A WHO definíciója szerint drog minden olyan természetes vagy szintetikus kémiai anyag, amely pszichoaktív tulajdonságokkal rendelkezik, elsősorban a központi idegrendszer működését befolyásolja, megváltoztatja a mentális és pszichés státust, az érzelmi reakciót, a hangulatot, tudatot és viselkedést (kábulat, mámor állapotát okozza). A drogokat hatás szempontjából az alábbiak szerint csoportosítjuk. A pszichostimulánsok energetizálják, feldobják a fogyasztót. Ilyen a kokain és az amfetaminok (speed, extasy), illetve a legális drogok közül a koffein. A központi idegrendszeri depresszívumok erős nyugtató, szorongásoldó hatással rendelkező kábítószerek. Ide tartoznak az opioidok, az alkohol, a nyugtatók, valamint a ragasztó- és hígítószerek. A hallucinogének vagy más néven pszichomimetikumok használata során az érzékelés eltorzul, illúziók, hallucinációk jelentkeznek. Ezt a csoportot képviseli az LSD és a percepciózavarokat okozó gombák, valamint a szintetikusan előállított hallucinogén amfetaminok, az MDA (metilén-dioxiamfetamin) és az MDMA (metilén-dioximetamfetamin). Az atípusos hatású drogok közé tartoznak azok a kábítószerek, melyek hatásmechanizmusukban a fenti három csoporttól eltérnek, a THC-t tartalmazó marihuána és hasis, az „angyalpor”, melynek a PCP a hatóanyaga, illetve az anabolikus szteroidok.
Vegyületcsoport-alapú szabályozás
Az utóbbi években a kábítószerpiac átrendeződését lehetett megfigyelni Magyarországon. A legszembeötlőbb változás 2009/2010-ben a heroin háttérbe szorulása és az amfetaminok, valamint az új dizájner drogok fogyasztásának terjedése volt. A dizájner drog kifejezés többnyire azon szerekre utal, amelyeket valamely tiltólistán szereplő szer kémiai szerkezetének módosításával hoznak létre úgy, hogy az újonnan keletkezett anyag hatásában az eredetihez hasonló maradjon, de a módosítás következtében már ne szerepeljen az illegális szerek listáján. Vagyis – a még be nem tiltott – dizájner drogok nem minősülnek kábítószernek, bár hatásuk azokéhoz igen hasonló lehet. A jelenség nem új keletű, 1920 óta létezik a piaca a morfin-észtereknek, amelyek a heroin változataként jelentek meg, már akkor is a törvények megkerülésére. A dizájner drogok magyarországi megjelenése 2000-re tehető, széles körben 2009-ben terjedtek el. A 2010. év fő szere a Kati névre keresztelt mefedron volt, amely azonban 2011. január 1-től tiltólistára került. Azóta újabb és újabb szerek jelentek meg a piacon. E drogok terjedése Magyarországon belül gyors, a könnyű beszerezhetőség, a kortárscsoport hatása, a divatkövetés, a legalitás ténye (mely a biztonságosságot, veszélytelenséget sugallja a fogyasztók felé), a relatíve kedvező ár (az illegális szerekhez és az alkoholhoz is viszonyítva), a nagyfokú tisztaság, a jobbnak, intenzívebbnek érzékelt hatások (a hagyományos szerekkel összehasonlítva) mind hozzájárulhatnak a szerek népszerűségéhez. Fő veszélyük abban rejlik, hogy újszerűségükből adódóan rövid, illetve hosszú távú hatásaik még nem ismertek, emellett a szerfogyasztók köre is bővül, illetve egyre fiatalabbak próbálják ki a szereket. Nem elhanyagolható tényező továbbá ezen anyagok gyors kiürülése, illetve a tolerancia gyors kialakulása. A dizájner drogokkal kapcsolatos fő problémát az jelenti, hogy a legtöbb ország nem tud gyorsan reagálni az új szerek megjelenésére. A terjesztők termékeiket növényi tápszerként, fürdősóként, füstölőként vagy egyéb, emberi fogyasztásra alkalmatlan árucikként értékesítik, ezzel megkerülve a fogyasztóvédelmi ellenőrzést.
