A Nemzetközi Diabetesz Szövetség (IDF) 2021-ben, a 20-79 év közötti lakosságon végzett felmérése alapján világszerte 536,6 millió ember élt cukorbetegséggel. Becslések alapján ez a szám 2045-re elérheti a 783,2 milliót. (1) Magyarországon a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK, korábban: OEP) adatbázis-elemzésén alapuló közlés szerint 2014-ben a 2-es típusú cukorbetegséggel 727 000, 1-es típusú cukorbeteggel 37 087 honfitársunk élt. (2)
A cukorbetegség vagy szakszóval diabetes mellitus anyagcsere-betegség, melynek egyik jellemzője (meghatározó eleme) a szénhidrát-anyagcsere (cukoranyagcsere) károsodása, de ezzel párhuzamosan kórossá válik a zsírok és fehérje hasznosulása, fel- és átépülése (azaz anyagcseréje) is. A cukorbetegség alapproblémája (a hasnyálmirigyben termelődő) inzulin nevű hormon sejtjeinken való hatásának elmaradása vagy csökkent volta. Emiatt nem képesek a sejtek a vérből megfelelő módon és ütemben felvenni és hasznosítani (a legtöbbször) elsődleges energiaforrásukat jelentő cukrot. Ennek következménye a vércukor egészséges szintektől eltérő emelkedése. A megfelelő inzulinhatás sejtjeinken olyan, mint egy
jól működő kulcs. Kinyitja sejtek kapuját, hogy a cukor bejuthasson a sejtekbe és ott energiát szolgáltasson. Ha ezek a „kapuk” zárva maradnak megfelelő mértékű inzulinhatás hiányában, akkor a cukor nem tud a sejtjeinkben hasznosulni (a sejtek éheznek) és vérünkben a cukor szintje kórosan emelkedik. (3) A cukorbetegség diagnózisának felállítása a vér cukortartalmának laboratóriumi mérésén alapul. Ha a mért éhomi vércukorszint ismételten >7 mmol/l, vagy a „bármikor” mérve vércukrunk ismételten 11,1 mmol/l, vagy afeletti, a diagnózis kimondható (panaszmentesen is!). Ugyanakkor az önellenőrzésnél használt „ujjbegyes” mérés diagnózis felállítására nem alkalmas. A laboratóriumi vércukorértékeken túl az ún. HbA (hemoglobin A ) érték lapján is megállípítható a diagnózis. A hemoglobin egy speciális fehérje, mely
vérünk vörösvérsejtjeiben az oxigén szállításának „felelőse”. Vörösvérsejtjeink születésüktől halálukig (élettartamuk kb. 4 hónap) ugyanazt a hemoglobint hordozzák. A hemoglobin szerkezetét pedig kissé megváltoztatja a vér cukortartalma. Szakszóval a fehérje glikálódik. Minél több cukorral találkozik életében a vörösvérsejt annál nagyobb része „megcukrosodik” a benne hordozott hemoglobinnak. Ez pedig mérhető paraméter és belőle visszaszámolhatjuk az előző durván 60-90 nap átlagos vércukorszintjét. (3) Amennyiben ismételten 6,5 % vagy annál magasabb a HbA (hemoglobin A ) értékünk, a cukorbetegség diagnózisa kimondható.
Figyelem! A 6,5%-os érték nem 6,5mmol/l-es vércukorátlagot jelent (hanem kb. 7,8-ast). Ideális cukorháztartással hemoglobin A értékünk < 5,6 %. A HbA1c – a diagnózison túl – jól használható a cukorháztartás követésére is.
