hirdetés
hirdetés
2021. május. 12., szerda - Pongrác.
hirdetés

Elérhetőek az MGYT IB graduális képzésről szóló felmérésének eredményei

Merre tovább, gyógyszerészet?

A mainál gyakorlatiasabb egyetemi képzésre van szükség a gyógyszerészetben – többek között ez derül ki a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Ifjúsági Bizottsága (MGYT IB) által készített felmérésből. Az adatgyűjtés folytatódik, az azonban a szakmán áll, hogy mit is kezdenek az eredményekkel – vallja a PharmaOnline-nak adott interjúban a felmérést vezető dr. Fittler András, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Gyógyszerészeti Intézet és Egyetemi Gyógyszertár adjunktusa.

hirdetés

Régóta tudjuk, látjuk, hogy az orvoslás, az orvos-beteg viszony megváltozása, a gyógyításban és a gyógyszerészetben tapasztalható (szub)specializáció miatt a gyógyszerészet oktatása sem maradhat változatlanul. Az MGYT IB tagjaként nem először vett részt a képzéssel kapcsolatos felmérésben; két éve, a szakgyógyszerész képzés reformja előtt is hasonló nagyszabású munkával igyekeztek felmérni a kollégák véleményét. Bár a graduális és a posztgraduális képzés más, mit mutatnak a trendek?

– Nagyon sok a hasonlóság. Azt látom, hogy a gyógyszerészet valamennyi területén specializáltabb, gyakorlatiasabb tudásra lenne szükség, bár az még nem igazán dőlt el, hogy ennek a tudásnak a megszerzésére az egyetemi évek alatt, vagy inkább a szakképzésben lenne-e szükség. Több-kevesebb sikerrel megpróbáltunk már változtatásokat előmozdítani a szakképzésben, de erre a graduális képzésben is szükség lenne.

Mennyire egységes a szakma a változások szükségességét tekintve?

– Az idei felmérés célja lényegében éppen ennek a kiderítése volt. Megpróbáltunk leképezni egy átfogó gyógyszerészi véleményt a kérdésben. Akikkel beszélünk, és azok körében, akik felmérésünk megszólítására válaszoltak, mind-mind azt látom, hogy az eddigiekhez képest más képzést szeretnének, tehát szükség van a reformra. Hogy miben, az elsősorban az egyes szakterületüktől függ, habár az eredmények szerint számos koncepcionális újításban szinte valamennyi válaszadó gyógyszerész egyetért (pl. egyes tantárgyak és tantárgycsoportok szerepének újragondolása, gyakorlatiasabb szemlélet felé való elmozdulás).

A Gyógyszerészet c. lap ez év júliusi számában megjelent közlemény szerint eddig mintegy ötszázan töltötték ki a kérdőíveket, ami nyilvánvalóan nem fedi le a teljes szakmát. Jelzik is, hogy a felmérést folytatni szeretnék. Mikorra lehet a vélemények alapján konszenzust kialakítani?

– Természetesen az lenne jó, ha mindenki véleményt mondana, ez persze sajnos lehetetlen. Azt gondolom azonban, hogy a mintegy 11 ezer gyógyszerész közül közel ötszáz személy véleményének a megismerése jó arány. Különösen annak fényében, hogy tudomásunk szerint ehhez mérhető elemszámú „feedback”-et eddig még sohasem kaptak a képzőhelyek a szakmától. Szerintem a felmérés eredményeinek egyik fő üzenete éppen az, hogy a szakma véleménye egységes a kérdésben. Nem csupán a számokból, hanem a szöveges vélemények olvasása során is  erre a következtetésre jutottunk: több százan fogalmazták meg, hogy a kérdést magukénak érzik; változtatni kellene. Hogy mikor jön létre a konszenzus, az persze még kérdés; biztos, hogy időt igényel.

Mi az, amin már most lehetne/kellene változtatni?

– Mivel igen átfogó öt éves képzésről van szó, minden változtatást nagyon alaposan át kell gondolni. Véleményem szerint azonban az egyetemi képzésben részt vevő oktatóknak már most el kellene kezdeniük azon gondolkodni, mit is változtatnának saját területükön a felmérés eredményein keresztül megfogalmazódott célok érdekében. Ezek közül kiemelendő a tantárgyak egymáshoz viszonyított súlyának átértékelése, új tárgyak beemelése a képzésbe, nyitás a klinikai gyakorlati ismeretek és a gyógyszeripar felé, interaktív oktatástechnikai módszerek alkalmazása és a szakmai gyakorlatok tartalmasabbá tétele. Meg kell jegyeznem, hogy a Gyógyszerészetben júliusban megjelent, közel 15 oldalas összefoglaló még számos további ponton mutat rá változtatási igényekre és lehetőségekre. Azt gondolom, jó pár évfolyam biztosan kifut, mire komolyabb változás történhet, de ha a problémák tudatosulnak, már az is nagy előrelépés.

Az egyik legfontosabb megállapítás, hogy közelíteni kellene a gyakorlati életet az egyetemi képzéshez. Véleménye szerint van-e ehhez elég gyakorlatorientált szakember? A szakképzés átalakításakor lényegében ugyanez volt a fő kérdés...

