GYEF: Ne egymás ellen kelljen az érdekeinket képviselnünk!

– Jó tíz évvel ezelőtt, 2011 és 2014 között már működött egy Gyógyszerügyi Egyeztető Fórum (GYEF) Magyarországon, amelyben szorosan együtt dolgoztak a gyógyszerszektor szereplői az akkori egészségügyi kormányzattal. Miért maradt abba a korábbi együttműködés?

Fodor Enikő (F. E.): Az eredeti GYEF-et a MOSZ kezdeményezte abból a célból, hogy a gyógyszerpiac szereplőinek érdekeit összehangolják, együtt képviseljék. Nagy szükség volt rá, hiszen 2006-ban liberalizálták a gyógyszer-kiskereskedelmet, s ezt követően egyre több gyógyszertár nyílt. 2008-ban kitört a gazdasági világválság, ami nemcsak a gyógyszertárakat érintette rosszul, hanem minden kereskedelmi egységet. 2010-ben módosították a gyógyszer-gazdaságossági törvényt…

– Deliberalizálták…

F. E.: Igen, 2011-ben pedig elindult a Széll Kálmán Terv, amely százmilliárdos nagyságrendben vont ki forrást az általunk képviselt területről. Ennek következménye volt például a generikus program és a vaklicit rendszerének bevezetése is; sok helyütt eladósodtak a patikák, nem tudták felvenni a versenyt. Ekkor érezte úgy a MOSZ //Mikola Bálint// ma tiszteletbeli elnök vezetésével, hogy lépni kell, egy asztalhoz kell ültetni a szereplőket, mert felgyorsultak az események. Egyre több volt a nehézség, és világos volt, hogy ha nem lesz egységes álláspont, lényegében az egész gyógyszerészet létjogosultsága veszélybe kerül.

– Sikerült megvalósítaniuk az akkori célkitűzéseiket?

F. E.: Úgy gondolom, sok mindent igen. Felkérést kapott a fórumban való részvételre a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, a Magyar Gyógyszerészi Kamara, a HGYSZ, a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetsége, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete és a Generikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Egyesülete. A kamara 2013-ban kapcsolódott be a munkába; a fórum tevékenysége 2014-ben azonban véget ért. Jó kezdeményezés volt, azzal a fő célkitűzéssel, hogy segítséget nyújtsanak abban, miként tudnak a gyógyszertárak gazdaságosan működni, illetve a szakmai programokat, a gyógyszeresterápia-menedzsment programokat hogyan lehet megvalósítani. Aztán a közös munka személyes ellentétek miatt megszakadt.

– Olyan mélyek voltak az ellentétek? Pedig épp akkor nagy szükség lett volna rá, hiszen az elmúlt nyolc évben az akkoriakra további problémák halmozódtak a területen… Miért pont most gondolták úgy, hogy meg kell újítani ezt az együttműködést? Miért nem korábban?

Zlinszky János (Z. J.): Úgy gondolom, hogy minden szervezet, amely most rész vesz a fórumban, az elmúlt években is látta a problémákat. Magam a történteket ágazaton belüli, ha nem is széthúzásnak, de egyet nem értésnek nevezném. Mindenki látta a saját területén, hogy gondok vannak, amelyek az előző időszakban nem oldódtak meg, sőt egyre mélyültek, így aztán egyre nagyobb veszélyt is jelentenek. Idén májusban szerveztünk egy különleges HGYSZ-konferenciát, ahová minden jelentős szereplő eljött, s ez katalizátora lehetett annak, hogy a MOSZ felvetette, alakuljon újra a GYEF. Mi pedig kapva kaptunk az alkalmon.

– Azon a konferencián valóban érzékelhető volt az összefogás és a konszenzusteremtés vágya, minden szervezet képviseltette magát minden részproblémát megvitató kerekasztal-beszélgetésen. Ebben az egyeztető fórumban viszont a kamara és a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság nem kívánnak részt venni. Érzékelhető, hogy a kamarának régóta koncepcionális nézetkülönbségei vannak a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetségével… De ha kimarad egy fontos szereplő, az nem hátráltatja azt, hogy önök valóban mindenre rálátással bíró, együttműködő partnerei lehessenek az egészségügyi kormányzatnak?

