Az eClinicalMedicine folyóiratban november 1-jén jelent meg a Koppenhágai Egyetemi Klinika kutatóinak cikke, amelyben egy klinikai vizsgálatban a glükagonszerű peptid‑1 (GLP‑1) és GLP-2 receptorokat egyaránt aktiváló dapiglutid hatóanyag hatásosságát és biztonságosságát értékelték. A vizsgálat jelentőségét az adja, hogy napjainkban a kutatók egyre intenzívebben vizsgálják, hogy több útvonal együttes célzása fokozhatja-e az elhízás kezelésének hatásosságát.

A vizsgálatba 54, klinikailag elhízottnak minősített felnőttet vontak be, akiket három egyenlő létszámú csoportba randomizáltak. A résztvevők 12 héten át heti egyszeri dapiglutid‑injekciót kaptak 4 mg vagy 6 mg dózisban, míg a kontrollcsoport placebót kapott. Bár a készítmény biztonságosnak bizonyult és kedvező élettani jeleket mutatott, a vizsgált dózisok mellett nem eredményezett a placebóhoz képest statisztikailag igazolható testsúlycsökkenést.

Az elhízás világszerte egyre gyakoribb, összetett anyagcserezavar, amelyet kóros zsírfelhalmozódás jellemez, és a korai halálozás egyik vezető oka. Számos súlyos betegség – köztük a 2‑es típusú cukorbetegség, a stroke, a szívbetegségek és bizonyos daganatok – kialakulásával hozható összefüggésbe. A hagyományos életmódbeli beavatkozások, mint a diéta és a fizikai aktivitás növelése, hosszú távon gyakran nem bizonyulnak hatékonynak, és átmeneti fogyást követően gyakran újra testtömeg-növekedés tapasztalható.

A hosszú hatású GLP‑1 receptoragonisták, például a szemaglutid megjelenése jelentős áttörést hozott a testsúlycsökkentésben, mivel ezek a hatóanyagok a jóllakottság természetes hormonális szignalizációját utánozzák. A kutatók feltételezik, hogy a több receptor egyidejű aktiválása – kettős vagy akár hármas agonisták révén – még hatékonyabb lehet. A dapiglutid ennek a gyógyszercsoportnak az egyik első képviselője: a hatóanyag a GLP‑1 útvonalon keresztül csökkenti az étvágyat, míg a GLP‑2 komponens az előzetes kutatások szerint befolyásolhatja a bélfal integritását, az áteresztőképességet és a gyulladásos folyamatokat, bár ezek szerepe humán elhízásban továbbra is vitatott.

A mostani, 12 hetes, fázis IIa, monocentrikus dán vizsgálat célja az volt, hogy feltárja a dapiglutid hatásmechanizmusát és megalapozza a későbbi klinikai fejlesztéseket. A résztvevők a mellékhatások minimalizálása érdekében fokozatos dózisemelés mellett kapták a gyógyszert. A vizsgálat elsődleges végpontja a testsúly százalékos változása volt, míg másodlagos végpontként a derékkörfogat, a testösszetétel és a HbA1c szint változását értékelték.

A 6 mg dapiglutidot kapó csoportban a testsúlycsökkenés 2,1%-kal haladta meg a placebóét, de ez a különbség nem érte el a statisztikai szignifikancia határát. A 12 hét során a placebo csoport 2,2%-os, a 4 mg‑os csoport 2,9%-os, míg a 6 mg‑os csoport 4,3%-os súlycsökkenést ért el. A kutatók külön kiemelték, hogy a viszonylag nagy mértékű placebo hatás fontos tényező az eredmények értelmezésében. A 6 mg‑os csoportban a HbA1c szint 2,4 mmol/mol‑lal csökkent, szemben a placebo csoport 0,1 mmol/mol‑os változásával, ami viszont statisztikailag szignifikáns javulást jelentett. A lipidszintekben nem figyeltek meg érdemi változást.

A dapiglutid mindkét vizsgált dózisban jól tolerálhatónak bizonyult, és egyetlen résztvevőnél sem kellett megszakítani a kezelést gyógyszerhez köthető mellékhatások miatt. A leggyakoribb panaszok gasztrointesztinális eredetűek voltak, így például étvágycsökkenés és hányinger. Egy halálos kimenetelű, súlyos nemkívánatos esemény – kiterjedt kissejtes tüdőkarcinóma – történt, de ezt a vizsgálattól független eseménynek minősítették.

Ez a tanulmány volt az első randomizált, kontrollált vizsgálat, amely a dapiglutid hatásait obezitásban szenvedő felnőtteknél értékelte. Bár a 12 hetes kezelés biztonságosnak bizonyult, a vizsgált dózisok és időtartam nem volt elegendő a placebóhoz képest szignifikáns testsúlycsökkenés eléréséhez. A kutatók szerint a GLP‑2 útvonal szerepe az anyagcsere‑szabályozásban továbbra is nyitott kérdés, és nagyobb esetszámú, hosszabb időtartamú vizsgálatokra lesz szükség annak megállapítására, hogy a kettős receptorcélzás valóban klinikai előnyt biztosít‑e az obezitás kezelésében, közli a MedicalOnline.