A (leggyakoribb) un. 2-es típusú cukorbetegség esetében a kialakulást egy akár sok éves „előidőszak” ún. prediabetes állapot vezeti be. Ilyenkor cukorszintjeink már a normál cukorháztartást jellemzőknél magasabbak, de nem érik el a diabetes diagnózisának kritériumát jelentő szinteket. Ezt jelenti laboratóriumi értékek szerint az emelkedett éhomi vércukor (6,1-6,9 mmol/l) és un. cukorterheléses vizsgálat kétórás értéke alapján megadott csökkent glukóztolerancia (7,8-11,0 mmol/l között). Számos országban a HbA -szint alapján (5,7-6,4 %) is kimondható a prediabetes diagnózisa. A prediabetes közvetlen kockázati tényező a cukorbetegség kialakulásában. (4)
Az 1-es típusú cukorbetegség (amit abszolút inzulinhiány jellemez) leggyakrabban gyermek-, vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik (de bármely életkorban felléphet). Hátterében legtöbbször autoimmun folyamat áll. Kialakulásában genetikai és környezeti tényezők is szerepet játszhatnak (pl. részben védőhatású a jó D- vitamin ellátottság). (5) A 2-es típusú cukorbetegség hátterében is szerepet játszanak genetikai tényezők, de döntő a környezeti hatás. A legfontosabb rizikótényező a túlsúly és elhízás (a mozgásszegénység és energia túltáplálás eredményeként) Az elhízás gyakorivá válásával a 2-es típusú cukorbetegség lett a leggyakoribb anyagcsere-betegség világszerte. Nem véletlen, hogy a cukorbetegség
előfordulása növekszik, igaz, földrajzi régiónként változó gyakorisággal. (2,4)
A terhességi (várandósság időszakában kialakult/felfedezett) cukorháztartás-zavar
diagnózisának kritériumrendszere eltér (szigorúbb!) a többi diabetes típusétól. Ennek oka, hogy a magzat fejlődését, a várandósság lefolyását, már a várandósságon kívül, a
prediabetesnek nevezett kórforma is veszélyezteti. Nem véletlen, hogy kötelező ebben az időszakban laboratóriumban cukorterheléses vizsgálattal a szűrés.
Milyen tünetek utalhatnak a cukorbetegségre?
A legfontosabb ismeret, hogy a cukorbetegség csak roppant későn (akár sok-sok év fennállás után), már tartósan, kifejezetten magas vércukorszintek mellett okoz panaszt. A vérből a cukor vizelet útján ürülni kezd, és persze a cukor plusz vizet (is) visz magával. Azaz többet vizelünk, folyadékot vesztve szomjazunk, többet iszunk (és persze megint többet vizelünk), közben pedig sejtjeink a cukor hiányától éheznek, így romlik a közérzetünk, erőnlétünk, fogyunk.
A cukorbetegség kezelése
A cukorbetegség kezelési lehetőségei nem-gyógyszeres (életmódbeli) és gyógyszeres
elemekre oszthatók. Az életmódi kezelés - minden esetben a kezelés alapja - magában foglalja a célszerű és személyre szabott étrend kialakítását és tartását, valamint a fizikai aktivitást. A diéta (pontosabb megnevezéssel táplálkozásterápia) lényege a személyre szabott energia- és tápanyagtartalmú (szénhidrát, fehérje, zsír, mikrotápanyagok) étrend kialakítása, hangsúlyozva az adagnagyságokat és az egészséges ételválasztást. Cél, az egészségmegőrző étkezési szokások kialakítása, az evés örömének fenntartása. (4)
Iránymutatások a jó étrend kialakításához cukorbetegséggel vagy
prediabetesszel élőknek
Az egészséges étkezés lehet finom! Találjon olyan étrendeket, étrendi mintákat, amelyek a legjobban illeszkednek az életmódjához. Idehaza az MDOSZ Okostányér® ajánlása egy jól használható étkezési mintát mutat. (6)
