A múltba révedés helyett fontosabb, hogy lássuk, mit kell tennünk azért, hogy megbecsültség, biztos tudás és kompetenciák alapján végezhessük a munkánkat – nyitotta meg Szökő Éva professzor, az MGYT elnöke a rendezvényt, amelynek a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) új és felújított, Szabolcs utcai telephelye (ide költözött az egykori OGYÉI) adott otthont. 

Szakmapolitikai beavatkozást sürgetett a közforgalmú gyógyszerészet helyzetét összefoglaló Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elnöke, aki a gyógyszerészek és a patikák szakmai és gazdasági önállóságának fontosságát hangsúlyozta Quo vadis pharmacia? című előadásában. Kiemelte egyúttal, hogy a jövőt nagymértékben befolyásolja a szakmai szereplők alkuereje az állammal szemben, ezért az elmúlt évtizedekben tanúsított  „követő” magatartás helyett az élre állást javasolta.

Az állam és a gyógyszerészet kapcsolatát meghatározó mérföldkövek közül kiemelte, hogy komoly hitelességi válságot okoztak a patikaliberalizáció évei. A bizalmat 2010 után nyolc évbe telt helyreállítani, ám az a 2018-tól induló, Kásler Miklós nevével fémjelzett ciklusban ismét csorbát szenvedett. Emlékeztetett arra is, hogy sokan máig nem tudnak túllépni azon, hogy ebben az érában a gyógyszerészek kimaradtak abból az egyszeri, 500 ezer forintos juttatásból, amelyben az egészségügyi dolgozók a Covid-pandémia során a helytállásukért részesültek.

Vannak, akik egészségügyi termékeket értékesítő vállalkozásként tekintenek a patikákra, mások nagyobb mértékben várnák el az egészségügyi szolgáltatói szerepet – derült ki az MGYK felméréséből, amelyben 1000 fő gyógyszertárba járó beteg véleményét kérdezték. A válaszok rámutattak arra is, hogy a tárában álló személyről a páciensek sokszor nem is tudják, hogy diplomás gyógyszerész vagy sem, de harmaduk ezt nem is várja el.

A patikaliberalizáció során elvesztett, diplomához kötött kompetenciákból sikerült néhányat visszaszerezni, de ezekkel nem feltétlenül a kívánt eredményt érték el. Mint Hankó Zoltán elmondta, piacképes, jogszabályban rögzített kompetenciákra van szükség, mert ezek nélkül nem biztosított a gyógyszerészi hivatás szakmai és egzisztenciális függetlensége.

A közforgalmú gyógyszerészet egyszerre segítő és gazdálkodó hivatás, ahol a beteg az első – hangsúlyozta az elnök, hozzátéve, hogy ha a jogszabályi környezet nem biztosítja a stabil, önálló gazdálkodáshoz szükséges körülményeket, azzal arra ösztönzi a gyógyszerészeket, hogy hálózatokba meneküljenek.

A jogok és kötelezettségek harmóniájának megteremtésére kell törekedni a jövőben, ehhez azonban hat alapvető kérdésre meg kell találni a választ:

1. Nemzeti érdekkörben és gyógyszerészi többségi tulajdonban lesznek-e a patikák?
2. Lehet-e biztosítani a gyógyszerészek szakmai önállóságát?
3. Megkerülhetőek-e a patikák a lakossági gyógyszerellátásben?
4. Tovább kommercializálódnak-e a gyógyszerek és más egészségtermékek?
5. Képes-e a gyógyszerésztársadalom preventív módon reagálni a politikai, gazdasági, technológiai és társadalmi változásokra?
6. Képes-e a gyógyszerészet saját érdekeinek felismerésére artikulálására és képviseletére?

Kihívások előtt a kórházi gyógyszerészet

Miközben egyre magasabb igény az egészségügyi rendszerben a teljesítménymérésre, a kórházi gyógyszerészet híján van a mélyelemzéseknek, pedig csak ezekkel az adatokkal lehetne meggyőzni a jogalkotót arról, hogy mennyi hozzáadott értéket képvisel a klinikai gyógyszerészet. Erről már Süle András, Budapesti Péterfy Sándor utcai Kórház osztályvezető főgyógyszerésze, a Kórházi Gyógyszerészek Európai Szervezete (EAHP) korábbi elnöke beszélt, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy egyre fokozottabb az igény arra, hogy a gyógyszerészi jártasság támogassa a mindennapi orvosi gyakorlatot. 

