A Liverpooli Egyetem kutatói az Európai Elhízástudományi Kongresszuson (ECO 2026) mutatták be azt a nagyszabású kutatást, amely pontos számadatokkal igazolja a fogyás mértéke és a szervvédelem közötti dózis-válasz összefüggést, közli a hvg.hu.

A modern obezitás-terápia gerincét adó készítmények nemcsak a GLP-1 (glükagonszerű peptid-1) hormont imitálják – amely az étvágy elnyomásáért, az inzulinszekrécióért és a gyomorürülés lassításáért felel –, hanem a legújabb generációs szerek a GIP (glükózfüggő inzulinotrop polipeptid) hatását is szimulálják. Ez utóbbi receptorcsoport a zsíranyagcsere szabályozásában és az inzulin felszabadulásában játszik kritikus szerepet. A kutatás arra kereste a választ, hogy ezen összetett élettani folyamatok milyen hosszú távú előnyökkel járnak a szervezet egésze számára.

A liverpooli tudósok egy rendkívül robusztus adatbázist, összesen 89 718 amerikai páciens egészségügyi adatait elemezték retrospektív módon. A bevont betegek 2021 januárja és 2024 júniusa között részesültek GLP-1 vagy kombinált GLP-1/GIP receptor agonista kezelésben. A kutatók a testtömegindex (BMI) változását éveken át követték, míg a társbetegségek alakulását átlagosan 11 hónapos periódusban monitorozták.

A tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy a kísérőbetegségek kockázatának radikális csökkenése szorosan összefügg a testsúlyvesztés mértékével. Azoknál a betegeknél, akiknél a BMI legalább 15 százalékkal vagy annál nagyobb mértékben csökkent, a következő kockázatcsökkenést regisztrálták a minimális (0–5 százalékos) fogyást elérő csoporthoz képest:

Obstruktív alvási apnoe: -69%

Osteoarthritis: -37%

Szívelégtelenség: -32%

Krónikus vesebetegség: -30%

A vizsgálat rávilágított a terápia árnyoldalaira is. A vizsgált populáció egy része a kezelés ellenére is hízást mutatott. Azoknál a betegeknél, akiknél a BMI növekedett a kontrollcsoporthoz képest, szignifikánsan megemelkedett az alvási apnoe és a szívelégtelenség kialakulásának kockázata.

A kutatók emellett hangsúlyozták a klinikai gyakorlatból már ismert "rebound-effektust" is: a gyógyszer elhagyását követően a betegek többsége visszahízik. Ebből adódóan a preventív egészségügyi előnyök (szív-, vese- és ízületvédelem) megtartásához a kezeléseknek a tervezett protokoll szerint, hosszú távon kell működniük.

Borítókép: archív/adobestock