A kutatócsoport az Adolescent Brain Cognitive Development (ABCD) projekt keretében több mint 6000 gyermek funkcionális MRI (fMRI) adatait elemezte. Ez a nagyszabású kohorszvizsgálat lehetővé tette, hogy statisztikailag szignifikáns különbségeket mutassanak ki a gyógyszeres kezelésben részesülő, illetve a kontrollcsoportba tartozó ADHD-s gyermekek agyi konnektivitási mintázatai között.

A gyógyszerészi gyakorlatban is alapvető kérdés, hogy a metilfenidát- vagy amfetamin-származékok hogyan javítják a kognitív funkciókat. Eddig a konszenzus az volt, hogy a szerek a prefrontális kéreg figyelem-összpontosításért felelős régióit stimulálják. Az új adatok azonban mást mutatnak.

Az elemzés kimutatta, hogy a stimulánsok hatására bekövetkező változások az agy jutalmazási központjában (nucleus accumbens és kapcsolódó dopaminerg pályák), valamint az éberségi/készenléti hálózatokban történnek.

A terápiás mechanizmus lépcsői az új modell szerint:

Szenzitizáció a jutalomra: A gyógyszerek növelik a szinaptikus dopaminkoncentrációt, ami "jutalmazóbbá" teszi az adott kognitív feladatot.

Fokozott éberség: Az agy készenléti szintjének emelkedése (arousal) csökkenti az ADHD-ra jellemző belső zajt.

Indirekt figyelemjavulás: A figyelem nem azért javul, mert a "fókusz-modul" erősebb lett, hanem azért, mert a gyermek motiváltabbá válik a feladat elvégzésére, és biológiailag élvezetesebbnek éli meg a koncentrációt.

Ez megmagyarázza azt a klinikai tapasztalatot is, miért marad el a javulás az olyan feladatoknál, amelyeket a páciens abszolút nem talál motiválónak vagy értelmesnek: a gyógyszer nem "figyelem-generátor", hanem a jutalomérzés katalizátora.

A tanulmány rávilágít, hogy a legsúlyosabb tünetekkel küzdő gyermekeknél mérhető a legnagyobb javulás a kognitív tesztek során. Ez alátámasztja a precíziós gyógyszerelés fontosságát: nem minden ADHD-s beteg reagál azonosan, mert a jutalmazó rendszer alapállapota egyénenként eltérő.

Az USA-ban jelenleg mintegy 3,5 millió gyermek részesül stimuláns kezelésben.

A felnőtt lakosság körében is drasztikusan nő az öndiagnózis aránya (akár 25%-uk véli úgy, hogy érintett), ami fokozott nyomást helyez a gyógyszerellátó láncra és a receptfelírási gyakorlatra.

A gyógyszerészek számára ez az információ kulcsfontosságú a betegtanácsadás során. Világossá válik, hogy a stimulánsok nem "okosító bogyók", hanem a neurobiológiai motivációs deficitet korrigáló vegyületek. A hatásmechanizmus ezen új értelmezése segíthet a betegeknek és szülőknek megérteni, miért elengedhetetlen a gyógyszeres kezelés mellett a viselkedésterápia és a megfelelő környezeti ingerek biztosítása.

A Cell-ben publikált eredmények szerint a jövő ADHD-terápiái még célzottabban fókuszálhatnak a dopaminerg jutalmazó rendszer specifikus receptoraira, elkerülve a figyelemközpontok direkt, néha mellékhatásokkal terhelt stimulálását. A gyógyszerészi szakma számára ez a kutatás megerősíti: a kognitív kontroll alapja a jól szabályozott jutalom-visszacsatolás.