A Kongóban és Ugandában pusztító ebolajárvány ismételten rávilágított a vakcinafejlesztési folyamatok sebességének és prioritásainak összetettségére, mivel a most terjedő Bundibugyo-törzs ellen jelenleg egyáltalán sincs kereskedelmi forgalomban elérhető oltóanyag.

Bár a kutatók már intenzíven dolgoznak a megoldáson, a Pénzcentrum beszámolója szerint várhatóan még hosszú hónapokba telik, mire a potenciális vakcinajelöltek egyáltalán a klinikai vizsgálatok szakaszába léphetnek.

A helyzet ismét felszínre hozta a Covid-19 óta sokat vitatott kérdést, miszerint egyes oltások miért készülnek el rekordidő alatt, míg más, évtizedek óta ismert kórokozók elleni készítmények fejlesztése hosszú évekre vagy akár évtizedekre elakad.

Az ebolavírus története hűen tükrözi ezt a mintázatot, hiszen a Zaire-i törzs 1976-os azonosítása után több mint negyven évet kellett várni az első vakcina 2019-es amerikai engedélyeztetéséig.

A jelenlegi krízisért felelős Bundibugyo-törzset magát is csaknem húsz éve, 2007-ben izolálták először, a célzott oltóanyag hiánya pedig egyértelműen jelzi, hogy a folyamat a tudományos kihívásokon túlmutatóan a kutatási költségektől, a piaci igényektől és a járványok gyakoriságától is függ.

A koronavírus-járvány ezzel szemben azért hozhatott példátlan áttörést kevesebb mint egy év alatt, mert az mRNS-technológia alapjait már közel hatvan éve ismerték, és az 1990-es évek óta tesztelték, így a pandémia csupán a végső lökést adta meg a gyakorlati alkalmazásnak.

A Covid-vakcinák rendkívüli tempóját a globális összefogás, a korlátlan anyagi finanszírozás, a politikai akarat, a párhuzamosan futtatott klinikai fázisok és a tesztelésre tömegesen jelentkező önkéntesek együttes jelenléte biztosította, amelyek az ebola esetében korábban nem álltak rendelkezésre.

Borítókép: Spencer Davis képe a Pixabay-en