A 2023-ban alapításának 110. évfordulóját ünneplő Egis Gyógyszergyár Zrt. és az Örkény Színház kiállításán a vállalat és a színház közösen mutatja be azokat az éveket, amikor az író és a gyógyszergyár élete összefonódott. A kiállítás az Örkény Színházban egy éven át, 2024. április 5-ig látható.

Mint az a színház honlapján olvasható: az együttműködés alapja, hogy Örkény István, akinek nevét a színház 2004 óta viseli, 1958 és 1963 között a vállalatnál dolgozott.

2023 az Egisnél jubileumi év, hiszen februárban volt 110 éve, hogy bejegyezték a cégjegyzékbe a vállalatot Dr. Wander Gyógyszer- és Tápszergyár Rt. néven. Az alapító Balla Sándor ambiciózus tervekkel fogott a cégalapításba, de azt minden bizonnyal kevesen jósolták volna meg 1913-ban, hogy a Keresztúri úton a gyár jellegzetes épületei közül több még 110 év múlva is állni fog. Ám az 1950-ben Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárra (EGYT) átnevezett társaság a 20. század második harmadára a hazai gyógyszeripar egyik vezető vállalata lett, és ezen pozícióját több évtizeden át – egy névváltás után immár Egis gyógyszergyárként – mindmáig megőrizte.

De hogyan kapcsolódik össze Örkény István, a 20. század magyar irodalmának kiemelkedő alkotójának élete e nagy múltú hazai gyógyszergyárral? Az 1956-os forradalommal szolidáris író politikai száműzöttként, publikálási lehetőségeitől megfosztva érkezett a kőbányai gyárhoz, ahol – gyógyszerész és vegyészmérnöki végzettségének köszönhetően – öt évig volt alkalmazásban, mielőtt elkezdődhetett visszatérése az irodalmi életbe. Ebben az időszakban alakult ki egyedi, csak rá jellemző látásmódja, száraz, sallangmentes szikár stílusa.

Az író emléke előtt a gyógyszergyár és az író nevét viselő színház több projekttel is tiszteleg.

Örkény István özvegyével, Radnóti Zsuzsa dramaturggal videóinterjú készült, amelyből egy részletet az író születésének 111. évfordulóján, április 5-én a közös sajtótájékoztatón is bemutattak. Hamarosan pedig elindítják közös novellaíró pályázatukat, amelyre Örkény Egyperceseinek szellemében született alkotásokat várnak.

A sajtótájékoztató alkalmat teremtett egy szokatlan kiállítás megnyitására is a színház előcsarnokában, amely Örkény Istvánnak a kőbányai gyárnál töltött éveibe nyújt bepillantást. A bemutatott dokumentumok az író életének ezt a kevéssé ismert periódusát idézik meg, felelevenítve az ötvenes évek végének-hatvanas évek elejének sajátos hangulatát.

A színház és a gyógyszergyár összefogásának kivételességére Poroszlai Csaba, az Egis Gyógyszergyár Zrt. vezérigazgatója is felhívta a figyelmet. „Ahogy Örkény István egy személyben volt író és vegyészmérnök, gyógyszerész és művész, úgy szeretnénk mi is közelebb hozni ezt a két területet egymáshoz. Hiszen Örkény István pályája, ma is ismert művei bizonyítják: néha a váratlan párosításokból kivételes művek születnek” – mutatott rá, kiemelve: „Nekünk, egiseseknek Örkény különösen fontos, hiszen személyében nemcsak az Egyperces novellák szerzőjét, hanem egykori kollégát is joggal tisztelhet minden munkatársunk.”

Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója így fogalmazott: „Örkény a szilencium évei alatt a gyárban szolidáris közegre talált, annyira, hogy a »száműzetés« utolsó éveiben rendszeresen írhatott, akkor még csak az íróasztalfióknak. Ekkor írta az első Egyperces novellákat, illetve a Macskajáték és a Tóték első verzióit. Ezt a paradox időszakot mutatja be a kiállítás.”

A Gyógyszerismertető Osztály, ahová Örkényt beosztották, nem tekintett vissza hosszú múltra, az orvosokat tájékoztató levelek ötlete – amely a visszaemlékezések szerint Örkény felettesétől, Vörösházy Lajostól származott – nagyjából egybeesett az író érkezésével, olvasható a színház oldalán. Az akkor újdonságnak számító, korabeli kifejezéssel élve „propagandaeszközt” Örkény egykori kollégája, dr. Kósa László így mutatta be a Pisti a gyógyszergyárban. Örkény István száműzetése című kötetében: „Mik is voltak ezek az úgynevezett orvosi levelek tulajdonképpen? Levelek, a szó szoros értelmében: küllemük és közvetlen hangvételük alapján egyaránt. Csak nem egyetlen példányban gépelték, hanem sok ezerben sokszorosították őket. Az új gyógyszer fontos jellemzőit, elsősorban az alkalmazás föltételeit, körülményeit ismertették, többnyire a klinikai vizsgálatokról szóló értékelés alapján. Mindezt nagyon röviden – legföljebb néhány oldal terjedelemben, figyelemfölkeltő módon és olvasmányosan. (…) Az Egisben vezetett kéziratnyilvántartás szerint Örkény sok gyógyszerről írt ilyen körlevelet, némelyikről többet is.”

Az orvosi levelek mellett Örkényt a reprezentatív vállalati kiadványok elő- és elkészítésébe is bevonták. A több mint százoldalas, albumszerű orvostörténeti kiadványban, a Nymphis Medicis című albumnál a szöveggondozás, illetve a képanyag összeállítása egyaránt rá hárult. Szintén ő szövegezte meg az 1963-ban kiadott füzetet, amely az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár alapítása 50. évfordulójának állít emléket.