– Szerintem van. Személyes tapasztalatom, hogy nagyon sok gyakorló gyógyszerész tekinti szíve ügyének a fiatalok oktatását. A gyógyszerészképzés 10 félévéből egy teljes félév „kint” történik a közforgalmú gyógyszertárakban és kórházakban, sőt a nyári gyakorlatokon is itt (illetve – sajnos csak igen ritkán – az iparban) sajátítanak el gyakorlati ismereteket a hallgatók. Tudomásom szerint a képzőhelyeken vannak alkalmanként külsős óraadók is, ami nagy segítség, hiszen az egyetemi oktatók nem feltétlenül látják a való élet aktuális kihívásait. A gondot tehát nem az jelenti, hogy nincs elég hozzáértő szakember. Valami módon jobban be kellene őket vonni az oktatásba, vagy a gyógyszerész-jelölteknek kellene több időt tartalmasan „kint tölteni”. Ezt igazolja például, hogy a gyógyszerészek többsége támogatná a klinikai gyakorlati idő megnövelését és a szakmai gyakorlatok tematikájának pontosítását.

A felmérés eddigi eredményeiről szóló közlemény megjelenése óta mennyien töltötték még ki a kérdőívet?

– Nem sok új válaszadó van. Ennek oka egyfelől talán az, hogy nyár van és sok helyütt áll az élet, másrészt a kitöltők számának időbeli alakulása azt mutatta, hogy akik magukénak érezték a problémát, azok jó része már a felmérés elején megosztotta a véleményét. Személy szerint nagyon jóleső érzés volt, hogy a felmérés meghirdetésekor két napon belül háromszázan érezték fontosnak, hogy elmondják a véleményüket. Továbbra is várjuk, hogy minél többen kitöltsék a kérdőívet, de azt tudnunk kell, hogy az eddigi vélemények közzé tétele hathat az újonnan kitöltőkre.

A célok, a változtatás érdekében kezdeményeztek-e egyeztetést a kamarával, a többi szakmai szervezettel?

– A felmérést az MGYT IB végezte és tette közzé az eredményeket is annak érdekében, hogy azok mintegy közkinccsé válhassanak. Feltételezem és várom, hogy valamelyik szakmai szervezet a vállára veszi majd a téma további gondozását... S hogy mi lehet a képzés megváltoztatásának pontos menete? Mikorra születhetnek ebből új curricullumok? Mikor jöhet ki az első új rendben képzett gyógyszerész-évfolyam? Bevallom, ezen még nem is mertem gondolkodni. A magam részéről annyit mondhatok, nagyon remélem, hogy mindazok, akik olvassák az eredményeket, elgondolkodnak rajta, hogy nekik, a saját területükön mit is volna szerencsés megváltoztatniuk. Optimista vagyok, így úgy érzem, hogy elindult valami, de hogy mikor és mi lesz a vége, magam sem tudom.

Az alap kérdőívet ide kattintva érheti el

A ráépülő kérdőív itt elérhető

A felmérés összefoglalása és az az alapján készült javaslatok

A graduális gyógyszerészképzés és esetleges reformja nagyszámú gyógyszerészt foglalkoztat. A kitöltők jó közelítéssel a szakma egészét reprezentálják, és közöttük munkahelyi vezetők is vannak, így véleményükben a szakmai gyakorlat és a munkaerőpiac igényei egyaránt tükröződnek. Számos kérdésben világos álláspont fogamazódik meg, amit a döntéshozóknak és az egyetemi vezetőknek meg kell fontolniuk – áll a felmérésről készült közleményben, amely szerint a kérdőív kitöltőinek véleménye alapján egyebek között megállapítható, hogy:

  • vitathatónak tűnik egyes tantárgyak és tantárgycsoportok képzésben betöltött szerepe;
  • határozott igény mutatkozik az elvont ismeretektől a gyakorlatiasabb szemlélet felé való elmozdulásra;
  • az egyes szakmaterületek akár egymásnak ellentmondó igényeire egy, az osztatlan képzést és az alapvető gyógyszerészi kompetenciákat megtartó specializációs rendszer adhat választ;
  • a graduális képzést – különösen az esetleges képzésen belüli specializációt – össze kell hangolni a szakképzéssel és továbbképzéssel;
  • megfontolandó bizonyos új ismeretek (pl. gyógyszerszi gondozás, biotechnológia, kommunikáció, jogi és számviteli ismeretek) beemelése a kötelező tárgyak közé.

Az MGYT IB azt javasolja, hogy a képzés szervezői fontolják meg elsősorban:

  • a tantárgyak munkaerőpiaci igényeknek megfelelő korrekcióját,
  • gyakorlatközpontú tematika és oktatási módszerek bevezetését,
  • a specializálódás lehetőségének biztosítását a graduális képzésben, valamint
  • az ipari és kórházi-klinikai szakmai gyakorlatok súlyának növelését.
(forrás: PharmaOnline )
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés