Óvatos becslések szerint 2030-ra világszerte kétszeresére fog emelkedni a diabetes (azon belül is túlnyomórészt a 2-es típusú diabetes) prevalenciája. Ez 366 millió beteget fog jelenteni. A becsléshez az elhízás terjedésének és a populáció elöregedésének mai tendenciáit vették figyelembe. Tudjuk azonban, hogy mindkét folyamat gyorsul, ezért a becslés óvatosnak tekinthető, nagy valószínűséggel ennél lényegesen több beteggel kell majd számolnunk (1).
A betegek többnyire elhízottak, a metabolikus szindróma más tüneteivel is terheltek, gyakori a magas vérnyomás, a lipidanyagcsere rendellenessége. A 2-es típusú diabetes alattomosan, sokáig tünetmentesen alakul ki, a beteg nem tekinti magát betegnek, nem is tud a károsodott glükóztoleranciájáról (IGT) és az azzal társuló hyperinsulinaemiájáról. Ilyenkor még nehéz meggyőzni az érintettet arról, hogy bizonyos beavatkozásokkal csökkenteni kellene a 2-es típusú diabetes és az általa okozott szövődményei kockázatát. A maximális előny akkor érhető el, ha rögtön a zavar diagnosztizálásakor elkezdik a kezelést, de már ekkor is elpusztult a béta-sejtek fele (2). Célszerűbb lenne inkább megelőzni a 2-es típusú diabetest akkor, amikor az anyagcserezavar még nem éri el a betegség diagnózisához szükséges mértéket.
Egy metaanalízis (3) szerint diétával, testmozgással, egyes antidiabetikumokkal és cardiovascularis rendszerre ható gyógyszerekkel elhízottak esetében változó, többnyire mérsékelt hatékonysággal meg lehet előzni a 2-es típusú diabetes mellitus kialakulását, a leghatékonyabbnak a bariatrikus műtét bizonyult. A veszélyeztetettek azonban jóval nagyobb populációt jelentenek, mint akik esetében indokolt és érdemes lenne elvégezni a nagy kockázatot jelentő és költséges műtétet.
Régóta összefüggésbe hozták már egyes nyomelemek relatív hiányát a szénhidrát-anyagcsere zavaraival, és újabb vizsgálati eredmények is ezt mutatják (4–6). Ésszerűnek tűnik tehát a feltételezés, hogy a hiányzó nyomelemek pótlásával csökkenthető lehet a diabetes kockázata és ez által hosszú távon a betegség jelentette egyéni és társadalmi teher. Ilyen nyomelemek, a szelén, a cink és a króm, valamint a magnézium (ami ásványi anyag).
Állatkísérletes adatok (7) és humán vizsgálati eredmények (8) is azt mutatták, hogy a krómpótlás kedvezően befolyásolja a glükózanyagcsere egyensúlyát, fokozza az inzulinérzékenységet. Más vizsgálatokban azonban nem sikerült igazolni a krómnak ezt a kedvező hatását (9–11). Az ellentmondást az okozza, hogy a króm többféle vegyületben is szerepel az étrend-kiegészítőkben. Adják trivalens klorid, pikolinát, laktát, krómos élesztő (chromium yeast) formában. A króm felszívódása ezekből a készítményekből nagyon különböző. A kloridból és a pikolinátból a bevitt mennyiségnek mindössze a 2%-a szívódik fel, míg a krómos élesztőből ennek a tízszerese. Krómos élesztővel végezve a pótlást tehát nagyobb hatékonysággal lehet bevinni a krómot a szervezetbe, és pótolni a hiányzó nyomelemet. Az összegyűlt bizonyítékok alapján a European Food Safety Authority (EFSA) állásfoglalást adott ki arról, hogy krómpótlásra hatásosan és biztonságosan alkalmazható a Chromo Precise® (12). Szintén állásfoglalásban mondta ki, hogy a króm laktátvegyületből bizonytalanul szívódik fel, ezért biológiai hasznosulása is megbízhatatlan (13).
A CARDIA Trace Element Studyban már nagy populációban tudták vizsgálni a lábkörömben mérhető krómszint és a metabolikus szindróma összefüggését (14). A kezdetben 20–32 éves résztvevőket 23 évig követték és azt találták, hogy a krómszint fordított összefüggésben áll a metabolikus szindróma incidenciájával és a vér lipidszintjével.
McIver és munkatársai még nagyobb populációban, a NHANES adatbázisából nyert 28 539 fős csoportban vizsgálták az étrend-kiegészítőként fogyasztott króm és a 2-es típusú diabetes kialakulásának összefüggését (15). A vizsgált populáció több mint fele fogyasztott valamilyen étrend-kiegészítőt, több mint egynegyede krómot. Kisebbnek találták a 2-es típusú diabetes kialakulásának esélyét azok között, akik a vizsgálatot megelőző 30 napban krómtartalmú étrend-kiegészítőt fogyasztottak [esélyhányados (odds ratio, OR) 0,73, 95%-os megbízhatósági tartomány (confidence interval, CI) 0,62–0,85; p=0,001). A krómot nem tartalmazó étrend-kiegészítők fogyasztása nem befolyásolta a 2-es típusú diabetes kialakulásának az esélyét.
A rendelkezésünkre álló tudományos eredmények szerint tehát a krómpótlás segíthet károsodott glükóztolerancia, prediabetes esetén az inzulinrezisztencia csökkentésében, a diabetes kialakulásának esetleges megelőzésében, és felmerül a populációszintű alkalmazásának kedvező hatása is.
Irodalom:
1. Wild S, Roglic G, Green A, Sicree R, King H. Global prevalence of diabetes: estimates for the year 2000 and projections for 2030. Diabetes Care 2004 May;27(5):1047–53.
2. Del Prato S, LaSalle J, Matthaei S, Bailey CJ; Global Partnership for Effective Diabetes Management. Tailoring treatment to the individual in type 2 diabetes practical guidance from the Global Partnership for Effective Diabetes Management. Int J Clin Pract 2010 Feb;64(3):295–304.
3. Merlotti C, Morabito A, Pontiroli AE. Prevention of type 2 diabetes; a systematic review and meta-analysis of different intervention strategies. Diabetes Obes Metab 2014 Aug;16(8):719–27.
4. Schroeder HA. Chromium deficiency in rats: a syndrome simulating diabetes mellitus with retarded growth. J Nutr 1966 Apr;88(4):439–45.
5. Hopkins LL Jr, Ransome-Kuti O, Majaj AS. Improvement of impaired carbohydrate metabolism by chromium 3 in manourished infants. Am J Clin Nutr 1968 Mar;21(3):203–11.
6. Hruby A, Meigs JB, O'Donnell CJ, Jacques PF, McKeown NM. Higher magnesium intake reduces risk of impaired glucose and insulin metabolism and progression from prediabetes to diabetes in middle-aged americans. Diabetes Care 2014 Feb;37(2):419–27.
7. Sreejayan N, Dong F, Kandadi MR, Yang X, Ren J. Chromium alleviates glucose intolerance, insulin resistance, and hepatic ER stress in obese mice. Obesity (Silver Spring) 2008 Jun;16(6):1331–7.
8. Król E, Krejpcio Z, Byks H, Bogdański P, Pupek-Musialik D. Effects of chromium brewer's yeast supplementation on body mass, blood carbohydrates, and lipids and minerals in type 2 diabetic patients. Biol Trace Elem Res 2011 Nov;143(2):726–37.
9. Król E, Krejpcio Z, Iwanik K. Supplementary chromium(III) propionate complex does not protect against insulin resistance in high-fat-fed rats. Biol Trace Elem Res 2014 Feb;157(2):147–55.
10. Landman GW, Bilo HJ, Houweling ST, Kleefstra N. Chromium does not belong in the diabetes treatment arsenal: Current evidence and future perspectives. World J Diabetes. 2014 Apr 15;5(2):160–4.
11. Althuis MD, Jordan NE, Ludington EA, Wittes JT. Glucose and insulin responses to dietary chromium supplements: a meta-analysis. Am J Clin Nutr 2002 Jul;76(1):148–55.
12. Scientific Opinion on ChromoPrecise® cellular bound chromium yeast added for nutritional purposes as a source of chromium in food supplements and the bioavailability of chromium from this source. EFSA Journal 2012;10(11):2951.
13. Scientific Opinion on chromium(III) lactate tri-hydrate as a source of chromium added for nutritional purposes to foodstuff. EFSA Journal 2012;10(11):2881.
14. Bai J, Xun P, Morris S, Jacobs DR Jr, Liu K, He K. Chromium exposure and incidence of metabolic syndrome among American young adults over a 23-year follow-up: the CARDIA Trace Element Study. Sci Rep. 2015 Oct 22;5:15606. doi: 10.1038/srep15606.
15. McIver DJ, Grizales AM, Brownstein JS, Goldfine AB. Risk of Type 2 Diabetes Is Lower in US Adults Taking Chromium-Containing Supplements. J Nutr 2015 Dec;145(12):2675-82. doi: 10.3945/jn.115.214569.
