A képen látható urak akkoriban a 40-es éveik végét taposták, amihez képest kimondottan öreges benyomást keltenek, írja a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság elnöke, akinek mindez eszébe juttatta, hogy volt két vizsgálatuk. Az egyik, amiben összevetették a természetes halállal elhunyt magyar és német férfi gyógyszerészek élettartamát születési évek szerint, míg a másikban ugyanezt tették a magyar gyógyszerészekkel és orvosokkal.

Mindkettőben nagyon érdekes volt látni, hogy az átlagos élettartam egyik populáció esetében sem nőtt jelentősen az 1800 és 1904 között születettek esetében, dacára a gyors tudományos-technikai fejlődésnek, beleértve az egészségügyi szolgáltatásokat is. Úgy tűnik, hogy a középosztálybeli státusz fontosabb specifikus, pozitív determinánsa az élettartamnak, mint az általános tudományos-technikai fejlődés, amelynek esetlegesen jelentősebb hatása lehetett az alsóbb néprétegek esetében.

Mindennek komoly politikai és szakmapolitikai üzenete van. Ugyanis nagymértékben fals úgy beállítani a szűk értelemben vett kuratív egészségügyet, pláne a gyógyszeres terápiákat, mintha ezekben lenne a megváltás, de minimum a hosszú élet kulcsa, írja Dobson Szabolcs.