Két terméket különböztetünk meg hatásuk szerint: a borostyánkivonatot tartalmazó kanalas készítményeket, amelyek a produktív köhögésben nyújthatnak segítséget, és az izlandi zuzmót tartalmazó variánst, mely a száraz, irritáló köhögés enyhítésében játszik jelentős szerepet.

A közönséges borostyán (Hedera helix) egész Európában és Ázsia mérsékelt égövi területein őshonos. Kedveli az árnyékos, nyirkos területeket. Népies elnevezései: repkény, barbanók, kerekrepkény, erdei borostyán, közönséges borostyán.

A borostyán az ókor óta a hűség és a barátság szimbóluma. A görögök úgy tartották, hogy ha egy borostyánágat adnak az ifjú párnak, az el nem múlóvá teszi a szerelmüket. A rómaiak és kelták is tisztelték tartósságáért, ellenállóságáért. Úgy tartották, hogy jó a másnaposság ellen, növeli a termékenységet, enyhíti a fejfájást, görcsoldó.

A borostyánlevél népszerűségét már Hippokratész, „a Medicin atyja” (460–375 Kr. e.) is elősegítette. Leonardo da Vinci (1452–1519) is ismerte a borostyánlevél gyógyító hatását. Beszámolt arról, hogy vaddisznók megbetegedés esetén borostyánlevél fogyasztásával kúrálták magukat.

A 16. században kezdték igazából alkalmazni a borostyánlevelet mint gyógyhatású szert a légutak gyulladása ellen. Azonban csak a 19. században ment végbe az áttörés az egyszerű népi gyógyászatból, mint természetes alapú gyógyszer, köhögés ellen.

Egy orvosnak feltűnt, hogy egy bizonyos dél-franciaországi régióban a gyermekek ritkán szenvednek köhögéstől, és ezek a gyerekek a tejet borostyánfából készült csészéből itták. Arra következtetett, hogy a fában kell lennie egy olyan anyagnak, mely a köhögés ellen védelmet nyújt. Volt benne igazság, de ma már tudjuk, hogy a hatóanyagok főleg és nagyobb mennyiségben a levelekben találhatók.

Gyógyszeripari alapanyagként a növény sötétzöld leveleit és virágtalan hajtásait szedik nyár végén, légcsőhurut, szamárköhögés, tüdőasztma gyógyítására szolgáló készítmények alkotórészének.

A borostyán triterpén szaponinokat (hederakozid C-t), fahéjsavszármazékokat, poliineket (falkarinolt), alkaloidot (emetint) és flavonoidokat tartalmaz.

A borostyánlevél-kivonatok görcsoldó, gyulladáscsökkentő, antimikrobiális, fájdalomcsillapító, féreghajtó, daganatellenes, antimutagén, mukolitikus, antioxidáns és antitrombin-aktivitással bírnak.

Elsősorban a triterpén-szaponinok azok, amelyek a légutak intenzív nyálképződéssel járó betegségeiben segítenek a nyálkaoldás és -ürítés elősegítésével, valamint a vírus eredetű irritáló köhögések enyhítésében. Ezen tulajdonság kisebb jelentőségű, viszont előnyös a gyakorlatban, mivel gyakran találkozunk az orvosi gyakorlatban kevert típusú köhögéssel, ahol előny ez a tulajdonsága a borostyán kivonatának.

Fontos megjegyezni, hogy egyes esetekben gyomorgörcsöt, hányást és hányingert okozhat, valamint a terheseknél az emetintartalma méhgörcsöket okozhat, mely miatt várandósoknál inkább nem javalljuk ezt a terméket.

A másik termékben található hatóanyag az izlandi zuzmó vagy izlandi moha, (Cetraria islandica vagy Lichen islandicus), a lombos zuzmók elterjedt faja. Hegyes vidékek talaján tömegesen terem.

Már az ősi kultúrákban is ismerték a gyógynövényeket, és kihasználva különböző jótékony hatásukat, gyógyászati célra is alkalmazták őket. A 17. században is használták már, elsősorban légzőszervi panaszok és tüdőbetegségek kezelésére. A középkori izlandi mindennapokban az étkezés része volt, zöldség helyett fogyasztották.

A gyakran előforduló orvosság a népi gyógyászatban is száraz köhögés és torokpanaszok enyhítésére az izlandi zuzmó, innen ered a népies „köhögés elleni”, „láz elleni moszat” elnevezése is. Ebből kifolyólag előszeretettel használják köptetőnek, köhögés- és gyulladáscsökkentőnek, de még immunerősítőnek is.

