Körülbelül ez a lényege annak a generikus gyógyszerpiaci ösztönzőkről, a támogatás rendszeréről szóló tanulmánynak, amely a WHO Európai Regionális Irodája és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közötti megállapodás alapján jött létre, és 2011-ig mutatja be a hazai helyzetet. A kötetet hétfőn délután mutatták be a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában – mint arra Gaál Péter, az egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karának dékánja rámutatott, nem utolsó sorban azzal a szándékkal, hogy alapot adhasson a döntéshozóknak a „bizonyítékokon alapuló egészségpolitikai döntések” meghozatalára.
Mint az egyik szerkesztő, a WHO Magyarországi Irodáját képviselő Szigeti Szabolcs emlékeztetett: 2009-ben az IME-ben jelent meg egy cikk, amely azt feszegette, vajon hatékonyabbá tehető-e a generikus piac. Az alapvetések szerint ugyanis nemzetközi összehasonlításban a magyar generikus piac sok szegmensének termelői árszínvonala magasabb volt, mint más európai országokban. Nem volt árverseny és nem ösztönözték a legalacsonyabb ár elérését. A szakértői csoport munkája 2010-ben indult, amely elsősorban egészségfinanszírozási szempontokat vett figyelembe; az iparpolitika szempontjait is figyelembe vevő támogatási rendszer kidolgozásához ugyanis több tárcát felölelő, interszektorális munkacsoportot kellene alakítani – jelezte. A tanulmány egy másik szerkesztője, Németh Gergely (Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Ártámogatási Főosztály) – hangsúlyozva, hogy álláspontjuk helyenként eltérhet „munkahelyük véleményétől” – a többi közt kiemelte: nem vizsgálták a gyógyszerpolitika tágabb összefüggéseit, a helyi gyógyszerpiacra és a nemzetgazdaságra gyakorolt hatásokat. Mint azonban megállapították: a 90-es évektől a kétezres évek végéig Magyarországon hiányoztak a támogatási rendszerből az árversenyt előidéző ösztönzők. Mindez a piaci árnál magasabb árat és „jóléti veszteséget” hozott a magas térítési díjak és tb-támogatások formájában. Jelentős változás a referencia árazási változásokkal történt, igazi sikert azonban a vaklicitként ismert rendszer rendszer bevezetése hozott, bár mint a szakértő megjegyezte, az intézkedések „számos ponton ellentmondanak az elméleti modelleknek”.
| Mekkora a piac? |
Egyre inkább érezteti hatását a gyógyszerpiacon, hogy a korábban még százmilliárd dollár forgalmat bonyolító originális gyógyszerek egy része elveszíti szabadalmi oltalmát, és a drága, innovatív gyógyszerek helyét átveszik az ugyanazon hatóanyagot tartalmazó olcsóbb generikumok. A szakemberek azzal számolnak, hogy a generikus piac folyamatosan növekszik, 2014-re a teljes gyógyszerforgalom 27, 2016-ra pedig 34-35 százalékát adja, igaz, országonként jelentős eltéréssel. Míg például Lengyelországban már most a generikus orvosságokból származik a forgalom 56,4, és hazánkban is már a 36,2 százaléka, addig Franciaországban 13,1, Spanyolországban pedig mindössze 8,4 százalékot tesz ki e készítmények piaci részaránya – magyarázta a VG-nek nemrégiben Fekete Tibor szakértő. |
A támogatási rendszer a szerzők szerint összetett, egymást átfedő jogcímek vannak benne. Gyakran változó árat, nehezen átlátható és tervezhető rendszert eredményez a szereplők számára. Ajánlásaik szerint egyensúlyt kell találni az alacsony árak, az ellátás biztonsága és a hozzáférés között. Nem csak az árra kell tehát fókuszálni, de figyelni kell arra is, hogy a cégek hajlamosak az olcsó készítményekről a forgalmat a drágább hatóanyagok, szabadalom védett termékek irányába terelni. Bár nincs arany út egy támogatási rendszer kialakítása során, a szerkesztők úgy tartják: a szabályozás alapjainak stabilnak, tervezhetőnek, mindenki számára érthetőnek kell lenniük. Jutalmazni kell a hatékony árat adó cégeket, a nem hatékonyakat korlátozni, ám a felírási protokollokat is ki kell terjeszteni minden hatóanyag-csoportra, hogy megakadályozhassák a szükségtelen átállításokat a drágább készítményekre. Az ajánlások elérhetők speciális tenderekkel, vagy úgy, ha az orvosok hatóanyagot írnak fel és a gyógyszerészeket ösztönzik az olcsóbb szerek kiadására – állapították meg a tanulmányban.
Hankó Balázs (Semmelweis Egyetem, Gyógyszerésztudományi Kar) maga is úgy vélekedett, hogy az eredmények ellenére – 35 milliárd megtakarítás, 2000 készítmény ára csökkent átlag 35 százalékkal, folyamatos ellátás mellett, ami nagy eredmény, és a szereplők együttműködésének köszönhető – finomhangolásra is szükség van. A generikus szabályozás nem mindenre gyógyír, ezért bár Európában ma 21 ország használ belső referenciaárazási modellt, vannak szerek, amelyeknek nincs generikus versenytársuk, és figyelembe kell venni a betegek (el)fogadókészségét és a gyógyszerek eredményességét is. A nyitott kérdések közé sorolta Hankó Balázs a valós eredményesség javítását, a gyógyszerbiztonság további növelését és a fekvő- és járóbeteg ellátásban alkalmazott gyógyszerek mainál jobb összhangját is, a jól működő rendszer továbbfejlesztése érdekében.