Z. J.: Úgy gondolom, egyelőre nem zárult le ez a kérdés, írásban még nem kaptunk visszajelzést arról, hogy a kamara nem fog csatlakozni a fórumhoz. De ha megnézzük a magyar gyógyszerpiac szereplőit, a gyártói oldalról a Generikus Egyesület jelezte, hogy csatlakozni kíván a közös munkához és az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete is pozitívan áll a kezdeményezésünkhöz. Emellett elmondhatjuk, hogy részt vesznek a nagykereskedők, ha pedig a kiskereskedelmet nézzük, a magángyógyszerészek és a hálózatos gyógyszerészek is képviseltetve vannak a fórumban. Így is teljesen lefedett tehát minden terület, és bízom abban, hogy a kormányzat is látni fogja: van 6-7 nagy szervezet, amelyek összefogják a gyógyszeripart és a gyógyszer-kereskedelmet, és nemcsak arra akarják felhívni a figyelmet, hogy problémák vannak, hanem megoldási javaslatokkal is előállnak.

– A hírek szerint önök máris találkoztak az államtitkárral, az egészségügyi kormányzat képviselőivel. Lehet tudni, miben állapodtak meg?

 Z. J: Egyelőre annyit, hogy volt egy bemutatkozó beszélgetés. Nagyon pozitívnak tartom, hogy gyorsan fogadtak bennünket. Megkérdeztük, mit várnak tőlünk, valamint jeleztük, hogy fogunk készíteni egy átfogó anyagot a teljes szektorról, a gyártástól kezdve a patikai értékesítésig, és rövid, közép- és hosszú távra szóló javaslatokat teszünk arra nézve, szerintünk miként lehetne hosszú távon is működőképessé tenni a szektort.

– És mi lesz a menetrend? Milyen időközönként találkoznak? Vagy írásban kommunikálnak majd?

Z. J.: Az első lépés az lesz, hogy elkészítjük a szektort részletesen bemutató anyagot – ígéretünk szerint ez szeptember második felére az asztalukra kerül. Kértük, hogy negyedévente legyen találkozó, amire volt nyitottság államtitkár úr részéről, ha maga nem is mindig lesz jelen, kompetens személyeket fog a megbeszélésekre delegálni.

– Mit tartanak a legfontosabb, leggyorsabban megoldandó feladatnak?

Z. J.: Vannak olyan gondok, amelyek jogszabály-módosítással nagyon gyorsan megoldhatók lennének, vagy legalábbis csökkenthetők a negatív tendenciák – itt elsősorban a vidéki gyógyszerellátásra gondolok. De meg kell mondjam, alapvetően minden jelentős probléma mögött finanszírozási kérdés áll. A szektorban a kis- és nagykereskedelemben az árrés gyakorlatilag 12-13 éve változatlan. A költségek viszont drasztikusan emelkedtek, és a közeljövőben még inkább fognak. Lehet tehát gyors hangulatjavító intézkedéseket hozni, de minden kérdésben előkerül majd a finanszírozás, az, hogy kevés a gyógyszerész, és a béreket, a rezsiköltséget nem tudják kitermelni a kis patikák.

– Az önök korábbi információi szerint már mintegy 200 patika bezárt Magyarországon, de az sem kizárt, hogy patikabezárási hullám jöhet… Mennyire kell tartani ettől?

Z. J.: Abban biztos vagyok, hogy gyógyszertárak fognak bezárni, de riogatni nem szeretnék. Az nem kérdés, hogy a bezárások üteme az elmúlt 4-5 vagy akár 10 évhez képest gyorsulni fog, hiszen a rezsiköltségek emelkedése nagyon nehéz helyzetbe hozhatja a kistelepülések patikáit. A kisvárosokban is javarészt régi épületekben működnek a gyógyszertárak. Van olyan patika, ahol az eddigi 1,5 milliós gázszámla a hivatalos számok szerint jövőre 10 millió forint lesz. A gyógyszertárvezetők többsége vidéken az idősebb korosztályba tartozik, akik ledolgozták az életüket becsülettel, de most ezeken a helyeken még nehezebb lesz utánpótlást találni, aki átveszi tőlük a stafétát és működteti majd a gyógyszertárat.

