Ön 2011 óta vezeti a gyógyszerészi kamarát elnökként, előtte 2006-tól alelnökként vett részt a munkában. Hogyan érdemes a mostani kormányváltásra tekinteni? Régen történt ugyanis hasonló Magyarországon, lényegében felnőtt egy generáció 2010 óta anélkül, hogy hasonló helyzetet átélhetett volna.
Valóban 2006 végén kerültem be a kamara elnökségébe, de a gyógyszerészi szakmapolitikában már az 1989-90-es rendszerváltás idején jelen voltam. Így tehát mostanra 36-37 év folyamataira van rálátásom, és bizony végigéltem hullámvölgyeket és hullámhegyeket egyaránt. Ez idő alatt a gyógyszerészet területén több rendszerváltás szintű változás is történt, és ezeket fontos ismerni ahhoz, hogy a mai helyzetet megérthessük, és lássuk a feladatainkat.
A rendszerváltás idején az 1950-es államosítás óta állami, önkormányzati irányítás alatt működtek a gyógyszertárak, megyénként szervezett vállalatokkal. A gyógyszerészek alkalmazotti státuszban végezték a munkájukat, rendkívül korlátozott jogkörökkel. Aztán 1990-ben a leköszönő kormányzat rendeleti szinten lehetővé tette magángyógyszerészi tevékenység végzését, aminek részeként új, jogelőd nélküli magángyógyszertárak létesülhettek. Az állami és a magángyógyszerészet egy ideig párhuzamosan élt egymás mellett, mígnem ’94-ben megszületett az a törvény, amely alapján az állami tulajdonú gyógyszertárakat privatizálni lehetett. Az irány jó volt egyébként, de a szabályozás közel sem volt tökéletes, és a patikaprivatizációra már más politikai erőtérben került sor. Ezzel együtt szabályozottá vált a patikalétesítés, a gyógyszertáraknak néhány éven belül az úgynevezett személyi jogos gyógyszerész lett a szakmai felelőse. Tulajdonosi oldalon viszont a kezdetektől megjelent az idegen tőke: magyarán a gyógyszertárak egy jelentős részében már akkor sem a gyógyszerészek voltak a fő tulajdonosok.
A következő fontos állomás 2006. A liberalizációs politika olyan radikális piaci átalakuláshoz vezetett, amelynek következtében 2010-ig nagyon sok új gyógyszertár jött létre az országban, döntő többségében nagy gyógyszertári láncok égisze alatt. Csakhogy 2010-re a gyógyszertári vállalkozások több mint negyede veszteségessé vált, és az ágazat több mint 70 milliárd forintos kifizetetlen számlát halmozott fel. Egyszerre volt gazdasági, szakmai és morális válság. A 2010-es parlamenti választást követően a Fidesz-KDNP kormány a kamarával együttműködve le is állította a liberalizációt, és helyette egy szükséglet alapú gyógyszerellátási modell jogszabályi alapjait tette le. Ennek egyik eleme az volt, hogy új gyógyszertár már csak megfelelő geográfiai és demográfiai feltételek mellett jöhet létre, azaz egymástól meghatározott távolságra van szükség, illetve arra, hogy gyógyszertáranként legyen megfelelő számú ellátandó lakosság. Elérendő célként kimondta a nagykereskedők közvetlen és közvetett tulajdonszerzésének tilalmát, a fúziótilalmat, és azt, hogy négynél több gyógyszertárban sem magánszemély, sem vállalkozás nem szerezhet tulajdont. Továbbá meghatározta, hogy a gyógyszertári vállalkozásoknál átmeneti idő után többségi gyógyszerészi tulajdonra van szükség.
A strukturális rendszerváltás 2018-ig jelentős részben meg is történt. És azzal, hogy a 2010-ben lefektetett célokat jelentős mértékben sikerült megvalósítani, a politikával szemben felhalmozódott korábbi bizalmi válság is megszűnt. Ezt követően indítottuk el a szakmai rendszerváltás programját. Az volt a cél, hogy a válságból kikerülve és a piaci bizonytalanságokat magunk mögött hagyva a gyógyszerészet ismét szervesen beépüljön az egészségügy rendszerébe, és a patikák a gyógyszerészi szakmai kompetenciákat megerősítve olyan egészségügyi szolgáltatóként tudjanak működni, amelyekben a betegek együttműködése és a népegészségügyi programokba való bekapcsolódás is megvalósul. Csakhogy kitört a koronavírus-világjárvány, és az akkori egészségpolitikai vezetésnek kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a gyógyszerészettel foglalkozzon. Sőt rossz és elmaradó döntések, továbbá ennél is rosszabb kommunikáció miatt a szakma és a politika között újraépített bizalmi kapcsolat is erodálódott. A gyógyszerészet ugyanis egy dinamikusan változó, szabályozott piaci körülmények között működő rendszer, ahol a jogszabályok és a gazdasági feltételek szintjén rendszeresen szükség van a változások lekövetésére. Ezek sem a pandémia alatt, sem az elmúlt években nem épültek be a rendszerbe. Másfelől egy jogszabály csak akkor jó, ha be is tartják, illetve be is tartatják. Márpedig ezzel kapcsolatban is komoly aggodalmaim vannak, ami miatt a hatósággal is többször konfrontálódtunk.
A teljes beszélgetést ITT olvashatja
(Fotó: MKSZkongresszus.hu)
