A mikrobióta az emberi testet benépesítő baktériumok, gombák, vírusok és archeák többezer fajból álló közössége, amely a legnagyobb számban a vastagbélben található meg. A mikrobiom ennél tágabb fogalom: magában foglalja a mikrobákat, azok teljes genetikai állományát, funkcióit és a környezetükkel kialakított biokémiai interakciókat is. Összetétele egyénenként teljesen egyedi, és nincsenek benne általánosan jó vagy rossz mikrobák, a sokszínűség és a működésbeli rugalmasság határozza meg a stabilitását. A mikrobák ráadásul kémiai úton, egyfajta belső kommunikációs rendszeren keresztül képesek szabályozni saját létszámukat és alkalmazkodni a tápcsatorna változó viszonyaihoz.
Élettani szerep és a diszbiózis veszélyei
A mikrobiom elengedhetetlen az immunrendszer és a hormonháztartás szabályozásához, vitaminokat termel, semlegesíti a szabadgyököket és a toxikus anyagokat. A bél-agy tengelyen, valamint a bolygóidegen keresztül közvetlen, kétirányú kapcsolatban áll az aggyal, így befolyásolja a mentális egészséget, a hangulatot és az alvásminőséget is. Emellett a bél-máj tengely révén a zsír- és cukoranyagcserében is aktívan részt vesz.
Ha a mikrobiom egyensúlya felborul, diszbiózis alakul ki, ami a bélfal védelmi funkciójának gyengülésével és gyulladáskeltő anyagok keringésbe jutásával járhat. Bár az ok-okozati viszonyok még kutatás tárgyát képezik, a diszbiózis bizonyítottan összefügg a metabolikus szindrómával, az elhízással, a tartós emésztési panaszokkal, az autoimmun és daganatos folyamatokkal, valamint bizonyos idegrendszeri és pszichés kórképekkel. Az egyensúlyt a genetika és a születési körülmények mellett leginkább az ultrafeldolgozott élelmiszerek, a mozgásszegény életmód, a krónikus stressz, az alváshiány és a gyakori, indokolatlan antibiotikum-kezelések veszélyeztetik.
Mely élelmiszerek támogatják a mikrobiomot?
A mikrobiom pontos, székletmintából történő elemzésére már léteznek modern genetikai módszerek, ám ezeknek még komoly korlátaik vannak, így a kapott eredményekből nem lehet egyénre szabott, garantált hatású terápiás ajánlást megfogalmazni. A gyógyszertári tanácsadás során ezért az általános egészségmegőrző stratégiákra és a tudatos táplálkozásra érdemes helyezni a hangsúlyt.
A mikrobiom önszabályozását leginkább a növényi alapú, flexitáriánus étrend és a mediterrán diéta támogatja. Különösen fontos a prebiotikus rostok napi bevitele, amelyeket a bélbaktériumok fermentálnak, és az így keletkező rövid szénláncú zsírsavakkal táplálják a bélfali sejteket. A rostbevitel fokozásakor ugyanakkor figyelmeztetni kell a betegeket a fokozatosságra és a bőséges folyadékfogyasztásra a székrekedés elkerülése érdekében. A prebiotikumok mellett a fermentált élelmiszerek és a pontosan meghatározott törzseket tartalmazó probiotikus készítmények átmeneti jelenlétükkel támogatják az immunválaszt és a bélfal épségét. A leghatékonyabb megoldást a pre- és probiotikumok együttes alkalmazása, vagyis a szinbiotikus szemlélet jelenti, amely komplex módon segíti elő a belső harmónia fenntartását és a szervezet regenerációját.
A leggyakoribb hiba, amellyel a betegek találkoznak, a „vegyen valamilyen probiotikumot” általános tanács. Az antibiotikum-asszociált hasmenés (AAD) megelőzésére és a mikrobiom védelmére csak meghatározott, klinikai vizsgálatokkal igazolt törzsek hatásosak. A legerősebb klinikai bizonyítékokkal (A-szintű evidencia) az alábbiak rendelkeznek:
- Saccharomyces boulardii. – jótékony hatású élesztőgomba. Hatalmas előnye, hogy mivel nem baktérium, az antibiotikumok egyáltalán nem képesek elpusztítani. Különösen ajánlott széles spektrumú antibiotikumok mellé és a visszatérő, veszélyes Clostridioides difficile fertőzés megelőzésére.
- Lactobacillus rhamnosus GG (LGG) – A legjobban kutatott tejsavbaktérium-törzs, amely kiválóan tapad a bélnyálkahártyához, gátolja a kórokozók megtelepedését, és bizonyítottan csökkenti a hasmenéses epizódok hosszát és súlyosságát felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt.
Az időzítés szabálya
A betegek jelentős része hajlamos egy füst alatt bevenni az összes gyógyszerét. Ha a bakteriális probiotikumot (például az LGG-t vagy egyéb tejsavbaktérium-keverékeket) az antibiotikummal egy időben veszik be, az antibiotikum a jótékony baktériumok nagy részét azonnal elpusztítja, így a kezelés hatástalan lesz. Ezért a bakteriális készítmények és az antibiotikum bevétele között minimum 2, de inkább 3 óra időkülönbséget kell tartani, kivételt képeznek a szabály alól a Saccharomyces boulardii tartalmú készítmények, amelyek az antibiotikummal egy időben is bevehetők, ami jelentősen növeli a beteg együttműködési hajlandóságát.
A mikrobiom regenerációja nem ér véget az utolsó szem antibiotikum lenyelésével. A diszbiózis és a bélfal finom egyensúlyának helyreállítása heteket, sőt hónapokat vehet igénybe. A patikában javasoljuk a betegnek, hogy a probiotikus támogatást az antibiotikum-kúra lejárta után még legalább 1-2 hétig szigorúan folytassa.
Bár mindenkinek előnyös, bizonyos rizikócsoportoknál a gyógyszerésznek aktívan kezdeményeznie kell a probiotikus védelmet:
- Időskorúak (65 év felett) és kisgyermekek,
- Korábban már antibiotikum-kezelés alatt hasmenést tapasztaló betegek,
- Hosszú távú vagy ismételt széles spektrumú (pl. fluoroquinolonok, amoxicillin-klavulánsav) terápiában részesülők,
- Már eleve krónikus bélbetegséggel (IBS, IBD) küzdők.
Súlyosan immunszupprimált (pl. aktív kemoterápiában részesülő) vagy centrális vénás katéterrel rendelkező betegeknél az élőflórás készítmények (különösen a gomba alapú S. boulardii) alkalmazása mérlegelést igényel az opportunista szisztémás fertőzések (fungaemia, bacteriaemia) elméleti kockázata miatt.
Forrás: PharmaOnline

