Kihívások és megoldási lehetőségek a gyógyszerellátásban

Úgy tűnik, minden, a gyógyszerellátást érintő, régóta megoldatlan kérdésben lehetséges közös nevezőt találni az ágazati szereplők, sőt a három legnagyobb, gyógyszerészeket képviselő érdekvédelmi szervezet álláspontjában is. Vannak ugyan apróbb nézetkülönbségek, de mint kiderült, a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetségének (HGYSZ) párbeszéd-kezdeményezése lehetőséget ad rá, hogy ha lesznek ilyenek, a szakmai-érdekképviseleti szervezetek közösen képviseljék majd álláspontjukat az új kormánnyal folytatandó tárgyalások során.

A konferencia elsődleges célja az volt, hogy azonosítsa a lakossági gyógyszerellátás legfontosabb, legnehezebben megoldható kihívásait, s azokra közösen keresse a lehetséges megoldásokat. Ennek megfelelően szó esett a gyógyszertárak gazdasági fenntarthatóságáról, a kistelepülések ellátási gondjairól, finanszírozási kérdésekről; árrésről, a humánerőforrás problémáról és a gyógyszertári ügyeletek rendszerváltozás óta megoldatlan gondjairól egyaránt. Mint az több előadásban és kerekasztal-beszélgetésben elhangzott, jelenleg nem csak az orosz-ukrán háború vagy a még le sem csengett pandémia jelent kihívást az ágazatnak. Dr. Greskovits Dávid, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének elnöke arra is figyelmeztetett, hogy az ágazat jelentős befizetője lesz a költségvetésnek, miközben nőtt a kutatás-fejlesztés ráfordítási igénye, az ágazat az árfolyammozgásoknak kitett, növekednek a bérek, az infláció, az energia- és az alapanyagköltségek, csökkennek az exportbevételek. Patrióta gazdaságpolitikára lenne szükség, vélekedett, azt is jelezve, hogy több javaslatot tesznek majd az új kormánynak, s igyekeznek majd fenntartani a folyamatos párbeszédet. A magyar gyógyszer brandet „muszáj nyomni”, fogalmazott, ma ugyanis 100 forintnyi finanszírozásból import esetén 30 forint marad itthon, ugyanez az összeg magyar szer esetén 100-120 forintot generál a hazai gazdaság számára.

A Gyógyszer-Nagykereskedők Szövetségének elnöke, dr. Feller Antal videón juttatta el üzenetét a konferencia hallgatóságának. A május 17-én készült anyag (és a hazai morbiditási és mortalitási adatok) szerint nehéz lenne azt állítani, hogy Magyarországon gyógyszer-túlfogyasztás jellemző. Adatai alapján 2025-ig a vényköteles gyógyszerek forgalma 2,5-3 százalékkal fog növekedni, ez azonban nem lesz elég a költségek várható növekedésének ellensúlyozására. Magyarországon a nagykereskedelmi forgalomnak tavaly mintegy 60%-át tették ki a vényköteles termékek, ami azonban csak kicsivel több, mint 50 százalékot reprezentált az árréstömegből.  Mint másokhoz hasonlóan jelezte, a nem támogatott gyógyszerek és az egyéb szerek nagyobb részt képviselnek az árrés-bevételben, ezért érdemes elgondolkodni azon, hogy minden olyan terv, amely a gyógyszerreklámok újra szabályozásában pl. a gyógyszerreklámok megadóztatását jelentené, veszélyt jelent a szektorban, ráadásul a bevételkiesés mellett a hipermarketek felé mozdulást segítené elő.

A nagykereskedelem árrésből él, kérdés, hogy milyen konszenzus alakul ki a gyógyszerellátás szempontjából. Nemcsak azt nem tudjuk még, lesz-e hosszú és rövidtávú ágazati stratégia, hanem azt sem, hogy az ágazati szereplők együttműködnek-e vagy egymás kárára, fogalmazott.

