Az utóbbi két évtizedben több mint négyszáz gyógyszert vetettek alá klinikai vizsgálatnak, és azok majdnem 100 százalékban hatástalannak bizonyultak, holott a rák esetében ugyanez az arány csak 81 százalék. Jelenleg mindössze ötféle gyógyszert forgalmaznak, azokat is csak az Alzheimer-kór okozta tünetek lassítására. A legutóbbit tizenöt éve engedélyeztették. Ennek az oka a 24.hu szerint több összetevős, de a legfontosabb a betegségről rendelkezésre álló ismeretek hiánya.

A legtöbb tudós alapvetően egyetért abban, hogy az agyban két fehérje tehető felelőssé a betegség kialakulásáért.

• Az egyik a béta-amiloid, amiből plakkok képződnek az idegsejtek nyúlványainak és kapcsolódási pontjainak a felületén az Alzheimer-kóros betegek agyában.
• A másik a tau. Az Alzheimer-kóros betegeknél a tau fehérjekötegei olyan módosuláson esnek át, amelynek eredményeként megcsavarodnak és blokkolják a neuronokat.

Amit a kutatók nem tudnak, hogy ez a két fehérje milyen viszonyban van egymással, és mi okozza, hogy ilyen ártalmas mértékben legyenek jelen az agyban. Ezzel viszont az a baj, hogy a tesztelt gyógyszerek 88 százaléka ugyanarra a hipotézisre épült, ami egy ennyire komplex betegségnél nem lehet nyerő stratégia. Egyszerű példával élve olyan ez, mintha úgy próbálnánk megsütni egy süteményt, hogy nem tudjuk, mik a hozzávalók.

A gyógyszerek tesztelésénél három fázis van:

• az első fázis általában nagyon kis volumenű, a kutatók ilyenkor vizsgálják meg, hogy biztonságos-e a gyógyszer fogyasztása, milyen mellékhatásai vannak, hogyan reagál rá a szervezet, és hogy van-e egyáltalán hatása a betegségre.
• A második fázisban további speciális vizsgálatokat végeznek, és több tesztalanyt is bevonnak.
• Ha ez is sikeres, akkor a harmadik szakaszban már sok ember részvételével tanulmányozzák a gyógyszer hatásait, és ha a teszt eredményes, akkor engedélyeztethetik.

Ez a folyamat általában legalább tíz évig tart. Ahhoz, hogy egy gyógyszert 2025-ben engedélyeztessenek, már a második vagy a harmadik fázisnál kellene járnia.

Erre viszont vajmi kevés az esély, tekintve az Alzheimer-gyógyszerek elképesztően magas hibaarányát és azt, hogy a páciensek nagyon különbözőképp reagálnak a pirulákra.

Az is komoly probléma, hogy a hatástalan gyógyszerekről az orvostudomány nem osztja meg egymással az információkat, pedig ezekből sokat lehetne tanulni. Az Alzheimer-kór kutatásban a következő években biztosan nagyobb átláthatóságra és szervezettségre lenne szükség, másként egymás dolgát nehezítik meg az orvosok.