hero
Tarcza Orsolya |

Forrás:

PharmaOnline

Rovat:

Aktuális
Becsült olvasási idő: 5 perc
A klinikai gyógyszerészet jelene és jövője

Magyarországon jelenleg több mint ötszáz klinikai gyógyszerész dolgozik különböző kórházi osztályokon. Az intézmények eltérő nagysága, profilja, a különböző osztályok eltérő igényei más-más kihívások elé állítják a klinikai gyógyszerészeket. Egy klinikai gyógyszerésznek az alap és szakfeladatok ellátásán túl birtokolnia kell az osztály profiljának megfelelő szakmai tudást, a legfrissebb terápiás protokollok ismeretét. Az adott szakterület fejlődésével párhuzamosan szükséges a tudását folyamatosan bővítenie, frissítenie. Ennek jegyében rendezte meg legutóbbi webináriumát a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság (MGYT).

A klinikai gyógyszerészet tudásbázisú, szervezésügyi és interperszonális feladatok végzését magában foglaló szolgálat, amely a gyógyszerfelhasználás teljes vertikumára kiterjed, a terápiák hatékonyságának és biztonságosságának maximalizálására törekedve – foglalta össze Makai Klára, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ klinikai szakgyógyszerésze, aki alapszinttől tekintette át a klinikai gyógyszerészek feladatait előadásában. Jelezte, hogy a kórházi gyógyszerészek jogosultságait a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNGYK) idén január óta hatályos módszertani levele határozza meg. 

Virtuális a klinikai gyógyszerész jelenléte alapszinten, az osztályos viziteken csak kérésre vesz részt, és bár konzultációt indítványozhat, jelenlétét a gyógyításban az orvos határozza meg. Feladata a betegre szabott gyógyszerosztás támogatása automatával vagy mechanikusan, terápiaegyeztetés az orvossal telefonos, online vagy személyes konzultáció során. A terápiaváltoztatásra az orvos ad jogosultságot írásban, a beteggel is egyeztetve. A kórházi gyógyszerésznek alapszinten szerepe van az optimális terápia kialakításában, információt nyújt a dozírozással, dózismódosítással kapcsolatban, főként, ha dózistúllépést, vagy nemkvánatos eseményt tapasztal a beteg terápiája során.

A vonatkozó rendelet értelmében 1. szinten 100, 2. szinten 50 ágyanként alkalmaznak egy szakgyógyszerészt az intézmények. Míg előbbi jellemzően a problémásabb betegekkel foglalkozik, utóbbi már szisztematikus gyógyszeres terápiaegyeztetésben vesz részt. 3. szinten már folyamatos a szakgyógyszerészi jelenlét az osztályokon, az időigényes intervenció okán intenzív terápiás egységeken akár két gyógyszerész is dolgozhat. 

A klinikai gyógyszerész magasabb szinteken – ellátva az alapfeladatokat – részt vesz a fájdalommenedzsmentben, dokumentálja a konzultációt a betegdokumentumokban vagy – ahol erre lehetőség van – a medikai rendszerekben. Gyógyszeres anamnézist vesz fel, javaslatot tesz terápiára, vagy véleményezi azt, reflektálva akár a laboratóriumi eredményekre is.

Minden osztályos átadás során jól áttekinthető, hiteles információt ad a gyógyszerészi konzílium – hangsúlyozta Makai Klára, kiemelte, hogy annak eredménye s zárójelentésbe is beemelhető.

Napi rendszerességgel vesz részt az osztályos viziteken I. szinten a kórházi gyógyszerész, felveszi a gyógyszerprofilt, gyógyszeres terápiaegyeztetést végez, beteginterjút készít, ha pedig erre nincs lehetősége, az EESZT-ből keresi vissza a szükséges adatokat. 

A gyógyszeres terápia egyeztetésekor nemcsak a vényköteles, hanem a recept nélkül megvásárolható szerekről, étrend-kiegészítőkről és az alkalmazott gyógynövényekről is ki kell kérdezni a pácienst, kitérve az allergiákra, gyógyszerérzékenységre. A beteg gyógyszerlistáján nemcsak az alkalmazott készítményeknek, hanem azok hatáserősségének, adagolásának is szerepelnie kell. Az így felvett  gyógyszerészi anamnézis számos hibára mutathat rá, így gyakori, hogy a betegek azonos hatástani csoportba tartozó gyógyszert szednek. 

A betegedukáció is feladat II. szinten, különösen ha a klinikai gyógyszerész a páciens bizonytalanságát érzékeli az anamnézis felvétele során. Kérdezni kell az adagolásról és alkalmazásról. Fontos a megfelelő információk átadása a speciális betegcsoportba tartozók esetén, ilyen lehet például parenterális táplálás, amikor a páciens magának állítja össze a vitaminkészítményeket. Érdemes a szóbeli konzultáció során elhangzottakat írásos magyarázattal is segíteni. 

Minden eddig felsoroltak mellett a gyógyszer-monitorozási stratégiák kialakítása is a klinikai gyógyszerész feladata III. szinten, ahol már értékelni kell a gyógyszerek megfelelőségét, az indikáció hiányát vagy meglétét, a terápiák költséghatékonyságát. Gyakori hiba a terápiaduplikáció, a több készítmény együttes adása, túladagolása, amelyekre különösen ügyelni kell az intenzív osztályokon a hétvégi elrendelések áttekintésekor – hívta fel a figyelmet Makai Klára.

