A radioaktív veszélyre felhívó ábra 1946-ban, a berkley-i University of California kampuszán született meg, amikor a sugárzó anyagokkal dolgozó tudósok figyelmeztető jelzést kerestek, ami hatékonyan elriasztja a környékről az illetékteleneket. Több ötlet is született, a leginkább azonban a ma is használatban lévő Trefoil nyerte el az egyetemi polgárság tetszését, amit a sugárzó anyagokkal foglalkozó laboratórium egyik vezetője, Nels Garden talált ki.

Maga az ábra egy atommagot, és a belőle a szélrózsa minden irányába terjedő sugárzást szimbolizálja, és eredetileg kék alapon magenta színű volt. Garden választása azért esett ezekre a színekre, mert a sárga alap túlságosan elterjedt volt a figyelmeztető jelzések körében, viszont sokan rossz döntésnek tartották a színhasználatot, mivel erős napfényben és szürkületben alig volt látható.

Az ábrát 1948-ban az Oak Ridge Laboratoryban fejlesztették tovább, az ott dolgozók a magenta színű, sugárzó atomot kivágták a háttérről, és különböző színű hátterekre illesztették. A döntéshozó bizottság 20 láb távolságból (kb. 6 méterről) nézve a verziókat úgy döntött, hogy a citromsárga alap a legszembetűnőbb, az Egyesült Államokban pedig mind a mai napig ez a hivatalos jelzése a sugárzásveszélynek, az ennél elterjedtebb nemzetközi jelölésen citromsárga alapon fekete színű sugárzó atom látható.

Az ábrát tehát nem grafikusok, hanem tudósok készítették egy rendkívül akut és helyben fellépő probléma megoldására, időtállósága azonban bizonyítja, hogy egy igazán átgondolt döntés áll a megszületésének hátterében.