A diétában a nem keményítőtartalmú zöldségféléket (pl. káposztafélék, salátafélék, brokkoli, karfiol, zöldbab, cukkini, padlizsán, sóska, zöldparika, uborka), alacsonyabb szénhidráttartalmú gyümölcsöket (pl. málna, alma, földieper, narancs), szárazhüvelyeseket (pl. szárazbab, lencse), zsírszegény fehérjeforrásokat (pl. zsírszegény húsok, hal, tejtermékek, tojás), magas rosttartalmú gabonaféléket, natúr dióféléket (pl. dió, mandula, mogyoró) ajánlunk elsősorban, mint választandó élelmiszerforrások. (4,7)
Fogyasszon legalább 5 adag zöldséget vagy gyümölcsöt naponta! Ebből 3-4 adag zöldség, 1-2 adag gyümölcs legyen, és legalább 1 adag friss/nyers zöldség vagy gyümölcs legyen. A burgonya nem számítható be a napi 5 adagba. 1 adag = 1 nagy paprika, paradicsom, 1 nagyobb alma vagy őszibarack vagy 1 közepes tálka saláta vagy 1 pohárnyi bogyós gyümölcs vagy 2 dl smoothie. Szárazhüvelyekből (pl. szárazbab, lencse) 1 adagnyi 80 g. (6)
Minimalizálnia kell a cukorral édesített édességek, a finomított gabonafélék, a vöröshús, a feldolgozott- és ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztását. Kerülnie kell a cukorral édesített italok fogyasztását. Válasszon natúr dióféléket, egy adag gyümölcsöt, vagy 1 adag cukrozatlan joghurtot (1,5 dl) nassolásként, vagy kisétkezésre. A minimálisan feldolgozott, tápanyagban gazdag, magas rosttartalmú szénhidrátforrásokat kell elősorban választania. Válasszon teljes kiőrlésű-, vagy más magas rosttartalmú kenyeret, barna rizst, teljes kiőrlésű tésztát a fehér kenyér, a rizs vagy tészta helyett. A legjobb választás kenyerek közül a magas rosttartalmú, kovászos-, vadkovászos kenyerek (teljes kiőrlésű, rozsos). A szív- és érrendszeri
betegségek kockázatának csökkentése érdekében, a változatos táplálkozás részeként ajánlott fogyasztania a növényi fehérjeforrásokat (pl. szárazhüvelyesek, diófélék).
Fontoljon meg egy olyan étkezési tervet, amely a mediterrán étkezés elemeit tartalmazza, ezért gazdag ún. egyszeresen- és többszörösen telítetlen zsírsavakban és hosszú szénláncú zsírsavakban (pl. tengeri hal, diófélék, extraszűz olívaolaj). A mediterrán stílusú étrend képes a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentésére, és javítja a cukoranyagcserét. (4,8) A hagyományos mediterrán diéta megfelelő bevezetése a nem mediterrán országokban elkerülhetetlenné teszi az extraszűz olívaolaj használatát étrendi zsiradékként (napi 1-2 evőkanálnyi). Összesen, napi legalább 5 adagnyi zöldség-gyümölcsfogyasztást. Megköveteli a
vöröshús és húskészítmények, az édes desszertek, valamint a feldolgozott élelmiszerek alacsony fogyasztását, melyek telített zsírsavakban és cukrokban (hozzáadott cukor) gazdagok, vagy akár ezek teljes kerülését. A mediterrán diétára jellemző a zöldfűszernövények bőséges használata (pl. bazsalikom, kapor, oregánó), a szárazhüvelyesek hetente többszöri fogyasztása. (9)
Javasoljuk, hogy korlátozza a magas, ún. telített zsírsavtartalmú élelmiszerek fogyasztását. Ide tartoznak a vörös húsok (pl. sertés, marha, bárány), a magas zsírtartalmú tejtermékek, a vaj vagy kókuszolaj, hogy ily módon is csökkentse a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. (4)
Vöröshús és -húskészítmények fogyasztása összesen kevesebb, mint 7 adag/hét legyen. 1 adag 100-120 g. (9)
Tanácsoljuk, hogy cserélje le a cukorral édesített italokat (a gyümölcsleveket is)
elsősorban vízre, alkalmanként alacsony energiatartalmú vagy energiamentes italokra. A cukorral édesített italok jelentős vércukoremelkedést okoznak, és képesek kiszorítani az étrendből az egészségesebb, tápanyagdús ételeket.
