Periodontális betegségek: enyhe panaszoktól a súlyos, vissza nem fordítható állapotig
A periodontális betegségek mindegyike, noha súlyosságukban igen eltérő formát ölthetnek, a fogakat támasztó szöveteket érinti, így a fogínyt, a fogak körüli szalagokat és a fogmeder csontját.
A periodontális betegségek enyhe formája az ínygyulladásként ismert gingivitis. A gingivitis a felnőttek jelentős részében, körülbelül 90%-ában jelen van, és az a baktériumokból és lepedékből álló lerakódással/felhalmozódással, a fog és az íny között kialakuló plakkokkal hozható kapcsolatba. Az állapot megfelelő száj- és fogápolási technikák következetes követésével visszafordítható.
Súlyosabb esetben a gingivitis periodontitisbe hajlik, amely már egy krónikus, destruktív, irreverzibilis gyulladásos állapot; amely a C-reaktív-protein szintjének a megemelkedésével, a gyulladásos interleukinek fokozott jelenlétével és a metalloproteinázok magas szövetbontó aktivitásával társul. A periodontitis következménye a fogak körüli szalagok elhalása, a fogmeder csontállományának károsodása, az érintett fog(ak) kilazulása és kiesése lehet (1).
Az ínybetegségek módosítható és nem módosítható rizikófaktorai
A periodontális betegségek kiindulási pontját azok a baktériumokban dús plakkok jelentik, amelyek elsősorban a nem megfelelő szájhigiénia miatt alakulnak ki. Megfelelő fogmosás, fogköztisztítás és szájöblögetés hiányában elsősorban olyan anaerob mikroorganizmusok indulnak szaporodásnak a fogínyben, majd hatolnak az egyre mélyebb régiókba és idéznek elő gyulladást, mint az Aggregatibacter actinomycetemcomitans, a Porphyromonas gingivalis, a Treponema denticola és a Tannerella forsythia.
A periodontális betegségek egyik fő módosítható rizikófaktora a dohányzás. Aki dohányzik, annál 5–20-szor magasabb a periodontális betegségek kialakulásának a kockázata. Ráadásul dohányzóknál a kórkép lefolyása súlyosabb, gyakrabban jár együtt nagyobb fokú csontvesztéssel, fogak kiesésével, mint nem dohányzóknál. Leírták azt is, hogy a dohányzóknál a különféle fogászati kezelések eredményessége is elmarad a nem dohányzóknál tapasztalttól.
A cukorbetegség is rizikófaktor, amely a patológiás jellemzői (pl. fokozott csontbontás, elhúzódó sebgyógyulás) miatt vezet ahhoz, hogy a diabéteszeseknél gyakoribb és súlyosabb fokú lehet a periodontitis.
Nem hiábavalók a terhesség alatti fogászati szűrővizsgálatok, ugyanis a terhesség is a periodontitis egyik rizikófaktora. Ismert, hogy az anya szervezetében a hormonszintek változása korrelál a Porphyromonas gingivalis baktérium szintjének szájüregbeni térnyerésével, amely az egyik leginkább meghatározó mikroba, ha a periodontális betegségek progressziójáról van szó. Megjegyzendő, hogy nemcsak a várandósság alatti, de a menopauza alatti hormonális változások is okolhatók az ínybetegségekért (1–2).
A periodontális betegségek előfordulása egyre nő az életkor előrehaladtával. Az USA-ban a 65 év felettiek 60%-ánál jelen van a periodontitis (2). Azonban nemcsak az állapot gyakorisága nő az életkor előrehaladtával, de annak a súlyossága is egyre fokozódik. A magyarázatok között fellelhető az, hogy időseknél a plakk-képződés hevesebb gyulladásos reakciót vált ki, mint fiataloknál, illetve az élemedett korúak már nem túl ügyesek a fogmosási, fogtisztítási technikák kivitelezésében.
Az ínybetegségek gyakoribbak a férfiak körében: a 30 évnél idősebb USA-beliek közül minden harmadik nőnél, míg minden második férfinél van jelen a periodontitis, enyhébb vagy súlyosabb formában.
Vannak nem módosítható rizikófaktorok is, így például leírták, hogy Down-szindróma vagy Crohn-betegség esetén az ínybetegségek előfordulási gyakorisága nő. Nem lehet szemet hunyni az életszínvonal felett sem, mivel kimutatott, hogy a társadalom szegényebb rétegeit jobban sújtják az ínybetegségek (1).