Egyre több a feladat, kevés a szakember

Bár a terápia elrendeléséért az orvos felel, a gyógyszerész felelőssége pedig, hogy az expediáláskor a beteg a megfelelő gyógyszert kapja akár a közforgalmú gyógyszertárban, akár a kórházi ellátás során – emelte ki előadásában Bodó Gabriella a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kórház oktatási és tudományos főgyógyszerész-helyettese, az MGYT Kórházi Gyógyszerészi Szervezetének szakmai alelnöke, a Kórházi-Klinikai Szakmai Kollégium tagja.

Néhány helyen itthon is működik 3. szintű kórházi gyógyszerészi szolgálat, de messze vagyunk attól, hogy itthon ez általánossá váljon, aminek elsősorban a szakemberhiány az oka – folytatta az alelnök. – Az érvényes szabályozás szerint 100 ágyanként kötelező egy klinikai gyógyszerész alkalmazása, a Magyar Gyógyszerészi Kamara 2017-es felmérése szerint 1200 gyógyszerész hiányzik a rendszerből, miközben a klinikai gyógyszerészi szolgálatok terjedése és a feladatkör bővülése miatt egyre több szakemberre lenne szükség. Jó hír, hogy míg 2012-ben az intézmények 77 százalékában nem volt klinikai gyógyszerész, 2023-ra az intézmények 50 százalékában működik a betegágy melletti gyógyszerészi tanácsadás. Miközben az elvárások folyamatosan növekszenek a szakgyógyszerészekkel szemben, sem a patikai, sem a klinikai gyógyszerészi gondozás finanszírozása nem megoldott.

Forrás: MGYT/Bodó Gabriella

Ahol rendelkezésre állnak a szakgyógyszerészek, arra törekszenek, hogy a gyógyszerelési anamnézisét ők végezzék, ám ezt gyakran nehezíti, hogy a gyógyszerészek az EESZT-ben nem férnek hozzá teljes körűen a beteg adataihoz: míg a kórházi medikai rendszerekbe a klinikai gyógyszerészek 72 százaléka betekinthet, az EESZT-ben mindössze 26 százalékuknak van jogosultsága erre. 

A tavalyi felmérés adataiból kiderül az is, hogy a geriátriai ágyak mellett leggyakoribb a betagágy melletti gyógyszerészi tanácsadás. Az anamnézisek mindössze 45 százalékát végzik gyógyszerészek, annak felvétele a betegek 56 százalékánál történik meg.

Kívánatos lenne, de egyelőre nem megoldott, hogy a kórházban kezelt beteget a klinikai gyógyszerész átadhatná a közforgalmú gyógyszertárban dolgozó kollégának – reflektált egy felvetésre Bodó Gabriella, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy míg a klinikai gyógyszerész napi kapcsolatban van a beteg orvosával a kórházban, a közforgalmú patikákban ez a lehetőség nincs meg. Megemlítette azt is, hogy a patikai gyógyszerészi gondozás jövőjét rendkívül hátrányosan érinti, hogy a fiókgyógyszertárakban már nem kötelező a gyógyszerészi jelenlét.

Nem minden gyógyszerész alkalmas a klinikai gyógyszerészi feladatokra Bodó Gabriella szerint, aki felsorolta a legfontosabb képességeket és adottságokat:

  • betegellátás iránti elhivatottság;
  • stabil szakmai alapismeretek (a mesterséges intelligencia mellet is!);
  • nyitottság az új ismeretek iránt;
  • kitartás és motiváltság;
  • csapatszellem;
  • rendezett megjelenés.

Az intézeti gyógyszertárak számára az alapfeladatok mellett a szakfeladatok végzése, fenntartása biztosíthat olyan jövőképet, amely hosszú távon tudja garantálni a kollégák pótolhatatlanságát – zárta Bodó Gabriella, hozzátéve, hogy a racionális gyógyszerellátás kulcs a a gyógyszerbeszerzés és felhasználás összehangolása, mert csak így lehet költséghatékonyan biztosítani a terápiás eredményességet és a betegbiztonságot. Ezért is okoz a szakma számára bizonytalanságot és dilemmát a kórházi gyógyszertárak koncesszióba adása.

Március 27-e, a  Kórházi Gyógyszerészet Napja Európában

A Kórházi Gyógyszerészet Napján rámutatnak a kórházi gyógyszerészi munka kiemelt fontosságára és arra, hogy a klinikai gyógyszerészek világszerte eredményesen és hatékonyan működnek közre a betegek gyógyításában.

A Kórházi Gyógyszerészek Európai Szervezete (EAHP) tagországainak kórházi gyógyszerészei a hivatás európai ünnepén emlékeztetnek arra, hogy tíz éve fogadták el a Kórházi Gyógyszerészet Európai Állásfoglalását, amelyben megfogalmazták közös célkitűzéseiket. Ezek közös alapot és kötelezettséget jelentenek valamennyi modern, európai egészségügyi rendszer számára a kórházi klinikai gyógyszerészeti szolgáltatások nyújtása és fejlesztése során. 

Az MGYK-KKTSZ honlapján a kórházi gyógyszerészek rövid videóüzenetekben szólnak munkájukról. Megvallják, miért választották és miért szeretik hivatásukat. Ezen a napon nemcsak a gyógyszerészek, hanem minden munkatárs és partner, így a gyógyító teamek tagjai, az orvosok és az ápolók, a kórházi gyógyszertári kollégák, asszisztensek, informatikusok, adminisztratív dolgozók, karbantartók munkáját is elismerik és megköszönik. Közösen beszélgetnek a hivatás helyzetéről, jövőjéről, a betegek gyógyításában való szakmai együttműködésekről. A partnerek és a betegek jobb tájékoztatásának érdekében szórólap is készült. (MGYK-KKTSZ)

Borítókép: archív

Kvízek
Kiemelt rovataink