A felső légúti fertőzések a leggyakoribb betegségek közé tartoznak. Mitől függ, hogy mikor, kinél alakulhatnak ki?
A szezonális légúti infekciók hazánkban a jelentendő fertőző betegségek mintegy 40%-áért felelősek. A kórokozók döntő többségében (~70-80%-ban) vírusok, melyek felelősek a „közönséges nátha” kialakulásáért (pl. rhino-, parainfluenza-, metapneumo-, corona-, adeno- és RS-vírusok). Néhány hetes hullámokban, átfedésekkel és sokszor keveredve jelennek meg a különböző vírusinfekciók az őszi-téli szezonban. A vírusok nagy száma és variabilitása miatt nem tud hatékony mucosalis immunitás kialakulni, ezért lehetséges az, hogy egy szezonban több hasonló jellegű légúti betegség is kialakulhat. Patogenezis tekintetében számos vírus és gazda oldaláról fennálló tényező befolyásolhatja a betegség kialakulását, illetve lefolyását. Legfontosabb tényezők a vírusterhelés (inoculumhatás), a vírus virulenciája, a replikációs gyorsaság, illetve a gazdaszervezet immunitása (pl. súlyos alapbetegségek, immunrendszer sérülései, korábbi védőoltások, egyéb immungenetikai adottságok). Mindezen tényezők összessége határozza meg, hogy a klinikai kép milyen lefolyást fog mutatni: szubklinikus infekciótól az enyhe betegségen át a súlyos, akár életet veszélyeztető szisztémás betegségig.
Milyen tanácsokat adna a betegeknek, mikor forduljanak orvoshoz, és mikor elegendő az otthoni terápia?
Éppen az előbb elmondottak miatt fontos mindenki számára, de különösen a kockázati csoportokba tartozók (súlyos alapbetegségek, idős életkor, immunsérült páciensek stb.) számára ismerni a megelőzési lehetőségeket, amelyek a súlyos lefolyás kockázatát csökkenthetik.
A felső légúti infekciók egy része nem csupán a leggyakoribb, általános klinikai tüneteket okozó „nátha” képét mutatják, hanem laryngitis vagy epiglottitis, rhinosinusitis, otitis media, továbbá tonsillitis/tonsillopharyngitis kórformát is eredményezhetnek. Éppen ezért az esetek egy részében, különösen szövődményes esetekben, a pontos diagnózis felállítása szükséges. Azt, hogy mikor kell orvoshoz fordulni, sajnos nem lehet általános szabállyal leírni. Különösen az utóbbi időben, amikor a tonsillitises panaszok hátterében nemegyszer invazív A csoportú Streptococcus-infekciót és gyors lefolyású, súlyos, akár intenzív osztályos felvételt is igénylő betegséget látunk. De az elhúzódó, csillapíthatatlan, magas láz, fokozódó légszomj, nehézlégzés, erős mellkasi fájdalom, hányással szövődött fejfájás, központi idegrendszeri tünetek, illetve egyéb alarmírozó tünetek megjelenése esetén mindenképpen sürgős orvosi ellátás merülhet fel. Az alapellátó kollégáknak általában kiterjedt tapasztalatuk van arra vonatkozóan, hogy mikor kinél javasolt adott esetben az otthon megoldható tüneti terápián túl specifikus gyógyszerelés vagy épp kórházba utalás.
A gyakori légúti fertőzések sajnos okai az antibiotikumok túlhasználatának és ezzel a rezisztencia terjedésének. Milyen módszereket ajánl ennek megakadályozására? Hogyan győzhetők meg a betegek és az orvosok a helytelen antibiotikum-rendelési gyakorlat megváltoztatására?
Az alapellátásban a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy rendkívül limitált a diagnosztikai eszköztár, emiatt történhet esetenként nem megfelelően indikált antibiotikum-terápia is. Különösen a gyorsdiagnosztikai point-of-care (POCT) tesztek segíthetnek sokat a magabiztosabb orvosi ellátásban, melyek ideális esetben a négy leggyakoribb és legsúlyosabb lefolyást mutató vírust mutatják ki (influenza A, B, RSV, SARS-CoV2). Továbbá a Streptococcus pyogenes által okozott tonsillitis gyanúja esetén is elérhető StrepA-tesztek rendkívül hasznosak lehetnek a „végeken”. Ezen gyorstesztek rendelkezésre állása alapos fizikális vizsgálattal, esetleg laboratóriumi vizsgálatokkal, illetve mellkasröntgennel kiegészítve nagy biztonságot ad az ellátás folyamán.
Nemzetközi adatok szerint a felső légúti infekciókban indikált antibiotikum-felhasználás legalább fele nem vagy nem a felírt módon volna szükséges. Javasolható volna a különböző, akkreditált, pontszerző, helyes antibiotikum-alkalmazásra vonatkozó edukációs programok kiterjesztése. Erre kiváló példakánt említeném az https://www.amreducare.eu/amr-kurzus-orvosoknak edukációs programot, amely egy ingyenes, az Európai Unió által támogatott, magyarra fordított és adaptált modul. Ennek a pontszerző, vizsgával záruló, akkreditált tananyagnak az elsajátításával olyan rutinismereteket lehet begyakorolni, amelyek az antibiotikum-rendelés kérdésében, a klinikai döntésekben elősegítik a kollégák felkészültségét.
A felnőttkori védőoltások szerepe, népszerűsége, ennek növelésének módjai az orvosok és szakdolgozók felelőssége. Érinti-e az oltásellenesség a felnőttkori védőoltásokat? Hogyan védekezhetünk ellene?
A felnőttkori védőoltások sajnálatosan nem kapnak mindig kellő hangsúlyt, mint a megelőzés rutinelemei. Sokszor egy-egy járványos helyzetben kapják fel a laikusok a fejüket, hogy bizony a felnőttek is fogékonyak lehetnek különböző, védőoltással megelőzhető infekciókra. Kollégák számára javasolt a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Intézet Védőoltási Naptárának (https://www.nnk.gov.hu/index.php/jarvanyugy/modszertani-levelek/2790-2025-az-nngyk-modszertani-levele-a-2025-evi-vedooltasokrol.html ), továbbá a felnőttkori oltások ütemezési ajánlásának (https://www.nnk.gov.hu/images/dokumentumok/Feln%C5%91ttek_olt%C3%A1si_aj%C3%A1nl%C3%A1sa_2023_FINAL_CLEAN_20230911.pdf) forgatása és ismerete.
Összességében a légúti vírusok elleni védőoltások tekintetében az influenza-, a SARS-CoV2- és az RSV-oltások mellett a bakteriális, légúton vagy cseppfertőzéssel terjedő betegségek ellen is szükséges a megfelelő védekezés, mint a Streptococcus pneumoniae, a Meningococcus, a Pertussis/ csak hogy a legfontosabbakat említsük.
A megelőzés legfontosabb eleme a védőoltás, de emellett nem hanyagolható el a rendszeres kézfertőtlenítés jelentősége és a megfelelő személyes higiéné. Sajnos az oltásellenesség jelensége itt is felismerhető, javasolt a megfelelő szakmai fórumokon való tájékozódás.
(Fotó: Medical Tribune)
