hirdetés
hirdetés

Egy pályázati felhívás ürügyén

Merre tart a gyógyszerészi gondozás? Akarjuk mi ezt?

Március végéig jelentkezhetnek azok a patikák, amelyek részt vennének a működést segítő standardok és a gondozási irányelv-tervezetek kipróbálásában. A folyamat az egészségügyben megkezdett önkéntes akkreditációs folyamat része; az uniós projekt támogatásával megvalósuló Bella program a betegek és az ellátók biztonságát egyaránt szolgálja majd.. A PharmaOnline kérésére a Patikablog szerzője, Horváth Róbert kérdezte kollégái  véleményét.

hirdetés

A Patikablog szerzőjeként gyakran körbejárok olyan témákat, melyek az egész gyógyszerésztársadalmat érintik, és véleményem szerint jelenleg nem működnek jól. Ilyen például a gyógyszertári ügyelet helyzete vagy a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés. Jelen írásomban a gyógyszerészi gondozást vettem górcső alá egy pályázati felhívás kapcsán.

A diffúz gyógyszerész társadalomban életkortól és mentalitástól függően ugyanis rengeteg értelmezése él a gyógyszerészi gondozásnak: akik egyetemi tanulmányaik során már találkoztak a fogalommal, természetesebbnek és a gyógyszerészi hivatással együtt járó folyamatsornak tekintik, míg a kollégák egy része hajlamos egy újabb, plusz teherrel járó és szigorúan csak jogosítvány megszerzése után végezhető feladatnak tekinteni. Egyesek szerint a gyógyszerészi gondozás a szakma jövőjét takarja, mások szerint épp ellenkezőleg: a gyógyszerészek önmagukat fosztják meg ezzel a gyógyszerészi kompetenciaköröktől.

A pályázatról

A Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) honapján megjelent felhívás szerint „a TÁMOP-6.2.5.A-12/1-2012-0001 azonosító számú, A Szervezeti hatékonyság fejlesztése az egészségügyi ellátórendszerben – Egységes külső felülvizsgálati rendszer kialakítása a járó- és fekvőbeteg szakellátásban, valamint a gyógyszertári ellátásban – című kiemelt projekthez várnak pályázókat. Az elnökség legutóbbi üléséről szóló tájékoztató szerint március végére módosított jelentkezési határidő alatt az érdeklődők eldönthetik, rész szeretnének-e venni a gyógyszertári pilot projektben, melynek céljai:

  • az előzetesen kifejlesztett működési standardok gyakorlati alkalmazhatóságának vizsgálata;
  • az előzetesen kifejlesztett gondozási irányelvek gyakorlati alkalmazhatóságának vizsgálata;
  • a gondozást támogató új szoftver gyakorlati alkalmazhatóságának tesztelése.

Kíváncsi voltam, mit szólnak a kollégák a kínálkozó lehetőséghez, így megkerestem néhány gyakorló gyógyszerészt. Akarjuk mi ezt? Látunk benne lehetőséget? Egyáltalán: kell nekünk gyógyszerészi gondozás?

A jelenről

A kollégákat faggatva egyértelműen kiderül, hogy a betegek részéről csekély igény mutatkozik a gyógyszerészi gondozásra; jelenleg nemigen jellemző, hogy igénybe veszik ezen szolgáltatásokat.

Egyértelmű az a korábbi cél, hogy a gyógyszerészi gondozást végző patikákat kiemelik a többiek közül, hiszen ez plusz szolgáltatás. Az más kérdés, hogy ezzel a lehetőséggel melyik gyógyszertár hogyan tud élni. A mi gyógyszertárunkban – bár megvan rá minden képesítésünk –, proaktívan nem folytatunk gyógyszerészi gondozást  – meséli dr. Czigány Attila szakgyógyszerész. – Ha a beteg a segítségünket kéri, megmérjük a vércukrát, a vérnyomását, de pénzt nem kérünk érte. Legtöbbször egyébként saját vércukormérő készülékük hibája miatt fordulnak hozzánk – folytatja, és hozzáfűzi: a gyógyszerészi gondozást többféleképpen lehet értelmezni.