Vesebetegség esetén szükség lehet a fehérjebevitel csökkentésére, de azt egyénre szabottan kell meghatározni. Az ajánlott fehérjebevitel vesebetegség nélkül 15-20 energia %. (Ez általában napi 75-90 g fehérjebevitelt jelent.) A túlzott fehérjebevitel megterheli a vesét, az alacsony bevitel alultápláltsághoz vezethet. (4) A szénhidrátbevitel csökkentése bizonyítottan javítja a vércukorértékeket, ezért alkalmazása szükséges lehet. A vizsgálatok szerint cukorbetegeknél általában mérsékelt, kb. 45 energia % a szénhidrátbevitel. (10) Az alacsony szénhidráttartalmú diétákat (kevesebb, mint 40 energia %) hosszú távon nehéz követni, és a hosszú távú hatásokra vonatkozó bizonyítékok hiányoznak. (11,12) Ha maguk a cukorbetegek döntenek úgy, hogy lecsökkentik a szénhidrátbevitelt, fontos, hogy egészségügyi szakemberrel konzultáljanak annak érdekében, hogy a mikrotápanyag- és
rostbevitel megfelelő legyen, valamint a telített zsírsavak bevitele ne haladja meg a napi energiabevitel 10 %-át. (4)
1. számú táblázat: Szénhidráttartalom (g) az össz-energiabevitel (kcal) százalékában (10)
Energia 40 energia % 50 energia %
1200 kcal/nap 120 g/nap 150 g/nap
1500 kcal/nap 150 g/nap 188 g/nap
2000 kcal/nap 200 g/nap 250 g/nap
2500 kcal/nap 250 g/nap 313 g/nap
Ajánlott a magasabb rosttartalmú élelmiszereket étrendbe illeszteni (pl. zeller, paraj,
szárazbab, vöröslencse, zab, tönkölybúza, hajdina, barna rizs, dió, mandula, málna, körte, alma). A legalább 14 g/1000 kcal rostbevitel a kívánatos. (4) Az élelmirostok, vagy diétás rostok egyáltalán nem, vagy csak részlegesen bomlanak le a tápcsatornában, szinte változatlan formában és mennyiségben jutnak el a vastagbélbe. Közben oldódnak, duzzadnak, sűrűsödnek, gélt képeznek, megkötnek dolgokat, fermentálódnak. Az élelmirostok fogyasztása fontos az emésztőrendszer egészséges működéséhez. A magasabb rostbevitel összefüggést mutat a HbA , az éhomi vércukor és az éhomi inzulinszint nagyobb csökkenésével. A magasabb rosttartalmú étkezés alacsonyabb étkezés utáni vércukorszintet eredményezhet. (13,14) A legalább napi 25-30 g rostbevitel eléréséhez ajánljuk, hogy fogyasszon szárazhüvelyeseket hetente 2-3 alkalommal, rostban gazdag köreteket (pl. barnarizs zöldségekkel, teljeskiőrlésű tészta) hetente 2-3 alkalommal. Összesen napi 5 adagnyi zöldséget, gyümölcsöt javasolt fogyasztani. Magasabb rosttartalmú kenyereket, akár naponta.
Olajos magvakat (dió, mandula, bokormogyoró) napi 2-3 dkg mennyiségben.
Az utóbbi években egyre többet lehet olvasni a rezisztens keményítőkről. Ezek olyan
keményítők és keményítő lebontásából származó köztes termékek, melyek nem
emésztődnek a vékonybélben, így élelmirostként viselkednek. Érzékszervi hatásaikban keményítőt idéznek, annak vércukorszint-emelő tulajdonsága nélkül. Pl. ide tartoznak a nyers, természetes keményítőszemcsék, melyek elérhetetlenek az emésztés számára, pl. a hüvelyesekben, teljeskiőrlésű gabonafélékben. Vagy a retrográd keményítő, amely hőkezelt keményítő hűtésekor keletkezik, pl. a főtt, majd kihűlt burgonyában, rizsben. (15)
Tartsa szem előtt, hogy a víz ajánlott elsősorban, nem az édesítőszerrel készült italok. A folyadékbevitel legyen napi 1,5-2 liter, magas testsúly esetén ennél több is lehet a
folyadékszükséglet. A folyadékbevitel legyen egyenletesen elosztva a nap folyamán.