Hasonló adatokat hozott a konferenciára dr. Zlinszky János, a HGYSZ elnöke is, aki szerint a forgalom 2012 óta 52,5 százalékkal nőtt. Ebben nagy szerepe van a vény nélkül kapható szereknek. Amíg 2013-ban a gyógyszerforgalom 72 százalékát a receptköteles termékek tették ki, ez 2021-re 64 százalékra csökkent. A támogatott termékek árrése csökken: egy évtized alatt 12,2 százalékról 9,7 százalékra. Amíg 2012-ben a vény nélkül kapható szerek árréstömege 32 százalék volt, addig 2021-ben már 53 százalékot tett ki. Az állami finanszírozás aránya az utóbbi 2 évben szintén csökkenésnek indult és 2022-ben további csökkenés várható a támogatási arányban.

Jelezte: az elmúlt évtizedben a patikák száma csökkent, főként a kistelepüléseken. A többek által hozott adat szerint Magyarországon ma több, mint 1500 településen nincs sem közforgalmi gyógyszertár, sem fiókgyógyszertár, ami csaknem 670 ezer ember gyógyszerellátását érinti. Az egyik legnagyobb problémát a szakemberhiány jelenti, amit súlyosbít a bérfeszültség és a generációváltás megoldatlansága is. A bruttó havi bér sokáig a nemzetgazdasági átlag felett volt, jó ideje azonban átlag alatti. Úgy tűnik, ma nem vonzó a gyógyszertári munka, egyre kevesebben jelentkeznek első helyen gyógyszerész karokra, ami azonban többek véleménye szerint nem a képzésen múlik, mert az világszínvonalú. Zlinszky János szerint rövid távon megoldandó az árrés rendezése, a kistelepülések gyógyszerellátásának javítása és a megfelelő ügyeleti rendszer. Középtávon kell rendezni a humánerőforrás és a generációváltás okozta nehézségeket, valamint növelni a gyógyszerészet elismertségét. Hosszú távú cél, hogy meghatározzák, hol tart majd 10 év múlva a gyógyszerészet, és fel is kell készülni arra, hogy mindaz ne érje meglepetésként a szakterületet.

A konferencián dr. El Koulali Zakariás, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet főigazgató-helyettese a többi közt elmondta, hogy a legtöbb közforgalmú gyógyszertár megszűnésének hátterében a gazdasági fenntarthatatlanság áll; sokszor a fiókgyógyszertárak át tudják venni a feladatot. Az aprófalvak gyógyszerellátása valóban probléma, amellyel foglalkozni kell, erre megoldást jelenthetne új fiók- és kézigyógyszertárak létesítése.

Az OGYÉI főigazgató-helyettese üdvözölte, hogy az internetes gyógyszertárak száma jelentősen nőtt. Mint jelezte, az év végéig mintegy 3000 gyógyszertári helyszíni ellenőrzés lesz; az eddigi ellenőrzések mintegy felében nem találtak jogszabályszegést.

Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésen hosszasan vitatták a humánerőforrás kérdést, és azt, hogy vajon a gyógyszertárak funkciója inkább kereskedelmi-e, avagy egészségügyi. Sokak véleménye szerint ma túlsúlyban van a kereskedelmi, de ebben szerepet játszik az is, hogy a gyógyszerészi gondozásnak jogszabályi alapja ugyan van, de finanszírozás nem jár hozzá. A rendszer ma kereskedelmi tevékenység nélkül fenntarthatatlan. Meg kell keresni azon szolgáltatásokat, mit is szeretne a beteg (erre ma még nincsenek jó felmérések), megfelelő finanszírozást kell biztosítani rá, és arra is figyelni kell, hogy mindez ne kötelező, hanem önkéntes tevékenység legyen.

