Forrás:

Telex
Becsült olvasási idő: 2 perc
Időutazás a Covid-vakcinákkal kapcsolatos konteók világába

2026-ban a gyógyszerbiztonsági adatok és a sokmilliárdnyi beadott dózis után a vakcinaviták lezárt fejezetnek tűnhetnének. A dezinformációs hullámok azonban periodikusan visszatérnek. A Magyar Jelen Rajtunk múlik című podcastjének legutóbbi adása rávilágít arra, hogy továbbra is szembe kell nézni a tudományosan megalapozatlan, mégis hatásos narratívákkal, amelyeket a Telex vett górcső alá.

A beszélgetés apropóját Sucharit Bhakdi Az mRNS-vakcinák toxicitása című könyvének magyar nyelvű megjelenése adta. A vendégek, Papp Éva (a könyv fordítója) és Bardócz Zsuzsanna biokémikus, olyan állításokat elevenítettek fel, amelyeket a szakma már a pandémia aktív évei alatt is többszörösen cáfolt. A beszélgetésben elhagzó féligazságokat a Telex elemezte, rámutatva, hol csúszik el a tudományosnak bemutatott érvelés.

A „rohamtempó” mítosza vs. technológiai háttér

A podcast egyik központi állítása szerint a vakcinakísérleteket három hónapra redukálták a szokásos tíz év helyett. Ez a klasszikus érvelési hiba figyelmen kívül hagyja a párhuzamosított fázisok gyakorlatát. Bár a fejlesztés valóban rekordgyorsaságú volt, ez nem a biztonsági protokollok kihagyásából, hanem a végtelen anyagi erőforrásokból és a már meglévő kutatási alapokból (SARS, MERS kutatások 2002-ből) adódott.

Különös ellentmondás feszül Papp Éva szavaiban, aki egyszerre nehezményezi a gyorsaságot, majd kifejti, hogy a Pfizer és a Moderna már 1916-ban és 1920-ban szabadalmaztatta a technológiát. Gyógyszerésztörténeti szempontból ez abszurd: az mRNS-t 1961-ben fedezték fel, az első lipid-nanorészecskés kísérletek pedig az 1980-as évek végén indultak el. Az ilyen anakronisztikus állítások súlyosan rontják a kritikai érvelés hitelét, mégis alkalmasak a bizonytalan hallgatóság megtévesztésére.

A DNS-szennyeződés kérdése: határérték és valóság

Bardócz Zsuzsanna a „visszamaradt részecskedarabokra” utalva hozta be a DNS-fragmensek témáját. Ez az a pont, ahol a dezinformáció a legtrükkösebb, hiszen valós tényre épít (van határérték), de az abból levont következtetés hibás.

A gyártási folyamat során valóban maradhatnak vissza DNS-darabkák, amelyekre az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) szigorú, adagonkénti 10 ng határértéket állapított meg. Bár egyes (gyakran módszertanilag vitatható) mérések a határérték többszázszoros túllépéséről beszéltek, a független hatósági és akadémiai ellenőrzések ezt nem támasztották alá. A gyógyszerészi expozíció során fontos hangsúlyozni:

Az extrém magas mérési eredmények gyakran a magas mRNS- és lipidkoncentráció okozta műtermékek (interferencia).

Ha valóban ilyen mértékű szennyeződés lenne jelen, az tömeges, akut immunválaszokat és gyulladásos reakciókat váltott volna ki, ami az országos és globális farmakovigilancia-rendszerekben azonnal megjelent volna.

A Sucharit Bhakdi-féle narratíva azért rendkívül káros, mert a tudományos tekintély (PhD, professzori cím) látszatát használja fel az oltásellenes hangulat fenntartására. Bhakdi már 2020-ban azt állította, hogy a vírus csak a 70 év felettiekre veszélyes, és a maszkok hatástalanok – ezen állítások tarthatatlanságát azóta a valóság és a statisztikai adatok is bebizonyították.

Kvízek
Kiemelt rovataink