Az első jel a fogíny vérzése lehet
A gingivitis enyhe formái tünetmentesek, és számos esetben akkor derül fény az ínyt érintő gyulladásra, ha fogmosás vagy fogselymezés közben vérezni kezd az íny. Másik tipikus figyelmeztető jel lehet a rossz szájszag. Súlyosabb esetekben a fogak érzékenysége, rágás közben tapasztalt fájdalom, visszahúzódó íny, elszíneződő plakkok, a fogak kilazulása, esetleg kiesése hívja fel a figyelmet a kóros periodontális folyamatokra (1).
A periodontális betegségek bármelyik fázisában a legfőbb kezelést a professzionális fogtisztítás jelenti
Gingivitis vagy periodontitis esetén fő cél a plakkok felszámolása, azok kialakulásának megelőzése.
A periodontális betegségek kezelésében általában a három lépésből álló alapos fogtisztítást ajánlják, vagyis 1) napi kétszeri fogmosás; 2) fogköztisztítás (pl. fogselymezés a nehezen elérhető helyek tisztítására, plakkok kialakulásának megakadályozására); 3) öblögetés végzése.
A periodontális betegségek kezelésében a klórhexidin az egyik fő antibakteriális hatóanyag. A klórhexidin szájöblögetők, gélek, illetve újabban ínybe ültethető chipek formájában is alkalmazható.
Lényeges, hogy törekedni a módosítható rizikófaktorok kiiktatására. Dohányzók esetében a dohányzás mellőzése, a leszokás javasolható. Cukorbetegeknél törekedni kell a megfelelő glikémiás kontrollra, mivel igazolt, hogy a karban nem tartott diabétesz a periodontális betegségek progressziójával függ össze.
Súlyos periodontitis esetén antibiotikum alkalmazására is sor kerülhet, lokálisan vagy szisztémásan alkalmazva, a beteg állapotától függően.
Hangsúlyozandó a rendszeres – legalább évi egyszeri – fogorvosi vizsgálat jelentősége, mind az állapot megelőzésében (pl. fogkő eltávolítása), mind annak felismerésében, valamint szükség esetén annak szakszerű kezelésében (1).
A patikában is fel kell hívni a beteg figyelmét a szájhigiénia fontosságára, de bizonyos esetekben fogorvoshoz kell irányítani a beteget
A krónikus jelleget öltő, múlni nem akaró periodontális betegségek fogorvosi ellátást igényelhetnek; speciális tisztítási, esetleg szájsebészeti beavatkozás formájában.
A periodontális betegségek nem minden esetben azonosíthatók egyértelműen.
Tudni kell, hogy bizonyos kórképek (pl. leukémia) a gingiva megnagyobbodásával és ínyvérzéssel járhatnak. Előfordulhat, hogy rosszindulatú daganatos folyamatokra vezethető vissza a fogakat rögzítő csontok elhalása. HIV-betegeknél és immunszuppresszált egyéneknél a gingiva elhalása nekrotizáló periodontális betegség formájában okozhat panaszokat. Továbbá egyes gyógyszeres terápiák mellékhatásként vezethetnek gingiva hiperpláziához (=megnagyobbodás), így például a kalcium-csatorna-blokkolók, az immunszuppresszánsok vagy az epilepszia elleni gyógyszerek adagolása (1).
Nem csak a fogak épsége miatt lényeges a periodontális betegségek megelőzése és kezelése
A gingivitis vagy a periodontitis nem lokalizálódik csupán a szájüregre. A fogkörnyéki gyulladásos, destruktív folyamatok kapcsolatba hozhatók a kardiovaszkuláris megbetegedések fokozott kockázatával, a diabéteszes betegek állapotromlásával, illetve a terhesség alatti komplikációk (pl. koraszülés, kis születési súly) nagyobb rizikójával is (1).
Irodalom
1.Gasner NS, Schure RS. Periodontal Disease. [Updated 2023 Apr 10]. In: StatPearls [Internet]. Treasure Island (FL): StatPearls Publishing; 2025 Jan-. Available from: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK554590/
2. About periodontal (gum) disease.
https://www.cdc.gov/oral-health/about/gum-periodontal-disease.html
; 2025. 01. 31.
(Borítókép: Pharma Tribune / AdobeStock)