A leggyakoribb dizájner drogok
A dizájner drogok előfutárának is mondható a több, mint 30 éve ismert MPTP (1-metil-4-fenil-1,2,3,6-tetrahidropiridin), mely az MPPP (szintetikus kábítószer) előállításakor keletkezik. Az MPTP nagyon gyorsan a Parkinson-szindróma tüneteit okozza, így az ezzel szennyezett MPPP-t fogyasztók is veszélyeztetettek. Az MPTP önmagában nem mérgező, de hidrofób vegyületként átjut a vér-agy gáton, majd mérgező kationná alakul, mely elpusztítja a dopamintermelő idegsejteket a substantia nigrában. Az MPPP-MPTP jó példa arra, hogy akár szennyeződésként megjelenő anyag is színezheti a felhasználóra váró veszélyeket, nem beszélve a teljesen ismeretlen, friss molekulában magában rejlő veszélyekkel.
Az MDPV-t 2010-ben Amerikában fürdősóként kezdték árulni különböző fantázianeveken. A pyrovalerone nevű szer analógjaként ismert, melyet az 1960-as években fejlesztettek ki a krónikus fáradtság gyógyítására. Szájon, orron keresztül, illetve vénásan alkalmazzák. Stimulánsként viselkedik, használatát követően eufória, éberség, tettrekészség, izgatottság jelentkezik. Az MDPV nagy dózisa pánikrohamokat eredményezhet, illetve paranoid pszichotikus állapotokat indukálhat. Mellékhatásai közül kiemelendő az extrapiramidális tünetek kialakulása, emellett rabdomiolízisről, intravénás használat esetén pedig jobb szívfél endokarditiszről is beszámoltak. A szerhasználat felfüggesztését követően elvonási tünetek jelentkeznek. A jwh-018 a CB1 és CB2 cannabinoid receptorok agonistája, a THC-hez hasonló hatásokat idéz elő. Mellékhatásként szorongás, agitáció, illetve a GABA neurotranszmisszió gátlásán keresztül konvulzió jelentkezhet. Emellett pszichiátriai betegeknél pszichotikus dekompenzációt, illetve kifejezett szorongásos tüneteket provokálhat, mentálisan egészséges egyéneknél pedig drog-indukálta pszichózist, illetve disszociatív tüneteket okozhat. A GHB (gamma-hidroxibutirát, Gina, folyékony Ecstasy) a hidroxivajsavakhoz tartozó szerves vegyület. Korábban rutinszerűen alkalmazták altatószerként, valamint szülések során érzéstelenítőként. Az USÁ-ban a narkolepszia, Olaszországban az alkoholdependencia, illetve akut alkoholmegvonásos tünetek kezelésére használják. A GHB fogyasztása szájon át történik, hatása kétfázisú, mély alvás után a szerhasználók hirtelen felébrednek. Kis mennyiségben alkalmazva anxiolítikus hatása mellett emelkedett hangulatot okoz, nagyobb mennyiségben teljes emlékezetkieséshez vezet (amellett, hogy a szexuális vágyat fokozza, italba keverve az áldozat később nem emlékszik az aktusra – ezért is nevezik randidrognak), ezen kívül a koordinációs képesség elvesztését, hányingert, hányást, szédülést, ájulást, eszméletvesztést okozhat. Túladagolása kómához, görcsökhöz, légzési nehézséghez, fulladáshoz és halálhoz is vezethet. A mefedron (4-methylmethcathinone, 4-methylephedrone, mefi, Mcat, mefisztó, Kati, Zsuzsi) az amfentamin és katonin csoportokba tartozó drog. Általában por vagy kapszula formájában árulják, amit a fogyasztók lenyelnek, felszívnak vagy intravénásan adagolnak. A mefedron kellemes közérzetet, eufórikus élményt okoz, fokozza a szellemi teljesítményt. Mellékhatásai leginkább nagy dózisok alkalmazásánál, más drogokkal kombinálva, illetve tartós használat során jelentkeznek: izgatottság, koncentrációzavar, fogcsikorgatás, rövidtávú memóriazavar, hallucinációk, paranoid gondolatok, deprimált hangulat, tág pupillák, tachikardia, légzési nehezítettség. A Kati mára a legtöbb országban, így hazánkban is tiltólistára került. További, stimuláns hatású dizájner drogok a benzofury, a 4-Mec, az MDAI, az Nrg 1, a 4-fluoroamfetamin, a dimethocain és a methylon, ezekről egyelőre kevés az adat. A dezomorfin egy opioid analgetikumként használatos gyógyszer. A szer gyógyszer-előanyagának (α-klorokodid) neve után Oroszországban az utcai szlengben a Krokodil elnevezés terjedt el, az általa előidézett súlyos szöveti károsodásról, visszérgyulladásról és üszkösödésről vált hírhedtté. Gyakran a szöveti károsodás olyan súlyos fokú, hogy végtag amputációhoz, illetve 2–3 éven belül halálhoz vezet.