Gyógyszeripari alapanyagként a növény szárát és leveleit használják fel. A kivonata savas keserűanyagokat (cetrár, fumár, protocetrár és lichesztersav), nyálkás poliszacharidokat (izolichenin, lichenin), zuzmósavakat, A- és B-vitaminokat, illóolajokat, jódot, fenolokat, nyomokban zsírt, depszideket és depszidonokat (fenoloknak fenolsavakkal képzett észtereit), továbbá laktonokat, triterpéneket tartalmaz. Körülbelül 70%-ban lichenint vagy zuzmókeményítőt tartalmaz, amely a növény fő hatóanyaga, emellet módosult klorofillt (úgynevezett tallochlor), a fumársav, a lichenosztearinsav és a cetrársav sajátos módosulása, ami a keserű ízét adja. Tápláló és könnyen emészthető aminosav-tartalmú táplálékot képez, amelyet keményítő helyett használnak egyes kakaókészítményekben. Lichesterinsavat és protolichesterinsavakat is tartalmaz.

Ez a növény igen gazdag kalciumban, káliumban, foszforban, jódban. Hatóanyagai nyugtató, regeneráló hatást fejtenek ki az irritált nyálkahártya felületén. Karbantartja a hangszálakat, csökkenti és akár meg is szüntetheti a kellemetlen krákogást.

Az izlandi zuzmónak a nyugtatószerként és étvágycsökkentőként való alkalmazásáról a „hagyományos felhasználásukon” alapulnak. Ez azt jelenti, hogy bár aklinikai vizsgálatokból nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték, ennek a növényi gyógyszernek a hatékonysága plauzibilis, és bizonyíték van arra, hogy legalább 30 éve (ebből legalább 15 éve az EU-n belül) biztonságosan használták őket ilyen módon. Ezenkívül a rendeltetésszerű használat nem igényel orvosi felügyeletet.

Értékelése során olyan klinikai vizsgálatokat is figyelembe vettek, amelyekben száj- és torokgyulladásban szenvedő betegek vettek részt. Bár megfigyelték a tünetek javulásának lehetséges hatását, kevés beteget vontak be a vizsgálatokba, és az izlandi zuzmót nem hasonlították össze placebóval (hatóanyag nélküli kezelés). Ezért az izlandi zuzmó gyógyszerek történő alkalmazására vonatkozóan a hosszú távú tapasztalatokon alapulnak. A növény még a keserű zuzmósavat is tartalmazza, amelynek antibiotikus és immunerősítő hatást tulajdonítanak.

A hivatalos gyógyászat felső légúti megbetegedéseknél a köhögési inger csillapítására ajánlja, azonban fertőtlenítő hatása miatt megfázásos és fertőzéses betegségek esetén is javasolt használata.

A fentebb említett kivonatok között sok különbség és sok hasonlóság is van, amelyeket eltérő indikációkal alkalmazzunk, a borostyánkivonatot főleg a légutakban képződött váladék oldására és kiürítésére használjuk, míg az izlandi zuzmó tartalmú termék elsősorban irritáló, száraz köhögésben javallott, de mivel ahogy említettem, vannak „áthallások” a két termék között, ezért egy kicsit mindkétfajta köhögéstípusra is jó.

Összehasonlítva más szintetikus úton előállított köhögéscsillapítokkal, valamint nyákoldókkal, az mondható el, hogy hatékonyságban velük egy szinten van, gyakran ezeket felülmúlóan egyéni érzékenységtől függően.

Tehát elmondható, mindkét terméket megfelelő hatékonyságot mutatnak a felső és alsó légúti kezelésekben akár mint elsővonalbeli kezelésként gyakran társítva más készítménnyel.

Általában a betegek szívesen használják ezeket a készítményeket, és kiemelendő, hogy a gyerekeknél nagyobb hajlandóság látható a készítmény elfogadására, mint más hasonló szintetikus termékkel szemben, mivel ízük nemcsak elfogadható, hanem egyes esetekben még kívánt is. Így ebben a korcsoportban nem elhanyagolható orvosi szempont a jó compliance miatt az a beteg által való jobb elfogadhatóság.

Összefoglalva elmondható, hogy mind a borostyánkivonatot tartalmazó termék, mind az izlandi zuzmót tartalmazó készítmények ideális választás lehet a felső és akár alsó légúti infekciók hatásos kezelésében.

Források:

https://hu.frwiki.wiki/wiki/Lierre_grimpant

https://www.ema.europa.eu/en/medicines/herbal/hederae-helicis-folium

https://www.ema.europa.eu/en/medicines/herbal/lichen-islandicus