Ha alkoholt fogyaszt, ne lépje túl az ajánlott napi 1 egységnyi beviteli mennyiséget (pl. száraz borból nőknél maximum napi 1 dl, férfiaknál 2 dl fogyasztható)! Fontos a vércukorellenőrzés alkoholtartalmú italok fogyasztása után, különösen, ha cukorbetegként inzulint ad. (4,10)
Az elhízás kezelése
Prediabeteszben és cukorbetegségben, ha ahhoz túlsúly vagy elhízás társul, az intenzív életmódváltás, azaz a 7-10 %-os testtömegcsökkentés, a heti legalább 150 perces, mérsékelt intenzitású fizikai aktivitás a legfontosabb ajánlás. A fogyás, a testmozgás, kedvező élettani változásokat idéz elő. A fogyás klinikai előnyei összeadódnak, a nagyobb testtömegcsökkentés nagyobb előnyt ad. Intenzívebb testtömegcsökkentési célokkal (15 %) a fogyás előnyeit maximalizálni lehet, de figyelembe kell venni a megvalósíthatóságot és a biztonságosságot. Az elért eredményt fenn kell tartani, mert hosszú távú előnyei vannak. A fogyás eléréshez
életmódváltó programokkal, napi 500-750 kcal energiadeficit (a testtömeg tartásához
szükséges bevitelhez képest, ennyivel kevesebb) létrehozása ajánlott. (4,16,17) Az
energiabevitel meghatározása az egyén alaptesttömegéhez igazítva történik. Ehhez kérjen dietetikustól segítséget.
Egyszerű útmutató az adagnagyságokról: „Kéz-adagnyi” útmutató,” Tányér
modell”
A „kéz-adagnyi” útmutató remek segítség annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy miből mennyi jelent 1 adagnyi mennyiséget. Csak ökölbe kell szorítania a kezét, vagy a nyitott tenyerére kell pillantania és segít a döntésben. Gyümölcs: 1 ökölnyi, vagy 1 maréknyi. A nem keményítőtartalmú zöldségekből (pl. saláta, uborka, káposzta, brokkoli, zöldbab) 2 maréknyi. Keményítőtartalmú köretek (főtt burgonya, főtt/párolt rizs, főtt tészta) 1 ökölnyi. Húsokból 1 tenyérnyi mennyiség 1 adag. Tejből/joghurtból 1 adagnyi mennyiség 1,5-2 dl. Az étkezéseknél ne egyen többet, mint 1 adagnyi mennyiség.
„Tányér modell”
Főétkezéseknél (reggeli, ebéd, vacsora) úgy tálaljon, hogy egy közepes nagyságú lapos tányér 1/3 részére tegyen zöldségeket (nyers, párolt), 1/3 részére kerüljön a keményítőtartalmú köret (pl. párolt rizs, főtt burgonya, főtt bulgur) vagy jó minőségű, magasabb rosttartalmú kenyér. A maradék 1/3 részére a fehérjetartalmú étel (hús, sajt, túró, tojás). Vannak receptek, pl. a rakott karfiol, ahol ezek az arányok jól megvannak magában az ételben. Választhat ilyen fogást is.
Jelentős túlsúly esetén a tányér felén legyen zöldségféle, 1/4 részén köret, 1/4 részén
fehérjetartalmú étel. (1,4,7) Étrendje összeállításakor használhatja az MDOSZ Okostányér® ajánlását. (6)
Az étkezések gyakorisága, és az étkezések szénhidráttartalma
Általános javaslatként mondható, hogy naponta többször étkezzen. A napi 3 főétkezés
(reggeli, ebéd, vacsora) legyen meg. Emellett napi 1-2-3 kisétkezés is lehet, de az valóban legyen kis mennyiségű étel, különösen, ha nincs nagy fizikai aktivitás. Van olyan inzulinkezelési rendszer (analóg gyorshatású inzulinok alkalmazása), melynél lehet, hogy a napi 3 főétkezés az optimális.