Megegyezik a véleményünk abban, hogy a gyógyszer expediálás mellé adott gyógyszerszedési tanácsok, figyelmeztetések a diplománkkal járó kötelességet jelentenek, melyhez nem kell(ene) külön jogosítvány; mindez elvárható alapfeltétel.

Hasonlóan vélekedik dr. Andi Evelin szakgyógyszerész is, aki egy kórházi gyógyszertár közforgalmú részében dolgozik.

Évekkel ezelőtt, amikor a gyógyszerészi gondozás zöld utat kapott, és az adatvédelmi buktatók kivédése, valamint a kompetencia meghatározása után, akkori munkahelyemen el is kezdődött a gondozás, akkor még vércukor- és koleszterinszint-mérés köré volt építve, vagyis tulajdonképpen a metabolikus szindróma témakörében – mondja. A jelenlegi állapot egyik legnagyobb problémáját jómagam is abban látom, hogy a többnyire súlyos forintokba kerülő, bár egyre rövidebb ideig tartó továbbképzés után megszerzett képesítéssel feljogosítva a gondozás körülbelül ugyanazon a szinten tart. A különbség annyi, hogy több a programban a részt vevő patika.

Azaz, ahelyett, hogy a gyógyszerész élne a diplomája által megszerzett tudás lehetőséggel, olyan új területek elsajátításába kényszerül, melyek sok esetben drága pénzen megszerzett, felületes tudást és persze díszes dokumentumot adnak. Gyógyszerészi gondozásra bőven akadna lehetőség a gyógyszer expediálás folyamata során is – ebben hasonlóan vélekedik a szakgyógyszerésznő is.

Meg kell jegyeznem, hogy a tanácsadásnak nem csak ezekre a területekre, például a metabolikus szindróma témakörére kellene vonatkoznia, hiszen az általunk megszerzett diploma nemcsak feljogosít a gondozásra, de kötelez is. Ezt persze nem mindenhol kapják meg a betegek, és sajnos nem is mindig igénylik a tájékoztatást.

 A szakma hírnevének megtartását, javítását látja viszont a gyógyszerészi gondozásban dr. Németh Ákos szakgyógyszerész.

– Jó kezdeményezésnek tartom, a gyógyszerészek új lehetőségét látom benne, mely hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyógyszerészek továbbra is megbecsült és hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. Jelenleg még gyerekcipőben jár ez a szolgáltatás; a patikák egyéb, főleg gazdasági problémái egyelőre nem teszik lehetővé gyorsabb elterjedését.

A gyógyszerészi gondozás jelenéről kritikusabb véleményt fogalmaz meg dr. Lukács Ádám gyógyszerész..

– A gyógyszerészi gondozás eleve érthetetlen és zavaros fogalom. Úgy gondolom, ennek nem kellene külön képzéskört keríteni. Ha a szakma eldöntötte, hogy erre szükség van (?), akkor ennek a továbbképzések szerves részét kellene alkotnia – véli.

Az élethosszig tartó tanulást azt gondolom, ma már senki sem kérdőjelezi meg. Az viszont érdekes kérdés, hogy a gyógyszerész társadalom miért hagyja magát újabb és újabb jogosítványszerző képzésekbe belekényszeríteni, holott az alapképzése, megszerzett tudása már feljogosítja tanácsadásra, gondozásra.

Egy továbbképzés önmagában is olyan dolgokról szól, amelyekről elvileg minden diplomával rendelkező gyógyszerésznek tudnia kell. Természetesen a tudást szinten kell tartani, frissíteni kell. De hogy a gyógyszerészi gondozás tanfolyam mellőzése jogfosztással jár, egyáltalán nem tetszik – közli Lukács Ádám.

Sajnos több esetben tapasztaltam, hogy a gyógyszerészi gondozás jelenéről szóló kérdéseimet kollégáim a megfelelő jogosítványok hiányára hivatkozva elhárították, mondván: ha tanfolyam nélkül végeznek gyógyszerészi gondozást, az ÁNTSZ akár meg is büntetheti a patikát. Ezt persze nem értem: miként dobhatja el egy szakma önként a már megszerzett tudását, miközben azzal nyugtatja magát, ha nincs jogosítvány, nincs gondozás, nincs probléma...