Miközben számos országban már több, korábban klasszikus orvosi, szakdolgozó hatáskört átvettek a gyógyszerészek, az elvárásoknak nehéz megfelelni, mert a kórházi gyógyszerészetet világszerte jellemzi a humánerőforrás-krízis. Erre utal az EAHP tavalyi felmérésének eredménye is, amely szerint a munkaerő deficit miatt olyan alapvető feladatokhoz irányították a kollégákat, mint a gyógyszerkészítés, elvonva őket a betegágy mellől. A hiányosságok Magyarországon is megjelennek, és bár idehaza még nem érzékelhető, de figyelmeztető tapasztalat, hogy más országokban egyre kevesebb a képzésre beiratkozó gyógyszerészhallgató.

Mindeközben a kórházakban egyre több az ellátandó idős páciens, és így a polifarmácia, a helyzetet tovább nehezíti, hogy az ellátási láncok Covid okozta sérülései máig velünk maradtak. Soha nem látott nehézségeket okoz a betegellátásban a gyógyszerhiány. Drámai képet fest erről az EAHP ezer kórház bevonásával végzett felmérése is, amely szerint a klinikai gyógyszerészek 60 százaléka nyilatkozott úgy, hogy el kellett halasztani kezelést azért, mert nem volt elérhető a piacon a megfelelő gyógyszer. Míg 50 százalékuk arról számolt be, hogy a hiány miatt más készítményt kellett alkalmaznia a terápia során, harmaduk azt mondta, hogy le is kellett állítani a kezelést emiatt. 

Bár nem egyszerű a klinikai gyógyszerészeti tevékenység gazdaságosságának mérése, legutóbb egy brit vizsgálat azt igazolta, hogy minden egyes font, amelyet a kórházi gyógyszerészetbe befektettek, 7 font megtakarítást eredményezett. Ennek különös jelentősége lehet idehaza is, ahol forrásokért bejelentkező egyes állami funkciók száma emelkedik, miközben az egészségügyi büdzsé nem bővül, mint inkább zsugorodik. A klinikai gyógyszerészeknek pedig támogatáspolitikai szempontból is fontos szerepük van, mert a terápia elindításáról és annak leállításáról is ők dönthetnek. 

A klinikai gyógyszerészek feladatköre a beteg felvételétől az elbocsátáson túl az utánkövetésig tart, ezért is fontos lenne, hogy a kórházakban dolgozó gyógyszerészek saját praxisjogot kaphassanak – hangsúlyozta Süle András. Ahhoz, hogy a kórházi gyógyszerészek Magyarországon is teljes körú jogosítvánnyal rendelkező szakemberekként tudjanak dolgozni, a legfontosabb, rendezésre és szabályozásra váró területeknek az alábbiakat jelölte meg:

• klinikai gyógyszerész felelősség- és hatáskörök;
• részvétel feltételei a járóbeteg-szakellátásban;
• teljes körű EESZT-hozzáférés biztosítása;
• hatóanyag-alapú terápiaelőírás rendezése;
• gyógyszerészképzés.

Megállíthatatlan a gyógyszerfejlesztés költségeinek növekedése? 

Bár 10-15 évvel ezelőtt még azt prognosztizálták, hogy a technológia, a mesterséges intelligencia és a Pharma 4.0 segítségével radikálisan rövidül és olcsóbb lesz a gyógyszerek fejlesztése és előállítása, számos tényező éppen az ellenkező irányba hatott – derült ki Bódis Attila, a Richter Gedeon NyRt. készítményfejlesztési főosztályvezetőjének előadásából. 

A fejlesztés drágulását a szabályozások szigorítása és az egyes gyártási technológiák magas költsége okozza. A készítmények törzskönyvezési feltételeinek szigorítása nyomán a hatóságok ma már olyan vizsgálatokat is kérnek, amelyeket korábban nem, és a klinikai vizsgálatokba történő betegbevonás is nagyon erősen felügyelt és szűrt területté vált. 

A gyógyszergyártásban a jó oldódási tulajdonságú molekulák száma nem haladja meg a 20 százalékot, a többi készítménynél problémát jelent az oldódás és/vagy a felszívódás. Az új gyógyszermolekula-jelöltek jellemzően zsírosodnak, a gyógyszervegyületek többsége téglapor vagy magas lipofilindexű  zsírgolyó. Bár számos, jobb oldékonyságot és felszívódást eredményező eljárás áll rendelkezésre, ám ezek a technológiák meglehetősen drágák. Míg az oldhatóság pH-érték változtatásával, vagy emulgeáló eljárások alkalmazásával érhető el, a felszívódás javítására óriási költséget jelentő speciális liposzómákat kell bevetni, vagy biztosítani a fagyasztva szállítást.

