A PACAP egy 38 aminosavból álló neuropeptid, amit 1989-ben fedeztek fel, majd ezt követően bizonyították idegvédő és általános sejtvédő hatását. Jelenlétét a későbbiekben több emberi szövetben és sejtben is igazolták. Hatásait és jelentőségét a különféle klinikai kórképekben a pécsi orvoskaron is több évtizede vizsgálják. Legfrissebb kutatásaik során számos felfedezést tettek arra vonatkozóan, hogy a neuropeptid szövetekben észlelhető mennyisége hogyan változik az egészséges és beteg emberekben, milyen összefüggés lehet a peptidszintek és a különböző betegségek progressziója között, továbbá klinikai alkalmazhatóságára is folytatnak biztató kísérleteket.
„Korábbi kutatások már rávilágítottak arra, hogy nemcsak az idegrendszerben és az endokrin szervekben, de az egész emberi szervezetben előfordul ez a neuropeptid vagy ennek receptorai, és a különféle szervekben más-más hatást fejtenek ki. Sejtvédő funkciója az ún. PAC-1 receptorhoz köthető: gátolja a programozott sejthalált és a gyulladást, valamint antioxidáns hatással is bír”,nyilatkozta dr. Reglődi Dóra professzor, a pécsi orvoskar Anatómiai Intézetének igazgatója,aki több évtizede irányítja a PACAP-pal kapcsolatos kutatásokat, a neuropeptid hatásainak vizsgálatát. A pécsi kutatók megfigyelték, hogy hiánya gátolja a szaporodást, gyorsítja az öregedési folyamatok kialakulását és a halálozást. A PACAP-hiányos egerekben jóval korábban megjelennek az idős korra jellemző elváltozások az ízületekben, a retinában vagy az agyban.
Különböző életkorú nőket és férfiakat vizsgálva a pécsi kutatók megállapították, hogy vérből a PACAP-szint egy viszonylag standard koncentrációban mérhető. Kimutatták, hogy várandósokban és szoptatós anyákban megemelkedik a szintje, igazolták jelenlétét az anyatejben, aláhúzva a peptid élettani szerepének fontosságát.
„A diagnózis és a terápia esetleges megkönnyítésére, a neuropeptid laboratóriumi markerként való alkalmazhatóságának a feltérképezésére nyitottunk a kóros állapotok irányába is. Együttműködésbe léptünk számos pécsi klinikával, és kutatásokat indítottunk több száz érintettnél: szív- és daganatos betegeknél, Parkinson-kórban szenvedőknél és politraumatizáltaknál is. Leírtuk, hogy Parkinson-betegeknél és degeneratív neurológiai kórképekben csökken a peptid szintje, akut miokardiális infarktusban, illetve stresszfolyamatokban azonban emelkedik. Összefoglalva: azoknál a kórképeknél, amik egy akut stresszes állapotot jelentenek a szervezetnek (ilyen egy vérzés, egy akut miokardiális infarktus), általában emelkedettebb szintet találunk, a krónikus, hosszan tartó betegségek esetében pedig – ilyen a Parkinson-kór vagy a myeloma multiplex – alacsonyabbat” magyarázta dr. Tamás Andrea, a pécsi orvoskar Anatómiai Intézetének egyetemi docense.
Ígéretesek a pécsi kutatások abban a vonatkozásban is, hogy rájöttek: a neuropeptid oldott formában, szemcseppként alkalmazható lehet zöldhályog, illetve 2-es típusú cukorbetegség esetén, és ezt állatkísérleteikkel igazolták.
„Biztató eredményeink vannak, amik azt mutatják, hogy egy heteken át tartó, szemcseppes kezelés védő hatást tud kifejteni zöldhályog, valamint 2-es típusú cukorbetegség esetén.
(Borítókép: Alexander Grey képe a Pixabay-en)