A pilot projekt

Bella: 50 patika tesztelhet

A betegellátók akkreditációja a biztonságos betegellátásért (Bella) programban a döntés szerint hét kórház és három járóbeteg-szakellátó, míg a gyógyszerészet területén 50 patika vehet részt és próbálhatja ki az ellátás színvonalát, biztonságát és hatékonyságát szolgáló, működést segítő standardokat, valamint a gyógyszerészet területén a már elkészített és kihirdetésre váró új gondozási irányelveket.  A jelentkezésnek feltétele, hogy a patikák kijelöljenek egy-két gyógyszerészt, akik a pilot-program felelősei és kapcsolattartói. A program egyébként öt éves nyomon követéssel valósul meg, s ahhoz a GYGSZB biztosítja a szoftvert, valamint a pénzügyi juttatást a gondozást végző gyógyszerész részére a pilot ideje alatt. A jelentkezést a This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címre küldött e-maillel, a jelentkezési feltételeknek való megfelelésről szóló nyilatkozattal várják – olvasható a Magyar Gyógyszerészi Kamara honlapján.

Jól látszik, hogy tennivaló bőven akad a gyógyszerészi gondozás területén. Bár a kamara és a gyógyszerész szakma meghatározó, hangadó szakemberei a gyógyszerészi gondozás fejlesztésében látják a jövőt, meggyőződésem, hogy ez erőből, „központi direktívával” nem fog menni. Éppen ezért üdvözölendő, hogy pilot projekt keretében tesztelik a rendszer alkalmazhatóságát – feltéve, hogy a megszerzett tapasztalatokból a jó következtetéseket vonják le a döntéshozók, illetve a projektben résztvevők kellően reprezentatív mintát tudnak szolgáltatni.

Dr. Andi Evelin a kamara honlapján megjelent pilot kezdeményezést jó ötletnek tartja, és a korábbi évek elképzeléseihez képest fejlődést is lát, már ami az elméletet illeti.

A program szervezői felkészült szakemberek, akik azonban szükségét érzik annak, hogy a gyógyszertárak adjanak visszajelzést arról, miként működik, mennyire megvalósítható a dolog a gyakorlatban. Csak remélni tudom, hogy a patikák kiválasztása nem random módon történik, hanem mérlegelik majd a gyógyszertár helyét, a gyógyszerészek szakmai felkészültségét, és a motivációt – fejti ki véleményét a projektről, egyben hangot adva annak a reményének is, hogy a jövőre nézve a gyógyszerészi gondozásban aktív szakmai munkát folytató patikák egyfajta kiemelt státuszhoz juthatnak, hasonlóan a szakorvosi centrumokhoz.

A projektre történő pályázásuk szinte biztos: Gyógyszertárunk egy kórházi gyógyszertár vényforgalmú része, emiatt szerencsés a helyzetünk. A szakorvosokkal jó a kapcsolatunk, ezért is gondolom, hogy pályázunk. Számunkra is előnyöket biztosít a program. Oktató gyógyszertárként a hallgatók látókörét szélesíthetnénk ezzel a lehetőséggel és mi magunk is jobban  láthatnánk az egyes betegek profilját, a nyomon követéssel pedig hosszú távon a beteg is profitál.

 Magam azt teszem hozzá: vitathatatlan előny a beteg számára, hogy a gondozás miatt visszajár egy patikába. Ez persze nagyban függ attól is, hogy mekkora településről beszélünk, mert egy kisvárosi, falusi gyógyszertárban mindez könnyebben megvalósítható.

– Mindenképpen kell egy pilot a program szélesebb bevezetése előtt, hogy a kezdeti problémákat kijavíthassák. Örülök, hogy egy számítógépes program is elérhetővé vált, amely nagyban megkönnyíti az adminisztrációt – vélekedik dr. Németh Ákos, aki a pontos részletek, feltételek, költségek átgondolása után valószínűleg pályázni fog a részvételre. Mint véli, a részletes program megismerése után lehet nyilatkozni arról, hogy milyen buktatók lehetnek a projektben, de az feltétlen fontos, hogy olyan gyógyszertárak kerüljenek bele a programba, melyek hosszú távú működése biztosított, mivel 5 éves programról van szó.