A humánerőforrás gondjai

A konferencia második blokkban a humánerőforrás gondokat ugyancsak részleteiben elemezték a szakértők. Lincmajer Zoltán, a Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesületének elnöke ismertetett például egy aktuális felmérést, amelyből egyebek között az is kiderült, hogy a gyógyszerészhallgatók azon döntését, hogy dolgoznának-e közforgalmú gyógyszertárban, a fizetés mellett befolyásolja az is, hogy milyen a légkör, van-e jó csapat a patikában, s hogy tudják-e alkalmazni a képzés során megszerzett kompetenciáikat. Az adatok szerint egyébként a közforgalomban a kérdésekre válaszolók 31,8 százaléka, a klinikai gyógyszerellátásban 25,5 százalékuk, az iparban 17,3 százalékuk, míg a kutatásban is már 13,6 százalékuk helyezkedne el. Patikában 38 százalékuk tervez dolgozni, 19 százalékuk nem, 43 százalékuk pedig inkább hétvégente, ügyeletben venne részt a munkában. Az is kiderült, hogy 21,8 százalék vidéken is vállalna munkát, amiben nagy szerepe van/lehet a letelepedési támogatásoknak.

Dr. Fischer Anna személyi jogos gyógyszertárvezető tapasztalatai szerint (főként Facebook-csoportok bejegyzései alapján) a végzettek közül a legtöbben kb. 550 ezer forint nettó bért tartanának kívánatosnak. A régóta fennálló gondokból a kiutat a vezető a többi közt a kompetenciák bővítésében, pl. a vakcinációba való bekapcsolódásban, egyes esetekben a receptírási jog megadásában is látná. Mint mondta, Angliában pl. az orvoshiány miatt a szakgyógyszerészek régóta írhatnak fel recepteket asztmára, allergiára, influenzára.  Szerinte szoros együttműködés kellene a szereplők között, ma ugyanis az is kérdés, hogy ők nem elég hangosak, vagy nem hallják meg a dolgozó gyógyszerészek szavát?

 Árrés, kistelepülések, ügyeletek

A konferencia harmadik blokkjában a gyógyszertárak szempontjából legaktuálisabb kérdésekre tértek ki az előadók: az árrés-szabályozásra, a kistelepülések gyógyszerellátására és az ügyelet kérdésére.  

A gyógyszerészi kamara, a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége és a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetsége képviselőinek előadásai és a témákat záró kerekasztal-beszélgetések szerint mindenki egyetért abban, hogy a patikai árrés-kérdést mielőbb rendezni kell, mert annak jelenlegi struktúrája „ketyegő bomba”. Az árrés megváltoztatása közös nevező a szakmai szervezetek között, az azonnali segítséget jelentene, míg a szolgáltatások megreformálásához több idő kell. A gyors döntés nem arra kellene, hogy növeljék a patikák bevételét, hanem hogy megerősítsék az egészségügy egyik alapját.

A rendszerváltás óta megoldatlan kérdés a patikák számára az ügyeleti rendszer, amely a gyógyszertárak számára kötelező, azonban a finanszírozás nem megoldott, a legtöbb esetben veszteséges. A patikák ugyanis a kereskedelemi tevékenység mellett közegészségügyi szolgáltatást nyújtanak, melybe a sürgősségi ellátás is beletartozik. Viszont három évtized alatt jelentősen megváltozott az egészségügyi rendszer, a sürgősségi ellátás, illetve a vevők igényei is nagyban átalakultak. Az ügyeleti rendszer azonban nem változott.

A konferencia utolsó keresztasztal-beszélgetésén elhangzottak szerint konszenzus van abban, hogy meg kell erősíteni a fiók-gyógyszertárakat. A háziorvosi rendszer is bajban van esetenként, ezért erre az orvosi kézigyógyszertárak vagy a kisboltoknak lehetőséget adó gyógyszerforgalmazás nem elegendő. Bővíteni kell a fiókgyógyszertár-hálózatot – a HGYSZ szerint akár úgy is, ha szakasszisztens felelne a gyógyszerek kiadásáért, azaz szerintük a gyógyszerkiadás személyi feltételein is könnyíteni lehetne.

Az ügyeletet illetően most az látszik közös nevezőnek, hogy körzeteket kell kijelölni, megfelelő finanszírozást kell biztosítani és három szereplő szempontjait kell figyelembe venni: az államét, a gyógyszerészekét és a betegekét is.