A nemkívánatos gyógyszerhatások jelentős részéért a gyógyszer–gyógyszer interakciók tehetők felelőssé. Egy szisztematikus szakirodalmi áttekintés azt találta, hogy a gyógyszer–gyógyszer kölcsönhatások a kórházba kerülések 1,1%-áért okolhatók, és ez valamennyi, nemkívánatos gyógyszerhatás miatti kórházi ellátásra szorulás 22%-át jelenti (1). Csak az Amerikai Egyesült Államok vonatkozásában ez évi 245 000 kórházi esetet takar, ami hatalmas anyagi terhet ró az ellátórendszerre; már 2014-ben 1,3 milliárd USD-re taksálták az ezzel összefüggő kiadásokat (2).

Hiába az adatbázisok, egyre gyakoribbak a gyógyszer–gyógyszer interakciók

Sajnálatos módon a gyógyszer–gyógyszer interakciók incidenciája növekvő tendenciát mutat. Mindez annak ellenére tapasztalható, hogy napjainkban már potenciális kölcsönhatásokra figyelmeztető szoftverek és fejlett adatbázisok sora vehető igénybe receptírás, gyógyszerosztás vagy expediálás során (1,3).

Sokan „belefáradtak” az interakciókra vonatkozó elektronikus figyelmeztetésekbe. Tény, hogy számos esetben olyan interakciókra figyelmeztetnek a rendszerek, amelyek nem járnak manifeszt tünetekkel, illetve a figyelmeztetések nem (beteg)specifikusak. A legutóbbi felmérések arra mutattak rá, hogy a receptet felíró orvosok a kijelzett, gyógyszer–gyógyszer interakciókra vonatkozó elektronikus figyelmeztetések 69–91%-át figyelmen kívül hagyják – elsősorban azért, mert úgy vélik, hogy azok nem manifesztálódó következményekre hívják fel a figyelmüket (3).

Gyógyszer–gyógyszer interakciók nem csak otthoni gyógyszerszedés során lépnek fel

Miközben a gyógyszer–gyógyszer interakciók egy része észrevétlen marad, a másik részük, a jéghegy csúcsát képezve, enyhébb vagy súlyosabb formában jelentkezik a betegnél. Tény, hogy a kórházi ellátás, a kórházi keretek között végzett gyógyszeres terápia sem óvja meg a pácienst a gyógyszer–gyógyszer interakcióktól.

Egy 2020-ban megjelent szisztematikus áttekintés és metaanalízis (10 korábbi vizsgálat, köztük 8 európai vizsgálat, n=6541 páciens) szerint a kórházban ápolt betegek 9,2%-ánál (95% CI; 4,0–19,7) manifeszt formát öltenek a gyógyszer–gyógyszer interakciók következményei (3). Az egyes vizsgálatok között igen nagy szórás mutatkozott; míg volt olyan közlemény, amely szerint a kórházban ápolt betegek 1,2%-ánál jelentkeznek gyógyszer–gyógyszer interakciók, addig más publikációk 64,0%-os arányról számolnak be (3).

A súlyos következmények sem zárhatók ki: Day és munkatársai közleménye szerint a hospitalizált betegek közül minden 200. páciensnél jelentkeztek gyógyszer–gyógyszer interakcióra visszavezethető, súlyos, nemkívánatos gyógyszerhatások (1). 
 

Az sem mindegy, melyik osztályon fekszik a beteg

Az előbb idézett metaanalízisból kiderül az is, hogy a különböző kórházi részlegeken a gyógyszer-gyógyszer interakciók gyakorisága eltérést mutat. Jellemzően az intenzív betegellátó osztályokon (ICU) fordulnak elő a legnagyobb gyakorisággal gyógyszer-gyógyszer interakciók. Magyarázatul szolgálhat az, hogy az ICU-n általában nagyszámú gyógyszert kap egy beteg, köztük szűk terápiás indexszel rendelkezőket is, illetve az egyéb kórházi osztályokhoz képes viszonylag magas arányban fordul elő a betegek körében szervi elégtelenség (3).