Dr. Czigány Attila úgy véli, egy ilyen projekt személyi és infrastrukturális feltételekkel jár, a gondozás és a hozzá kapcsolódó adminisztráció pedig időt igényel. Bár a pilot projekt keretén belül biztosított az informatikai háttér és az anyagi juttatás, csak a pontos részletek ismeretében döntene a részvétel mellett. Határozott véleménye, hogy a jelenlegi gyógyszerészi gondozás képzés nem adott jelentős plusz, hasznosítható tudást, csak a jog megszerzését nyújtja.

A jog megszerzésének kötelező érvénye miatt ad hangot ellenérzésének dr. Lukács Ádám.

Ha nem veszek részt gyógyszerészi gondozás tanfolyamon, akkor hivatalosan alkalmatlan vagyok vérnyomás- és vércukor mérésre… Pedig ezek a modern készülékek olyanok, hogy egy jól képzett makákó is nagy biztonsággal tudja használni őket, sőt, eleve úgy fejlesztették, hogy a betegek önkontrolljára legyen alkalmas. Erre ne lennék képes? Ezt azért határozottan és kategorikusan kikérem magamnak! – fogalmaz.

A jövőről

Ahogy a jövőbe nézek, felmerül a kérdés: ha tovább bővül a gondozási kör például acne kezeléssel, akkor arctonikot csak akkor adhatok majd el, ha van róla papírom?

A gyógyszerészi gondozást jelen formájában mielőbb meg kell szüntetni vagy átalakítani fakultatív továbbképzéssé, de ne vonjanak meg tőlem semmi olyan jogot, amire az alapképzésem feljogosít, csak azért, mert nem végeztem el horribilis összegért egy újabb tanfolyamot – folytatja Lukács Ádám. – Nem hinném, hogy van még egy szakma, ami ennyire önmaga ellensége! Ha a tendencia folytatódik, avagy fokozódik, kénytelen leszek szakma-, vagy akár országelhagyó lenni!”

Az ingerült szavak mögött fontos gondolatok bújnak meg. Az identitását folyamatosan kereső gyógyszerész társadalom jól körülhatárolhatóan a kényelemre rendezkedett be. Ahogyan nem tudtak a kollégák mit kezdeni a piaci versenyhelyzettel, úgy nem tudnak lépést tartani a folyamatosan változó beteg és (mondjuk ki) vevői igényekkel. A gyógyszerészi gondozás és a gyógyszertár, mint egészségügyi intézmény magasztos fogalomrendszere mögé bújva olyan „intézményrendszerre” adják áldásukat, amely anyagi terheket ró rájuk, csak azért, hogy nevet adhassanak szakmai tevékenységüknek.

A monitorozás informatikai háttere lesz a kulcskérdés. A mindennapi gyakorlatban találkozunk olyan gyógyszertári programokkal, amik nem annyira felhasználóbarát rendszerek, mivel nem minden esetben történik gyógyszerészi kooperáció, és egy informatikusnak mások az igényei egy programmal kapcsolatban, mint egy „laikus" végfelhasználónak – mondja dr. Andi Evelin, aki megismétli: a projekt szakmai irányítása elismert és kitűnő szakemberek kezében van.

De vajon igénylik a betegek a gyógyszerészi gondozást?

Betegeink nagyon kis százaléka igényli a tanfolyam elvégzése után folytatható gyógyszerészi gondozást (vércukor-, vérzsír-, vérnyomásmérés) – igaz, ebben az is szerepet játszhat, hogy nem reklámozzuk a lehetőséget. Az emberek tudják, hogy bármikor számíthatnak a segítségünkre, a „hagyományos” (gyógyszer expediálás mellé adott) gyógyszerészi gondozásra egyértelmű az igény. Igaz, a gyógyszerészi gondozásra lehetne úgy is tekinteni, mint emelt szolgáltatásra, amelyért plusz pénzt kérhet el a patika. Azt azonban egyértelműen látjuk, ha például a vérnyomás-, vércukormérésért pénzt kérnénk el betegeinktől, az a kevés számú igény is eltűnne, hiszen az orvosnál – igaz sorbanállás után – ezeket a szolgáltatásokat ingyenesen igénybe vehetik – véli dr. Czigány Attila.

Dr. Andi Evelin a beteg és gyógyszerész közti bizalmi kapcsolat kialakítását tartja a legfontosabb szempontnak.

