A 2-es típusú cukorbetegség kezelésében alapvegyületnek számító metformin alkalmazása nem vezet minden esetben eredményre. Ha a beteg HbA1c-értékei a metformin-kezelés ellenére újra emelkednek, akkor egyéb antidiabetikumok alkalmazására, köztük az elmúlt években bevezetett vegyületek felírására kerülhet sor.
Alkalmazhatók a glukagon-szerű-peptid-1 hatását utánzó GLP-1 agonisták (pl. liraglutid); a GLP-1 lebontását gátló dipeptidil-peptidáz-4-gátlók (DPP-4-gátlók), az ún. „gliptinek”; valamint a vesében található nátrium-glükóz kotranszportert gátló SGLT-2-gátlók, vagyis a „gliflozinok”.
Szigorúan nyomon követett gyógyszer(hatás)
Az Amerikai Egyesült Államok gyógyszerügyi hatósága, az FDA néhány éve fix végpontú vizsgálatok végrehajtását kéri az új típusú antidiabetikumok gyártóitól. Az első eredmények már napvilágot láttak. A JAMAhasábjain számoltak be arról, hogy melyik hatóanyagcsoport milyen mértékben csökkenti az összmortalitást és a kardiovaszkuláris elhalálozást.
GLP-1 agonisták, DPP-4-gátlók és SGLT-2-gátlók versenye
236 vizsgálat eredményeinek összevetésével, összesen 176 310 cukorbeteg kezelésének az összegzésével arra keresték a választ, hogy a GLP-1 agonisták, a DPP-4-gátlók és a SGLT-2-gátlók közül melyik hatóanyagcsoportba sorolható szerek csökkentik az összmortalitást és a szív- és érrendszeri elhalálozást a legnagyobb mértékben a kontroll-csoporthoz, azaz a placebo kezeléshez vagy a gyógyszeres kezelés nélküli állapothoz képest.
Az eredmények alapján az SGLT-2-inhibitorok alkalmazása 1,0 százalékkal, míg a GLP-1 agonisták adagolása 0,6 százalékkal mérsékli az összmortalitás abszolút rizikóját a kontroll-csoporthoz viszonyítva; mindez 20, illetve 12 százalékos relatív elhalálozási rizikócsökkenésnek adódik. A DPP-4-agonistáknál nem tapasztaltak szignifikáns mértékű összhalálozásbeli csökkenést a kontroll-ággal összehasonlításban.
Az SGLT-2-inhibitoroknál 0,8 százalékkal, míg a GLP-1 agonistáknál 0,5 százalékkal volt kisebb az abszolút rizikó a kardiovaszkuláris elhalálozás vonatkozásában, mint a kontroll-csoportban. Az SGLT-2-gátlóknál a szívelégtelenség abszolút rizikója mérséklődött 1,1 százalékkal, míg a szívinfarktusé 0,6 százalékkal a kontroll-ághoz képest.
Vezetnek az SGLT-2-gátlók és a GLP-1 agonisták
A rendelkezésre álló vizsgálati eredmények alapján azoknak a 2-es típusú cukorbetegeknek az összmortalitása, akik SGLT-2 vagy GLP-1 agonista kezelést kaptak, kisebb volt, mint a DPP-4-gátlóval kezeltek körében tapasztalt összmortalitás. A meta-analízis szerzői szerint mindez a DPP-4-gátlók kevésbé kifejezett vércukorszintcsökkentő hatására vezethető vissza. Nem zárható ki, hogy hosszabb távú vizsgálatokkal a DPP-4-gátlók összmortalitásra és/vagy kardiovaszkuláris elhalálozásra kifejtett kedvező hatására is igazolható.
Forrás: JAMA
