Az osztrák Alpokban található kundli telephely a kritikus európai önellátás és a stratégiai kitettség körüli viták középpontjába került, alig három évvel azután, hogy a Sandoz jelentős, 200 millió eurós beruházással bővítette az egységet. Az Eurostat adatai rávilágítanak, hogy Kína részesedése az Európai Unió penicillin- és penicillinszármazék-importjában a 2019-es 44 százalékról mára 86 százalékra ugrott. Ezzel párhuzamosan az európai export az ezredforduló környékén mért csúcsértékének töredékére zuhant. A folyamat hátterében Peking célzott iparpolitikája, alacsonyabb munkabérei és lazább környezetvédelmi szabályozása állnak, miközben a Nyugat jelentős termelési kapacitásokat szervezett ki Ázsiába.

A gazdasági és működési feltételek Európában fokozatosan romlottak. Az energiaintenzív ágazatba tartozó kundli üzem – amely egymaga annyi áramot fogyaszt, mint a 130 ezer lakosú Innsbruck – uniós szintről nézve jelentős energiaár-hátránnyal küzd Kínával szemben. Ráadásul az európai egészségügyi közbeszerzések kizárólag a legalacsonyabb árat helyezik előtérbe, figyelmen kívül hagyva az ellátási láncok biztonságát és sokféleségét. Mivel az antibiotikumok ára alacsonyabb, mint egyes mindennapi édességeké, a gyártó kapacitásai kereskedelmileg nehezen fenntarthatóvá váltak, írja a VG.

A helyzet nemcsak gazdasági, hanem nemzetbiztonsági kockázatot is hordoz. A Sandoz és iparági szakértők figyelmeztetnek: az antibiotikum-hatóanyagok globális termelésének döntő többsége Európán kívülre tolódott, így a kiterjedt kereskedelmi függőség fegyverré válhat diplomáciai vagy hibrid konfliktusok során. Erre válaszul a Sandoz panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz, sürgetve egy dömpingellenes vizsgálat megindítását a tisztességtelennek ítélt kínai árelőny és az állami szubvenciók ellen. Az uniós döntéshozók így lépési kényszerbe kerültek, hiszen védővámok vagy árkorrekciók nélkül a kontinens utolsó integrált penicillinüzeme is veszélybe kerülhet.

Borítókép: adobestock/archív