– A vándorgyűlést a „Hogyan tovább? Újratervezés vagy cselekvési program megújítás?” címmel hirdették meg. Miért?
– Több oka van. A tavaly őszi tisztújítást követő interjúban úgy fogalmaztam, hogy „a gyógyszerészek nem elégedettek a jelenlegi helyzettel”.
Mindennapi problémáink igénylik a helyzetelemzést. Másfelől a tisztújítás során ugyan megújult a kamara országos és területi vezetése is, de csak azokban a pozíciókban voltak személycserék, amelyek korábbi betöltői nem indultak újra. Erről úgy beszéltem, hogy a kamarai tagság „szakmapolitikai irányváltást” nem akart. Ez személyenként és a testületeinknek is erős legitimációt jelent. Ugyanakkor igényli annak tisztázását is, hogy merre kívánunk tovább haladni.
A tavaly lezárt kamarai ciklust közvetlenül megelőzően, a kecskeméti vándorgyűlésen kezdtük el és a tatai vándorgyűlésen fejeztük be a „Gyógyszerészet jövőképe és a Kamara cselekvési programja” című dokumentum megalkotását. Ez számomra iránytű volt mostanáig. Ezt nemcsak a kamarai testületekkel beszéltük végig és nemcsak a társszervezeteinkkel egyeztettünk róla, hanem minden egyes tételmondatáról megállapodtunk a kormányzati és az akkori egészségpolitikai vezetőkkel is. Tatán Ónodi-Szűcs Zoltán akkori államtitkárral közösen szignáltuk a miniszterelnök úr delegáltjaként jelen lévő Nyitrai Zsolt miniszterelnöki biztos jelenlétében. Annak a dokumentumnak a fő üzenete az volt, hogy a strukturális rendszerváltás eredményes lezárását követően elkezdődik a szakmai rendszerváltás. A nem sokkal ezután felállt új egészségpolitikai vezetés és a Covid-járvány azonban szinte minden törekvésünket keresztülhúzott. A tatai vándorgyűlés óta eltelt évek sok krízishelyzetet hoztak és sajnos ma nem ugyanaz a helyzet, mint 2018 tavaszán volt. A strukturális rendszerváltás több eredménye megkérdőjeleződik, a szakmai rendszerváltással pedig hatéves késésben vagyunk.
– Milyen témákra fókuszál idén a vándorgyűlés programja és miért ezeket tartják kiemelten fontosnak?
– Készülve a mezőkövesdi vándorgyűlésre, újra átnéztem az akkori jövőképet és cselekvési programot. Szinte minden egyes programpontját ma is aktuálisnak tartom. A feladat tehát az, hogy tisztázzuk azokat a fő irányokat, amelyek mentén a kamara a tevékenységét folytathatja. Nézzük meg, hogy mi vállalható az eddigi programpontokból és mit kell elfelejteni, illetve az új helyzetekhez hogyan igazodhatunk. Ezt a munkát az elnökséggel és a területi elnökökkel a februári kétnapos ráckevei összevont ülésen már elkezdtük, majd folytattuk márciusban és a munkabizottságokban. Most azt kértem az egyes szekciók vezetőitől, hogy a tématerületükön belül készítsenek egy problématérképet és jelöljék ki a lehetséges irányokat, hogy a vándorgyűlés végén dönthessünk a hogyan továbbról.