Amint sikerült bizalmi kapcsolatba kerülni a hozzánk betérővel, minden akadály elhárul a megfelelő gyógyszertári kommunikáció elől. Hirtelen lesz ideje a betegnek is meghallgatni minket, de ami a legfontosabb, mi is odafigyelünk rá. Tapasztalatom szerint ahol ez megvalósul, oda mindig szívesen tér vissza a beteg. Ebben látom a gondozás megvalósulását, hiszen a lényeg a nyomon követés, amit csak akkor tudunk megtenni, ha a beteg visszajön. A projektben szerintem a betegek együttműködési készsége lehet gond, ami már a gyógyszerészi gondozás „gyerekcipős verziójában” is komoly buktató volt. Kevés volt a beteg ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű adatot gyűjtsünk. Azt gondolom, előnyt kéne élvezniük a programban a családias hangulatú, kisebb gyógyszertárak, de elképzelhető, hogy ezeken a helyeken nem lesz „felszabadítható" gyógyszerész a programban való részvételhez.

A jövőt Németh Ákos a gyógyszerészi gondozásban látja. Mint mondja, a közeljövőben el kellene jutni addig, hogy a páciens és a gyógyszerész évente legalább egy-kétszer konzultál, hozzájárulva ezzel a betegek életminőségének javulásához.

Cipész, maradj a kaptafánál!

Jómagam, a Patikablogon már többször írtam az általam elképzelt gyógyszerészi gondozásról, ez azonban merőben eltér a „hivatalos” megközelítéstől. Meggyőződésem, hogy a gyógyszerészet jövője nem a mesterkélt jogkörök megszerzésében és az erre épülő gondozásban van. Sokkal inkább az egyetemi évek alatt megszerzett tudásanyag gyakorlati alkalmazásán múlik minden.

Igaz, a tanulás folyamata nem ér véget az egyetemi tanulmányok befejezésével, de úgy gondolom, bőven akad fejlesztendő terület a diploma megszerzéséhez előírt tudományterületeken belül, akár a gyógyszertári kommunikáció területén is. Az egységes irányelvek szükségesek, jó támpontot adnak a beteggel történő kommunikáció, tanácsadás során, azokat azonban integrálni kell a már megszerzett tudásanyagba.

A gyógyszerész széles ismeretanyaggal rendelkező szakember. De miért akarunk az orvosegyetemi képzésből is kiszakítani egy szeletet magunknak, ezzel legitimizálva az egészségügyi rendszerben betöltött fontos szerepünket? Miért nem válunk a farmakodinámia, a farmakokinetika fontos információit, a beteg számára egyénre szabottan, érthető nyelven kommunikáló szakemberekké? Miért nem hangsúlyozzuk a farmakovigilancia fontosságát, helyezzük a hangsúlyt a gyógyszer- és étrend-kiegészítő-kölcsönhatásokra? Miért akarunk egy nővér által végzendő feladatkör (vércukor-, vérnyomás-, triglicerid-mérés) szakértőivé, hovatovább külön orvosi szakvizsgát (diabetológia, endokrinológia, dermatológia) igénylő területek tanácsadóivá válni? Ha ennyire a gyógyszerészi gondozás mítoszában látjuk a szakma jövőjét, akkor a táránál miért nem csak és kizárólag gyógyszerészek expediálnak?

Szeretném hinni, hogy a gyógyszerészi gondozás folyamatát nem a továbbképzések és a jogosultságok kiadásában rejlő pénz motiválja. Figyelemmel arra, hogy a gyógyszergyártók egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy készítményeik expediálása során a megfelelő információ kerüljön a beteghez (aki ezáltal jó eséllyel elégedett lesz), a szükséges tudásbázis akár ingyenesen is elérhetőnek kellene lennie a gyógyszerész számára. E mellett lenne célszerű lenne bevezetni a gyógyszerészi gondoskodás fogalmát, amely egyértelműen kifejezi a gyógyszerész azon szándékát, hogy betegét, vevőjét a lehető legjobb tudása szerinti szolgáltatásban szeretné részesíteni, azokon a területeken, melyeknek egyetemi képzése során a szakértőjévé vált.

Dr. Horváth Róbert, gyógyszerész, Patikablog
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Online)
hirdetés
Olvasói vélemény: 10,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés