A felfedező, Alexander Fleming felcserként, egészen pontosan katonai orvosként szolgált a nyugat-európai front gyalázatos emberdarálójában. A négy évig tartó öldöklés után pedig már élesben, orsovként paraktizált hazájában, Nagy-Britanniában. Ám mindeközben igaz szerelmének, a baktériumok ekkor még gyerekcipőben járó kutatásának hódolt. Egy kórházban volt saját irodája is, ahol az őrizetlenül hagyott Petri-csészéit szennyeződés érte egy hosszú pihenése után. A használhatatlan minták megsemmisítésére készült, amikor észrevette, hogy az egyik csészén vígan éldegél egy penészgomba, miközben a baktériumok körülötte már eltávoztak a másvilágra.

Fleming elhivatott kitartása egy nem feltétlenül könnyű úton, de valamivel később elvezette az emberiséget a gyógyszeripar talán legnagyobb csodájához, a penicillin alkalmazásához. Tulajdonképpen az orvostudományt is megváltoztatta ez a felfedezés, a mai napig ezrek és milliók életét menti meg egy-egy erőteljes antibiotikumkúra.

Ernest Chain és Howard Florey csak több, mint egy évtizeddel Fleming alapkutatása után együtt próbálta izolálni a penészgomba legtökéletesebb "gazdatestét", amelyet végül a világ egyik legkedveltebb gyümölcse, a sárgadinnye szolgáltatott. A tökféle az elképzelés szerint minél édesebb, annál finomabb. És ugyanez igaz a penicillin képző képességére is. A három szakértő együtt kapott végül Nobel-díjat a felfedezésért1945-ben – írja a Promotions.hu.