A szénhidrátfelvétel csökkentése bizonyítottan javítja a vércukorszintet, az elfogyasztani kívánt szénhidrátok mennyiségét, minőségét azonban érdemes figyelembe vennie. Egy étel okozta vércukorszint-emelkedés mértéke attól függ, mennyi emészthető szénhidrát van benne. Emészthető szénhidrát a cukrok (pl. répacukor, tejcukor, malátacukor, gyümölcscukor) és a keményítő (pl. burgonyában, lisztben, egyes zöldségfélékben). A szénhidrátok harmadik típusa az élelmirost, melynek nincs vércukoremelő hatása (ezért előnyösek, pl. a legtöbb
zöldségféle).
A zsírbevitel minőségére is figyelnie kell, mert az döntő a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése, kezelése szempontjából. Az étrend a tápanyagösszetevők szempontjából akkor optimális, ha az energiabevitel 45-50 %-a származik szénhidrátból, 15-20 %-a fehérjéből és 30-35 %-a zsírból. Meg kell jegyezni, hogy magasabb zsírbevitel esetén az egyszeresen- és többszörösen telítetlen zsírsavakban és hosszú szénláncú zsírsavakban gazdag legyen az étrend (pl. tengeri hal, diófélék, extraszűz olívaolaj, repceolaj). (4,7,10) De hangsúlyozandó, a táplálkozás egésze a fontos, nem csupán egy-egy tápanyag (pl. szénhidrát), élelmiszer, vagy élelmiszercsoport.
Az étrendje legyen változatos és egyen mértékletesen!
2. számú táblázat: Egyes étkezések javasolt szénhidráttartalmai a napi energia- és
szénhidráttartalom függvényében.
energiatartalom/nap 1300 kcal 1500 kcal 1800 kcal 2000 kcal
szénhidráttartalom/nap 160 g 180 g 200 g 230 g
Étkezések szénhidráttartalmai napi 5 étkezés esetén
Reggeli 30 g 40 g 40 g 50 g
Tízórai 15 g 20 g 25 g 25 g
Ebéd 50 g 50 g 60 g 70 g
Uzsonna 15 g 20 g 25g 25g
Vacsora 50 g 50 g 50 g 60 g
Mi az a glikémiás index (GI)?
A GI azt mutatja meg, hogy valamely étel vércukoremelő hatása milyen a glükóz (szőlőcukor) vércukoremelő hatásához viszonyítva. Cukorbetegségben alacsony vagy közepes GI-ű ételek fogyasztása javasolt, a magas GI-ű ételeket kerülni ajánlott, hiszen a magas glikémiás indexű étel gyors vércukoremelkedést okoz. Magas GI-ű, pl. a cukrozott üdítőitalok, répacukor, méz, glükóz-fruktózszirup. Közepes pl. a zabpehely, cukrozatlan gyümölcslevek, teljeskiőrlésű lisztből készült tészta, -kenyér, durumtészta, natúr joghurt, a legtöbb gyümölcs. Alacsony GI-ű, pl. a leveles zöldségfélék, zöldbab, olajos magvak, szárazhüvelyesek. Inzulinnal kezelt cukorbetegségben amikor az étkezési inzulinadagot és a szénhidrátbevitelt össze kell hangolni, előnyös lehet, ha a páciensek elsajátítják a szénhidrátszámolás alapjait.
Édesítőszerek
Az élelmiszeripari termékeknél egyre elterjedtebb az édesítőszerek használata. Csak az étrend színesítésére, kisebb mennyiségben ajánlható fogyasztásuk. Vannak energiát nem adó, ún. intenzív édesítőszerek (legismertebb: szacharin, ciklamát,
stevia, aceszulfám K, aspartam) és ún. „cukoralkoholok” (maltit, szorbit, nyírfacukor más néven xilit, eritrit). A „cukoralkoholok” édesítő hatásuk mellett tömegnövelő szerepet is játszanak az édességekben, energiát tartalmaznak és enyhébb vércukoremelő hatással is bírnak, kivéve az eritrit, melynek elhanyagolható e hatása. A folyadékokat (üdítők) elsősorban intenzív édesítőszerekkel édesítik.
A testmozgás nem luxus, hanem gyógymód!
