Az alumíniumot régóta használják adjuvánsként oltóanyagokban, emellett szerepel a hiposzenzibilizációra alkalmazott készítmények, bizonyos antacidok, illetve a patológiás hiperhidrózis kezelésére szolgáló külsőleges készítmények összetevői között is.

Az elmúlt években többször került a támadások középpontjába az alumínium, elsősorban az expozíciójával esetlegesen összefüggésbe hozható neurotoxicitás, illetve rákkeltő hatás miatt. Felmerül a kérdés, hogy mennyi alumínium jut a szervezetbe egy oltással vagy hiposzenzibilizáció során, netán alumíniumos oldatok dermális alkalmazásakor, és hogy ezeknek lehetnek-e nem kívánatos következményei.

Ételekben, italokban, gyógyszerekben is található alumínium

Az alumínium a földkéreg harmadik leggyakoribb eleme, és természetes módon előfordul a környezetben, az élelmiszerekben és az ivóvízben. Emellett, megtalálható a feldolgozott élelmiszerekben, a csomagolóanyagokban (alufólia), a konyhai edényekben, a kozmetikai szerekben (elsősorban az izzadásgátlókban, fogkrémekben, fényvédőkben) és bizonyos gyógyszerekben (pl. antacidumok, oltóanyagok, antisudoricumok).

Az orálisan a szervezetbe jutott alumínium mintegy 0,1 százaléka képes a gyomor- és béltraktusból felszívódni. A bőrön keresztül az alumíniumnak még ennél is kisebb hányada, körülbelül mindössze 0,01-0,06 százaléka tud a szisztémás keringésbe kerülni.

A WHO és az EFSA által megadott tolerálható beviteli értékek

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) alapján a tolerálható heti alumínium-bevitel testtömegkilogrammonként 1 mg-ra tehető (gyermekeknél az érték magasabb, 2,3 mg/ttkg/hét). Ez a limit egy 60 kg-os embernél a táplálkozás révén napi átlagosan 1,6–13 mg alumínium-bevitellel már ki is merül.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ennél megengedőbb: ideiglenesen 2 mg/ttkg értékben szabja meg a heti szinten tolerálható bevitelt.

A vérplazmabeli alumínium-szinteket illetően a lakosságra vonatkozóan 5 µg/l alatti értékeket ad meg például a német hatóság, miközben az alumíniumiparban dolgozóknál kb. 10-14 µg/l értékek mérhetők, és a dialízises betegeknél az 50 µg/l értéket tekintik a toxicitási küszöbnek.

Izzadásgátlók, oltóanyagok jelentette alumínium-expozíció

Alumínium-vegyületeket ipari méretekben 1903 óta alkalmaznak izzadásgátlásra. A bőrgyógyászatban általában az alumínium-klorid 10–30 százalékos oldatait használják fel. Az alumínium kis mértékben ugyan, de képes a bőrön keresztül felszívódni. Dermális applikációt követően 0,01–0,06 százalék a felszívódási arány. Jelenleg még nem állnak rendelkezésre olyan vizsgálati eredmények, amik a hónalj szőrtelenítését vagy borotválását követően vizsgálták volna a szisztémás keringésbe való bekerülés százalékos arányát.

Oltóanyagoknál és hiposzenzibilizációra használt készítményeknél az alumínium mint adjuváns szerepel az összetevők között, ugyanis az antigének nehezen oldódó alumínium-hidroxidon való adszorpciója erősíti az immunválaszt. Az európai oltóanyagok egyszeri dózisa kb. 0,1–0,8 mg alumíniumot juttat a szervezetbe. Mindez – a Paul-Ehrlich Intézet szerint – az egyéb forrásokból származó alumínium-expozícióval szemben csekélynek tekinthető.

A hiposzenzibilizációra alkalmazott készítményekben kb. 0,1–1,1 mg alumínium-hidroxid van dózisonként. Tekintettel arra, hogy a hiposzenzibilizációs céllal alkalmazott készítményeket általában hosszabb időszakon keresztül (jellemzően 3 év) havonta adagolják, az általuk jelentette alumínium-expozíció nagyobb, mint a védőoltások miatti.

Neurotoxikus vagy rákkeltő az alumínium?

Az alumíniumiparban dolgozóknál a munkahelyi ártalomként elszenvedett alumínium-expozíció különösen veszélyes lehet. A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) az alumínium-gyártás alatti kemikália-expozíciót humán karcinogénnek minősítette; érdekes módon okként nem elsősorban az alumíniumot, hanem sokkal inkább a gyártási folyamat során jelen lévő policiklusos, aromás vegyületeket említve.

Az alumínium-expozíció nem kívánatos egészségügyi következményeit tekintve azonban az alumínium-terhelés és a mellrák, illetve az alumínium-expozíció és az Alzheimer-kór közötti kapcsolat megléte napjainkig nem igazolt. A kapcsolatok igazolása vagy az esetleges összefüggések meglétének kizárása további vizsgálatokat igényel.

Forrás:

Klotz K. et al. Gesundheitliche Auswirkungen einer Aluminiumexposition. Deutsches Ärzteblatt Jg. 114. 39; 653-660. 2017.