A nagy biológiai aktivitású hatóanyagok előállítása során a legkisebb anyagmennyiség kiáramlása is nagy kockázatot jelent az ott dolgozók számára. Ezért a munkahelyeken is szigorú szabályokat vezettek be, amelyek betartása, a fel- és továbbdolgozáshoz szükséges műszaki beruházások költsége drágítják a gyártási folyamatot. Az előállítási költségeket tovább tetézi a szennyvizek, oldószerek és veszélyes hulladékok kezelése, ami az gyártás átfutási idejét is jelentősen növeli.

A gyógyszeripar aktívan foglalkozik a számos pozitív tulajdonsággal rendelkező titándioxid pótlásának kérdésével, amely jelenleg mintegy 90 ezer készítmény törzskönyvében szerepel, mint összetevő. A titán-dioxid kalcium-magnéziumkarbonát kombinációkkal, talkummal, egyes keményítőfajtákkal pótolható, de kémiai stabilitás szempontjából ezek a bevonatok kritikusak lehetnek, és meg sem közelítik a titán-dioxid előnyös tulajdonságait. Bár laborkörülmények között viszonylag egyszerű megoldani a pótlást, nagy mennyiségben már nem, és akár háromszoros bevonatolásra is szükség lehet, ami jelentősen megdrágítja a készítmények előállítását.

A nitrózamin potenciálisan mutagén anyag, az unió és az Egyesült Államok gyógyszerhatóságai és az EMA is a veszélyeztetó készítmények listájára vették. Az FDA tavaly adta ki azt a guideline-t, amely tartalmazza azt a képletet, amelynek segítségével minden egyes gyógyszervegyület esetében meg kell adni, mennyi potenciális nitrózamint tartalmaz. A nitrózó vegyületek keletkezésének okát nemcsak a hatóanyagban, hanem a segédanyagokban is mérni kell. Ha valaki este kiül a teraszra egy üveg sörrel, megiszik egy kávét, és elszív mellé egy cigarettát, máris  25 ezer nanogrammnyi nitrózamint vett magához aznap. A gyógyszereknél az engedélyezett maximális mennyiség 18 nanogramm naponta.

Bár az AI, és a Pharma 4.0 a gyártástechnológia önköltségét jelentősen javította, az új gyártási kultúrák kialakítása, a költséges műszaki megoldások, a folyamatszabályozás, adatelemzés és visszacsatolás nem mutatnak az olcsóbb és költséghatékonyabb gyógyszerfejlesztés és előállítás irányába – zárta előadását Bódis Attila.

Kompetenciabővítés együtt, vagy sehogy?

A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság már 2014-ben jelezte, hogy időszerű áthangolni a gyógyszerészképzést, a gyakorlatorientáltságra és a problémamegoldó-képesség fejlesztésére fókuszálva – emlékeztetett előadásában Botz Lajos, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Gyógyszerészeti Intézetének vezető professzora, aki a gyógyszerészi kompetenciákat vette górcső alá. Bár a képzési kimeneteli követelmények 2022-ben megújultak, reflektálva a gyógyszerészi szerepkörök bővülésére, a gyakorlatban számos trend a kompetenciák stagnálásához, sőt, csökkenéséhez vezetett. Nem támogatja a kompetenciabővítést az önálló gyógyszertárak számának csökkenése, az önálló gondolkodás alkalmazotti környezetbe szorulása, az értékvesztés a hivatásrendiségben. 

Kérdés, hivatásként tekintünk-e még a gyógyszerészetre, hiszen kompetenciát, társadalmi elismerést a hivatáshoz szokás rendelni, mi pedig már majdnem teljesen elvesztettük a beteg bizalmát – fogalmazott. Míg számos országban a gyakorló szakemberek kezdeményezésére történik kompetenciabővítés (Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia), addig nálunk úgy tűnik, kevés ehhez az érdekérvényesítő képesség.

A reform, a változás közös felelősség és feladat – hangsúlyozta a professzor, aki szerint ebben a szakmai szervezeteknek és a gyakorló szakembereknek egyaránt szerepet kell vállalniuk.

Átadták az MGYT díjait

Dr. Szakonyi Zsolt Szebellédy László Emlékérmet vehetett át a gyógyszerészeti tudományok területén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért;

Dr. Benkő Ria kapta a Koritsánszky Ottó Emlékérmet, amellyel a hazai és nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében, illetve a sajtóban elért kiemelkedő tevékenységet ismeri el az MGYT;

Dr. Csontos Júlia Diánának Küttel Dezső Emlékérmet adtak át, a gyógyszerészet gyakorlati területén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért;

Dr. Lóska Dóra és dr. Dohárszky András végzős gyógyszerészhallgatók önálló kutatói munkáját Zalai Károly Emlékéremmel ismerték el;

Az MGYT szenátorainak sorába választották dr. Kiss Gézánét és dr. Klebovich Imrét.

Borítókép: MGYT - Zaicz Domokos