Megváltozott a kormányzati hozzáállás a gyógyszerésztársadalomhoz

Orbán Viktor miniszterelnök április elején jelentette be, hogy idén minden egészségügyi dolgozónak 500 ezer forintos pluszjuttatást ad a kormány. A jogszabályok előkészítése során még úgy tűnt, hogy a gyógyszerészek és a gyógyszertári asszisztensek is részesülnek ebből. Mi történt azután?

Az első információk alapján én is úgy tudtam, hogy a közforgalmú gyógyszertárakban dolgozók is a kedvezményezettek közé fognak tartozni. Azonban nem ez lett a végső döntés. Többféle információm van arról, hogy ez miért és hogyan történt, de ez most már mindegy. A patikaliberalizáció rosszemlékű időszakának lezárását követően az elmúlt tíz évben a gyógyszerésztársadalomra ismét az egészségügyi ellátórendszer szakembereiként tekintettek a döntéshozók, most azonban – legalábbis Kásler Miklós miniszternek a Demokrata online kiadásában megjelent interjúja alapján – kereskedőként tartanak számon bennünket. Pedig a gyógyszerészek és szakasszisztensek példásan helytálltak akkor is, amikor az alapellátás jószerivel teljesen leállt. Mivel a betegek nem kereshették fel személyesen a háziorvosukat, sőt sokszor telefonon sem tudtak konzultálni, a patika vált az egészségügyi szakemberrel való személyes találkozás szinte egyedüli színterévé. Számos kollégám – akár 70–75 évesen is – naponta 12-14 órát dolgozott, és a teljes ágazat folyamatosan talpon volt ezekben a hónapokban. Érthető tehát az elkeseredésük, hogy még egy jó szóra sem futotta. Nagyon sokan hívnak emiatt.

Öntől szokatlan harciassággal állt ki a kormányzattal és a miniszterrel szemben a covid-pénz körüli vita során. Mik lesznek a kamara következő lépései?

Nem hiszem, hogy a médián keresztül lehet konfliktusokat rendezni, ezért nem vagyok híve az ilyen szájkaraténak. Másfelől a puha vagy kemény tárgyalási stílus helyett is inkább a problémák megoldásában vagyok érdekelt. Ezt a magatartást sokan félreérthetik, de ezzel együtt nem vagyok egyszerű tárgyalópartner. Most azonban olyan válsághelyzet alakult ki – főleg a már említett miniszteri interjú után –, amely miatt a nyilvánosságban is lépnem kellett. Egy bizalmi válságba kerültünk, és nemcsak én érzem így, hanem a kollégáim is. Ezt – függetlenül az érzelmeinkről – a lehető legrövidebb időn belül rendezni kell. Ehhez elvi alap lehet a döntéshozókkal az elmúlt tíz év során folyamatosan fenntartott stratégiai együttműködés. És ez azért is sürgető feladat, mert ha ezt megelőzően visszatér a koronavírus-járvány, a mostaninál súlyosabb problémákkal kell majd szembenézni. (...) A kedvezményezettek körének bejelentését követően elkezdtünk egy kármérséklő egyeztetést, azonban miniszter úr imént említett nyilatkozata után számomra már a gyógyszerészet tárca megítélése és a hogyan tovább az igazi kérdés.

Tud olyan gyógyszertárról, a mely megfogadva a miniszter javaslatát, maga ad jutalmat a dolgozóinak?

Egyről biztosan tudok, de a mi döntésünk a miniszteri felszólítást megelőzően megszületett. A patikánkban a gyógyszerészek mind családtagok, így ők „csak” a munkájukat végezték, azonban a többi munkatársunk kapott jutalmat. De ennek sem a mértéke, sem a szimbolikája nem azonos az elmaradt elismeréssel. Egyébként egyetértek miniszter úr javaslatával, hogy aki tud fizessen, de higgye el nekem, sok olyan gyógyszertár van, ahol erre a gazdálkodási feltételek nem adnak lehetőséget.

Ugyancsak érdekütközést okozott a döntéshozók és a kamara között a kiskereskedelmi különadó kivetése a patikákra. Ebben sikerült előrelépni?