Minden diabétesszel élő embernek fontos mozognia. Válasszon olyan mozgásformát, amit örömmel végez. A mozgás hatására fokozódik a szervezet sejtjeinek inzulinérzékenysége, javul az izmok cukorfelhasználása. A rendszeresen végzett testmozgás (séta, gyors gyaloglás, úszás, kerékpározás, túrázás vagy torna) tartósan javíthatja az anyagcserét, és segít a testsúly csökkentésében, vagy megtartásában.
Az aktív mozgás kedvező élettani hatására megváltozhat az addigi gyógyszerek adagolása, ezért fontos, hogy konzultáljon erről kezelőorvosával. Ne kezdjen aktív mozgásprogramot, ha vércukra 5,5 mmol/l alatt, vagy 14 mmol/l fölött van, de akkor sem, ha lázas beteg. Az orvosi konzultáció akkor is fontos, ha Ön szívbeteg.
Alkoholfogyasztás
Miután az alkohol befolyásolja a cukoranyagcserét, fogyasztásakor körültekintőnek kell lenni. Nem javasolt kategóriába tartoznak az alkohol mellett cukrot is tartalmazó alkoholos italok (pl. édes pezsgők, édes borok, likőrök). De a sör is tartalmazhat cukrot az alkohol mellett, ezért egyszerre 2-3 dl fogyasztása ajánlott. Minimális mennyiségben (5 cl) megengedett csak a cukrot nem tartalmazó alkoholos italok (pl. pálinka) fogyasztása, mert növelik az alacsony vércukorszint kockázatát, miután maga az alkohol jelentősen gátolja a máj cukorleadó képességét. Alkoholtartalmú italok fogyasztásával kapcsolatban kérje orvosa tanácsát. Evés nélkül ne igyon alkoholos italokat, és ellenőrizze a vércukorszintjét!
Egyéb megfontolások
Inzulinnal kezelt cukorbetegek, akik fix inzulinadagokat adnak, kérjenek ajánlást
(kezelőorvostól, dietetikustól) az étkezési rendről, a szénhidrátbevitelről, az étkezési
időpontokról, figyelembe véve az inzulin hatásidejét, mivel ez jobb vércukorszintet
eredményezhet, és csökkenti a hipoglikémia (alacsony vércukorszint) kockázatát.
Az ún. SGLT2 gátlót szedő betegek kerüljék a ketogén étrendi mintákat (nagyon alacsony szénhidrátbevitel), kerüljék az éhezést. (4)
Az időszakos böjt diéták népszerűek lettek az elmúlt néhány évben, mivel segíthetik a
testtömegcsökkentést. Ezek a diéták úgy definiálhatók, mint böjt és étkezési időszakok váltakozása. Az időszakos böjt egy gyűjtőfogalom, mely magába foglalja az étkezés korlátozásának három fő formáját. Váltakozó napi böjt (500-600 kcal energiabeviteli korlátozás minden második nap), az 5:2 diéta (a hét 5 napján a szokásos energiabevitel, a hét 2 napján napi 500-600 kcal energiabeviteli korlátozás) és az időkorlátos étkezés (mindennap csak az előírt időablakon belül lehet enni, pl. 8-15 órás időablakban).
Vizsgálatok eredményei szerint mindegyik forma enyhe vagy mérsékelt
testtömegcsökkenést eredményezett (3-8 %-os, a kiindulási értékhez képest) és nincs
különbség a fogyásban, a folyamatos energiakorlátozáshoz képest. Hosszabb távú
időszakos böjtben a fehérje-alultápláltság kockázata nőhet, ha az egyének nincsenek
tisztában a megfelelő fehérjebevitel fontosságával. Nem kívánatos tünetek lehetnek a böjt miatt, mint például hányinger, migrénes fejfájás, gyengeség, éhségfájdalmak, melyek korlátozzák a napi tevékenységeket. Cukorbetegségben az időszakos böjt előtt kockázatértékelés és tanácsadás ajánlott az egészséges táplálkozásról, a hipoglikémia kockázatáról, szükség lehet a gyógyszeres kezelés módosítására. (4,18,19)
A teljes információ ITT olvasható
