tapasztalati tudása
További elemzők azon gondolkoznak, hogy Tu Youyou asszony - aki egyébként az első kínai orvosi Nobel-díjas - példáját követve találhatunk-e más olyan ősi medicinális recepteket, amelyek a modern korban is felhasználhatók. A régi szövegek természetesen nehezen navigálhatók, állapítják meg a téma szakértői, és egységesen alkalmazott növényrendszertan híján sokszor nehéz megállapítani, melyik gyógynövényről van szó, továbbá problémát jelenthet, hogy a különböző kultúrák különbözőképpen definiálják a betegségeket, amelyek kezelésére az adott receptet ajánlják, azonban az bizonyos, hogy számos gyógyszert lehetne még felfedezni az ősi orvosi szövegek alapján. Ez a fajta munka a jövőben a farmakológusok, történészek és etnofarmakológusok szoros együttműködését követeli majd meg.