Még nem rendeződött ez a kérdés, de a Pénzügyminisztérium illetékes államtitkárától ígéretet kaptam, hogy a nyári szabadságok után visszatérünk rá. A vele folytatott egyeztetés megszervezésében Nyitrai Zsolt kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott segített, aki egyúttal a kormány kamarai kapcsolattartója is. Az adóügyekért felelős államtitkárnak elmondtam, hogy nem vagyok eleve különadó ellenes, de nemcsak az elfogadhatatlan, hogy egy egészségügyi szolgáltatóra egészségügyi veszélyhelyzet idején vetnek ki kiskereskedelmi különadót, hanem azt az érvelést sem tudom elfogadni, hogy a gyógyszertári vállalkozásokat az uniós adójogi szabályozás miatt nem lehet kivételként kezelni a kiskereskedelem megadóztatásakor. Az Unióval éveken át folyt arról a vita, sőt a kormány még a kötelezettségszegési eljárást is bevállalta, hogy a gyógyszertárakra ne az Unió egységes kiskereskedelmi szabályait kelljen kötelezően alkalmazni, hanem a tagállamnak legyen joga az önálló döntéshozatalra. Mert a gyógyszertár az egészségügyi ellátórendszer részét képezi. Ezt a vitát a liberátorokkal és az uniós aktorokkal szemben megnyertük. Egyébként ez az adónem mindösszesen 377 patikát érint és éves szinten csupán 160 millió forintos bevételt biztosít a büdzsé számára, tehát nekem nem pénzügyi, hanem elvi kérdés. (...)

Miután március elején bejelentették, hogy nálunk is megjelent a Covid-19, óriási roham indult a gyógyszertárakban is. Volt gyógyszerhiány?

Általános gyógyszerhiányról nem tudok, azonban a megnövekedett igényekkel a nagykereskedelmi logisztika több mint két hétig nem tudott megbirkózni. A veszélyhelyzet március 11-ei kihirdetése után ugrásszerű növekedést tapasztaltunk a forgalomban, főleg a vény nélkül kapható készítmények, a köhögés-, láz- és fájdalomcsillapítók, immunerősítők és vitaminok iránt. Amikor pedig bezártak az orvosi rendelők és könnyítettek a gyógyszerek kiváltásán, elkezdődött a receptköteles szerek tömeges felvásárlása is. Az extrém forgalomnövekedés mintegy két-három héten át tartott, de áprilisban a forgalom már mérsékeltebbnek bizonyult a tavalyinál is. És ez a trend a májusi forgalmi adatok szerint sem változott. Tapasztaltunk átmeneti forgalmi átrendeződést is. Így például a kijárási korlátozás idején a szokottnál többen keresték fel a városi agglomerációk gyógyszertárait, hiszen a rendszerint ingázó páciensek most helyben szerezték be az orvosságokat, készítményeket.

A járvány ideje alatt – az extrém forgalom mellett – mi jelentett még problémát a gyógyszertárakban?

Probléma volt a megfelelő védőeszköz-ellátás hiánya. Eleinte nem volt módszertan a fertőtlenítésre és arra sem, hogyan célszerű fogadni a betegeket az officinában. A kamara ezeken a területeken hiánypótló munkát végzett. Többszázezer maszkot sikerült a gyógyszertáraknak saját felhasználásra biztosítani, amikor az egészségügyi intézményekben még komoly ellátási problémák voltak. Fertőtlenítési útmutatót készíttettünk, majd facilitáltuk a fertőtlenítőszer-gyártást. Napi szakmai tájékoztatókat állítottunk össze, kommunikáltuk a jogszabályi változásokat, és igyekeztünk megoldást kínálni a napi gyakorlatban felmerülő gondok orvoslására. A kamara nélkül a gyógyszertárak magukra maradtak volna.

Mindezen tapasztalatok birtokában kell-e, és ha igen, hogyan kell készülniük a gyógyszertáraknak a járvány második hullámára?

Sok mindent megtapasztaltunk  az első hullám alatt, tehát nem nulláról fogunk indulni. Meg kell tanulnunk a politikai, a szakmai és a médiavezérelt kommunikáció megkülönböztetését. Jó lenne elkerülni az olyan pánikhangulatot is, mint ami márciusban jellemző volt, mert az az ellátó rendszerre rendkívüli terheket ró. De jelenleg a legnagyobb problémát nekem az jelenti, hogyan lehet a bizalmi állapotot helyreállítani úgy, hogy a kollégáim egy következő krízishelyzet feladataiban ismét az elmúlt hónapok elkötelezettségével vegyenek részt.

A teljes interjú a Pharma Tribune 2020. évi 2. számában