– Nemcsak a gyógyszertárak, hanem a nagykereskedők is régóta jelzik, hogy az elmúlt időszakban az inflációtól az exportköltségek emelkedéséig mi minden sújtja őket. Nagyon nagy tiltakozást viszont nem váltott ki pl. az extraprofitadó. Egyedül a Hungaropharma jelezte, hogy „nem lát ilyet”, de aztán vitába elegyedtek a kamarával az emelkedő költségek miatt tervezett „szolgáltatásfenntartási díj” miatt. Hol tartunk most?

Feller Antal (F. A.): Szeretném szétválasztani e kérdéseket, de előtte csatlakoznék a korábban elhangzottakhoz. Azt gondolom, a májusi konferencia kiváló időzítés volt, különösen, ha visszatekintünk arra, mi minden változott. Azóta gyakorlatilag tovább romlott a helyzet, s ma ott tartunk, hogy nem látható pontosan, mi fog történni az elkövetkezendő időszakban.

– Gyógyszerellátási zavarokra gondol?

F. A.: Az összes szereplőnél fellépő működési zavarokra gondolok, amelyek egyébként gyógyszerellátási problémákat okozhatnak. Ezért nagyon fontos az együttműködés, az, hogy folyamatosan és valós időben történjenek jelzések a problémákról, mert akkor a beavatkozás lehetősége is sokkal egyszerűbb és gyorsabb. Közel lehet az a helyzet, amikor nagyon egymásra lesz utalva minden gyógyszerpiaci szereplő annak érdekében, hogy a jelenlegi szolgáltatási szintet közösen fenn tudjuk tartani. Rátérve a kérdésében szereplő adókra. Ebben történt változás: a részletes szabályozás megjelenése előtt sok mindent lehetett hallani, olvasni, de a részletes szabályozás szerint a gyógyszer-nagykereskedők már nem érintettek az extraprofitadóban. Ma a gyártókat és az elsődleges forgalmazókat érintik ezek az adók. Bevezettek egy sávot: 10 ezer forintnál olcsóbb termelői árú készítmények esetén nem változott a 20 százalékos adósáv, 10 ezer forintnál nagyobb értékűek esetén 28 százalékra emelkedett. Bizonyos kiskereskedelmi adó érinti a gyógyszertárakat is. Nyár közepén volt egy vitánk a kamarával, amely arra vonatkozott, hogy előre lehetett látni, nagyon komoly gondok lesznek, lehetnek az üzemanyag-ellátással. Szerencsére ez egyelőre csak az árakban jelentkezik, a kisebb kutakat, ahol hiány tapasztalható, alvállalkozóink nem használják. Jeleztük, hogy ha a 480 forintos ársapka változik, akkor olyan mértékben emelkednek meg a nagykereskedők költségei, hogy annak egy töredékét kénytelenek leszünk áthárítani a gyógyszertárakra. Az ársapka aztán változott is, először a 3,5 tonnánál nagyobb autókra nem vonatkozott, de augusztus elsejétől már az a dízelüzemanyag, amit az alvállalkozóink tankolnak, a literenkénti több mint 800 forintos sávba tartozik. Egy logisztikai vállalkozásnál a fő költséghordozó ma a személyi költségeken túl a raktárak fűtése és hűtése – elképzelhető, hogy az áram- és gázköltségeken túl az üzemanyag miként érinti a nagykereskedőket. Mindezek ellenére a nagykereskedők nem csökkentették a szolgáltatási szintet, továbbra is naponta háromszor, kétszer, de minimum egyszer van kiszállítási lehetőség a gyógyszertárakba.  

– Tehát be kellett vezetni a díjat, ami ellen a kamara tiltakozott.

F. A.: Igen, de még egyszer jelzem, mindez a megemelkedett költségeinknek csupán a töredékét fedezi.

– Ön szerint sem hátráltatják az együttműködés sikerességét a viták?

F. A.: Úgy látom, minden olyan szereplő részt vesz az együttműködésben, akinek rálátása van azokra a legfontosabb területekre, amik ma a gyógyszerellátást biztosítják. Ha pedig ez így van, akkor véleményt és javaslatot is tudnak formálni egyenként és közösen is. Magam az együttműködés legnagyobb értékének azt tartom, hogy valós idejű problémafelméréssel és a szektort átfogó javaslatokkal is tudja támogatni ez az együttműködés a kormányzatot.

