Visszatérve a népszerű csodaszerekre, lehet forgalomban Magyarországon olyan, ami nem csupán nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, de kifejezetten veszélyes is?
Amikor ellenőrizetlen kémiai anyagokat viszünk be a szervezetünkbe, ráadásul nyakló nélkül, arra egyetlen szakember sem fogja azt mondani, hogy veszélytelen. Így kapásból nem tudok olyan, jelenleg forgalmazott anyagot, ami kifejezetten veszélyes, de a piac iszonyú gyorsan változik. Bevezetnek valamit, lefut egy pár hetes kampány, eladnak egy csomót, aztán a név már nincs is, jön helyette egy újabb, más néven, ugyanazzal a hatóanyaggal. Sokszor ugyanazzal a névvel fut egy veszélyes meg egy veszélytelen szer. Amikor a potencianövelőkkel foglalkoztam, volt egy Golden Dragon nevű termék, amiből találtunk hamisítottat, ami kifejezetten veszélyes volt – magas vérnyomás, stroke, szívroham, ilyesmiket okozhatott –, de volt egy másik: kicsit másképp nézett ki a doboz, és azzal nem volt semmi gond. Megnéztük az engedélyezett étrend-kiegészítők listáját, mindkettő ott volt rajta. Azok a termékek lehetnek veszélyesek, amiket, ha beszedünk, nagyon markáns hatást tapasztalunk. Az étrend-kiegészítőtől nemcsak a jogszabály szerint, hanem szakmailag sem várhatunk nagyon komoly hatást. Tehát, ha beveszem, és hirtelen elkezdek fogyni, vagy izgatottá válok, vagy lemegy a vérnyomásom, vagy felmegy a cukrom, akkor baj van, ilyesmit egy normális étrend-kiegészítő nem okozhat. Mostanában terjed az illóolajok szájon át, nagy dózisban történő alkalmazása. Hallottam egy fogyasztótól, akinek azt tanácsolták: az illóolajat cseppentse a lefejt anyatejbe, és adja be a csecsemőnek.
Félreértés ne essék: nem az illóolajokkal van baj, hiszen azokat eddig is fogyasztottuk, ha másként nem, a fűszereink alkotórészeként. A baj az alkalmazott olajok körével és a dózissal van. Bizonyos illóolajokból akár néhány milliliterrel meg lehet ölni egy embert, a gyerekek pedig fokozottan érzékenyek. Persze a legtöbb emberben van önkorlátozó reflex, sokat nem fog belőle meginni, hiszen irtó csípős, töményen büdös, de azért előfordulnak mérgezések. És ez most emelkedő trend Magyarországon.
(...)
Láthatóan szoros a verseny a sarlatánságok és a tudományok között, és nagyon sokszor beelőz az áltudomány, valamint az arra épülő biznisz. Nem lehet, hogy a tudomány hagyományos tekintélye kezd meggyengülni?
Ez nem mai keletű, a verseny mindig is létezett és szoros volt. És az is igaz, hogy sok ma ismert tudományos igazságot annak idején sarlatánságnak tartottak. Sokan megmosolyogják és közhelyesnek tartják azt a fordulatot, hogy „a tudomány mai állása szerint”. De amikor ezt használjuk, azzal pont a tudományos kutatás folyamatjellegét hangsúlyozzuk. A tudomány lényegéhez tartozik a változás, ezért a legtöbb területen nem teszünk végérvényes kijelentéseket, hiszen nem tudhatjuk, hogy a mostani álláspontunk, tűnjön bármilyen szilárdnak, miként fog változni az újabb kutatási eredmények tükrében.
20–25 évvel ezelőtt a tojásra azt mondták a táplálkozáskutatók, hogy óvatosan kell fogyasztani, mert veszélyes a benne levő koleszterin. Aztán kiderült, hogy bátrabban is lehet enni, mert nem a „rossz koleszterinből” van benne sok. 10 éve egy megfázásra vagy darázscsípésre kalciumos pezsgőtablettát írtak föl, ma már azt mondják, hogy mégsem jó. Nem ilyenkor veszíti el a tudomány a hitelességét? Néhány éve kezdődött az egyre magasabb dózisú D-vitamin ajánlása, és egyre inkább emelik az ajánlott napi adagot. Mi van, ha kiderítik két év múlva, hogy nem kellett volna ennyit szedni?
Voltak tévedések a tojásban található koleszterinnel kapcsolatban, de a tudományos állítás nagyjából az volt, hogyha valaki nagyon sok tojást fogyaszt, kritikus szintre emelkedhet a koleszterinszintje. Viszont ez már úgy jelent meg a bulvársajtóban, hogy a tudósok szerint a tojás mérgező. A kalciumot szinte ősidők óta használták allergiás tünetekre, tehát még abban az időben kezdték, mikor a gyógyszerek hatásosságát nem is igazán kellett emberen bebizonyítani, és ez így beragadt, amíg meg nem vizsgálták tüzetesebben. Vannak most is Magyarországon gyógyszerek, amiket akkor engedélyeztek, amikor a mai értelemben vett gyógyszervizsgálatok még nem voltak. Érdemes lenne a gyógyszereket a legjobb mai tudásunk szerint alkalmazni, s ez igaz a kalciumra is. Érdekesség egyébként, hogy a kalcium elfogadott gyógyhatásai között az allergia kezelése nem is szerepel, elsősorban a kalciumhiány és a csontritkulás megelőzésre javallott.
De ha több száz évig azt mutatta a tapasztalat, hogy működik szénanáthára meg allergiára, akkor miért hagytunk fel vele?
Mert ezt a működést a későbbi laboratóriumi vizsgálatok nem igazolták. Lehet, hogy pusztán egy népszerű és makacs hiedelem volt, aminek nyomán egyes esetekben beindult a placebohatás. És ez azért lényeges, mert, ha mondjuk valakinek egy allergia miatt anafilaxiás reakciója alakul ki, amibe be lehet halni, akkor nem mindegy, hogy azt a szert kapja, aminek a hatásossága alátámasztott, vagy pedig gyorsan beadnak neki kalciumot, és lehet, hogy a rohamot nem éli túl. Tehát itt az a lényeg, hogy ha van egy szer, amiről nem tudjuk, hogy hatásos-e, és van egy másik, amiről viszont tudjuk, hogy hatásos, melyiket választjuk. Egyébként, ha a tudomány presztízse csökken, az meggyőződésem szerint a rossz kommunikáció miatt van.