A gyógyszer–gyógyszer interakciók gyakoriságát alapul véve az ICU-t követik a geriátriai osztályok (14,7%), a belgyógyászati részlegek (6,8%), majd a sürgősségi ellátó osztályok (5,5%) (3).

A hospitalizált idős betegeknél kiemelkedően magas a gyógyszer–gyógyszer interakciók esélye. Egy 34 vizsgálatot felölelő (n=9577, legalább 60 éves páciens) szisztematikus áttekintés arra mutat rá, hogy a gyógyszer–gyógyszer kölcsönhatások a kórházban kezelt idős betegek 8,34–100 %-át érinthetik. A vizsgálatokból az a megdöbbentő számadat is napvilágra kerül, miszerint páciensenként 1,2–30,6 önálló gyógyszer–gyógyszer interakció lehet jelen (4). 

A gyógyszerrostálás a gyógyszerész feladata is

Világszerte számos törekvés irányul a gyógyszer–gyógyszer interakciók kiszűrésére és annak ösztönzésére, hogy a szakemberek több figyelmet fordítsanak azok kivédésére. Az USA-ban például mind az Amerikai Geriátriai Társaság (American Geriatrics Society), mind a gyógyszerészek szakmai szervezetei (pl. American Society of Health-System Pharmacists) síkra szállnak az odafigyeléssel történő gyógyszerrendelés mellett („Choosing Wisely Campaign”) (2).

A nemzeti kezdeményezések mellett világszerte eredményesen alkalmazható lehet a gyógyszer–gyógyszer interakciók felismerésére és kiszűrésére a gyógyszerrosta (5).

A gyógyszerrosta a helyes gyógyszerrendelési gyakorlat része, egy alaposan megtervezett, szakember által felügyelt folyamat, amely a gyógyszercsökkentést vagy akár a teljes gyógyszerelhagyást is célozhatja, és amely a beteg által szedett vényköteles és szabadon vásárolható készítményekre egyaránt vonatkozik.

A gyógyszerrosta célja a beteg életminőségének javítása mellett a gyógyszeres terápia racionalizálása, az indokolatlan polifarmácia megszüntetése, ami nemcsak a páciens, hanem végső soron a finanszírozó érdeke is. A gyógyszerrosta lehetőséget kínál a gyógyszer–gyógyszer interakciók számának csökkentésére, a nemkívánatos gyógyszerhatások minimalizálására, továbbá hozzájárulhat az adherencia növeléséhez, és csökkentheti a betegre, illetve a gyógyszerkasszára háruló anyagi terhet.

A „rostálás” megtörténhet orvosi rendelőben, patikában és kórházban egyaránt. A gyógyszerrostálásban a beteg állapotát jól ismerő háziorvos mellett kiemelt szerepet kapnak a gyógyszerészek, akik rendelkeznek a gyógyszerelés szakszerű áttekintéséhez szükséges ismeretanyaggal (5).

Forrás: Pharma Tribune

Irodalomjegyzék

(1) Day RO, Snowden L, McLachlan AJ. Life-threatening drug interactions: what the physician needs to know. Intern Med J. 2017;47(5):501-512.

(2) Carpenter M, Berry H, Pelletier AL. Clinically Relevant Drug-Drug Interactions in Primary Care. Am Fam Phys. 2019;99:558-564.

(3) Gonzaga de Andrade Santos TN, Mendonça da Cruz Macieira G, Cardoso Sodré Alves BM, Onozato T, Cunha Cardoso G, Ferreira Nascimento MT et al. Prevalence of clinically manifested drug interactions in hospitalized patients: A systematic review and meta-analysis. PLoS One. 2020;15(7):e0235353.

(4) de Oliveira LM, Diel JDAC, Nunes A, da Silva Dal Pizzol T. Prevalence of drug interactions in hospitalised elderly patients: a systematic review. Eur J Hosp Pharm. 2021;28(1):4-9.

(5) Gyógyszerrosta, a betegközpontú folyamat; http://pharmaonline.hu/gyogyszereszi_gondozas/cikk/gyogyszerrosta__a_betegkozpontu_folyamat; 2023. szept. 1.