– Mikor lennének elégedettek ezzel az együttműködéssel? Mit és milyen sorrendben szeretnének a gyógyszerpiac megfelelő működése érdekében elérni? Azaz: van-e ütemezés, prioritási sorrend?

Z. J.: Mostanság határozzuk meg a főbb irányokat. Ha az elmúlt éveket nézzük, voltak változások, de ezek a lépések rendre csak egy-egy szereplő számára voltak megfelelőek. Gondolok például arra, hogy volt időszak, amikor egyszázalékos árrésátrendezés történt a nagykereskedők rovására, a kiskereskedelem javára. Ez a másik kiemelt célunk, hogy ne egymás ellen kelljen az érdekeinket képviselni, és hogy olyan intézkedések történjenek, amelyek nem forrásátrendezést jelentenek. Attól senkinek nem lesz jobb, ha kapnak a patikák, de elveszik a gyártók vagy a nagykereskedelem bevételeinek egy részét. Most dolgozzuk ki ezeket az irányokat, de ezek minden szektor számára forrásbevonást kell, hogy jelentsenek. Az együttműködés elején valamilyen jogszabályi változtatással elérhető változásra van szükség, legyen ez akár az ügyelet vagy a vidéki gyógyszerellátás kérdése. Aztán viszont bele kell nyúlni a finanszírozásba; az a következő évben már elengedhetetlen lesz az ágazat fenntarthatóságának biztosítása érdekében. Májusi számításaink alapján a kiskereskedelemben egy év alatt 5 Mrd forint költségnövekedést jelent csak a minimálbér és a garantált bérminimum emelése. Tavaly a támogatott gyógyszerek árréstömege nem nőtt. Ha 2012-ig visszatekintenénk és azt is figyelembe vennénk, hogy egy százalékot kapott a kiskereskedelem, akkor azt látnánk, hogy a korábbi majdnem 13 százalékról induló árrés most a júliusi NEAK-adatok szerint 9,5 százalék alatti.

– A jövő évi költségvetésben azonban nem látszik, hogy forrást kapna a szektor…

Z. J.: Ezért lesz az egyik fő feladatunk, hogy megmutassuk a valós helyzetet. Elképzelhető, hogy nem minden számmal vannak tisztában a döntéshozók. Volt már rá példa, hogy év közben belenyúltak a költségvetésbe. Most szeptemberben is átcsoportosítottak a nagy értékű szerekre a gyógyszerkasszán belül 27 Mrd forintot, csak ez megint nem forrásbevonás volt, ennek az összegnek egy jelentős részét az általános gyógyszertámogatásból vették el. Első olvasatra ez az átrendezés most a patikák rovására történt. De persze az is nonszensz, hogy pár száz forintért állítanak ma elő generikumokat, az egész szektoron végig kellene vonulnia a forrásbevonásnak.

F. A.: Azzal, hogy a korábbi együttműködési kezdeményezés hamvába holt, az a legfőbb probléma, hogy ha akkor, időben elkezdődött volna egy rendszerszintű átalakítás, ma nem kellenének azok a gyors intézkedések, amik most már viszont elengedhetetlenek a működés fenntartásához. De most nem eshetünk abba a hibába, hogy csak gyors intézkedések legyenek. Ez az együttműködés megadhatja annak a lehetőségét, hogy rendszerszintű átalakításon gondolkodva szülessenek meg a működőképesség fenntartásához szükséges gyors intézkedések.

F. E.: Látnunk kell, hogy államtitkár úrnak is fontos, amiről itt még nem beszéltünk, de evidencia: a gyógyszerészeket a szakmai prioritások vezetik, a fő cél az, hogy a magyar lakosság megfelelő gyógyszerhez jusson, meglegyen az ellátás biztonsága.

F. A.: …azaz a rendszer működőképessége fenntartásának értelme a megfelelő, sőt, a korábbinál jobb betegellátás.

Gyógyszerügyi Egyeztető Fórum, Zlinszky János, Fodor Enikő, Feller Antal (Fotó: Pharma Tribune)