hirdetés
hirdetés
2020. július. 16., csütörtök - Valter.
hirdetés

Csak magunkra számíthatunk – állítja a Corvinus Egyetem Gyógy- és Aromanövények Tanszékének vezetője

Leszünk valaha gyógynövény-nagyhatalom?

Asztalfiókban heverő gyógynövény-ágazati stratégiákból jól állunk, most is éppen készül egy. Két kérdés: készül-e egyszer olyan változat, amely valóban kitörési pontot jelenthet ennek az ágazatnak. A másik – lesznek-e olyan döntéshozók egyszer Magyarországon, akik nem csak szavak szintjén támogatják a szektort. A problémákról Zámboriné dr. Németh Éva egyetemi tanárral, a Budapesti Corvinus Egyetem Gyógy- és Aromanövények Tanszékének vezetőjével beszélgettünk.

hirdetés

– Ön a szakma egyik vezetője, mi a véleménye a készülő Gyógynövény-ágazati stratégiáról?

– Nagyon sok koncepció készült az elmúlt két évtizedben. Ha kinyitná az elődöm és kollégám, dr. Bernáth Jenő professzor fiókját, minimum 15 féle stratégiát találna benne. Párttól, kormánytól függetlenül időről-időre, az éppen aktuális minisztérium vezetője/főosztálya, sőt az MTA Kertészeti Bizottsága, a Magyar Kertészeti Tudományos Társaság is előrukkol, előrukkolt egy-egy újabb tervvel… Persze, nem elsősorban rajtuk múlott, hogy sok változást nem értünk el.

– A hírek szerint most éppen a Gyógynövénykutató Intézetnél készül egy újabb változat. Ez az intézet a gyógynövénykutatás országos csúcsszerve?

A Gyógynövénykutató Intézet – ahol én is dolgoztam korábban – a 90-es évekig a hazai gyógyszergyárak közös háttérintézménye volt, a szakma élenjáró kutató központja. 2008 óta az intézet a nevet megtartva a Pannon Pharma Cégcsoport tagja, privát vállalkozásként működik. Hogy miért pont ők, és pont most jelentették be egy új stratégia esedékességét – fogalmam sincs. ­Telnek a hónapok, múlnak az évek és nem történik semmi, sajnos, valamennyi koncepció 80 százalékban ugyanazokat a problémákat tartalmazza.

– Melyek ezek közül a legfontosabbak?

– Dilettáns hozzáállás, ha stratégia-alkotás címén kizárólag a gyógynövény-ágazatot akarjuk megreformálni, hiszen ez egy nagyon komplex, összetett tevékenység, sokszereplős piac. Lehetetlen, hogy más szabályok vonatkozzanak az ágazat szereplőire, nem tudjuk függetleníteni magunkat a munkaerő-piaci szabályzóktól, az általános adózási szabályoktól stb. Ráadásul ez az ágazat az egész mezőgazdasághoz képest kis értékű, ezért nincs nagy érdekérvényesítő képessége, a piaci szereplők nem tudnak például demonstrációkkal érvényt szerezni a követeléseiknek.

A problémák felsorolását kezdjük egy speciális területtel: a gyűjtéssel. Magyarországon kb. 120 gyógynövényt gyűjtenek többé-kevésbé rendszeresen, ám már az sem egyértelmű, hogy hol érdemes és hol, mit szabad gyűjteni. Köztudott, hogy nem minden terület alkalmas növénygyűjtésre, vagy ha igen, akkor nem biztos, hogy a tulajdonos beengedi a gyűjtőket. Sok gyógynövény, például a hortobágyi kamilla alapvetően a Hortobágyi Nemzeti Park területén nő. Ilyenkor viszont előkerülnek a természetvédelmi hatósági kérdések. Az sem elhanyagolható probléma, ha szennyezett a terület.

– Aztán ott vannak a gyűjtők… 

TÉNYEK 

Magyarország 15 évvel ezelőttig gyógynövény-nagyhatalom volt. A Gyógynövény Szövetség és Terméktanács adatai szerint az ezredfordulóig 35-40 ezer hektár mezőgazdasági területen és a gyógynövény-gyűjtésre alkalmas területeken évente mintegy 40 ezer tonna gyógynövénydrogot és 100 tonna illóolajat állítottak elő, amelynek több mint a fele elsődleges feldolgozás után külföldön került értékesítésre. A gyógynövény-termőterület ezzel szemben ma alig 25 ezer hektár, a termelt és gyűjtött drogtömeg mennyisége egyharmadára esett vissza, holott a termékek iránt világviszonylatban évről évre nő a kereslet.

Ma Magyarországon a gyógynövénygyűjtés és -termesztés termelési értéke éves szinten 10 milliárd forint. A gyógynövényteák, gyógytermékek és más gyógynövény-alapanyagú készítmények, például étrend-kiegészítők összforgalma éves szinten 50 milliárd forint körüli. A gyógynövénygyűjtésben 5-8 ezer ember vesz részt, a gyógynövények elsődleges feldolgozását végző és a késztermékeket előállító üzemekben kétezer ember dolgozik, a gyógynövény-feldolgozás másodlagos élelmiszeripari és gyógyászati célú piacán 50-100 vállalkozás működik.

2012-ben Szabó Máté a jövő nemzedékek korábbi országgyűlési biztosának jogutódjaként lefolytatott vizsgálata eredményeképpen megállapította: a jelenlegi növényi gyógyszer szabályozás nem szolgálja megfelelően a hazai gyógynövény-ágazat érdekeit. Bár a visszásság az ombudsman szerint alapvetően az európai szabályozásra vezethető vissza, az ágazatot érintő problémák egy része a hazai szabályozórendszer kedvezőbb átalakításával orvosolható lenne.

Az agrártárca nemrégiben összeállította a nemzeti vidékfejlesztési koncepció megvalósítását leginkább előmozdítható 17 országos szintű téma listáját, amelyek között a gyógynövény-ágazat is szerepel – mondta el a napokban Pallós József Péter, a Gyógynövénykutató Intézet Kft. igazgatója az MTI-nek. Ezért az intézet a vidékfejlesztési tárca felkérésére az öt érintett tárcával és különböző szervezetekkel együttműködve néhány hónapon belül elkészíti a gyógynövény-ágazat megújításának koncepcióját. Szakemberek szerint az ágazat fejlesztéséhez a jogszabályi háttér megalkotása mellett több milliárd, egyes becslések szerint akár 10 milliárd forint is kellene.

– A gyűjtés alapvetően ugyanolyan pénzkereső tevékenység, mint bármi más foglalkozás, egy ősi hivatás, ami valamilyen speciális tudást feltételez, bár a fejlett Európában egyre kevesebben foglalkoznak vele. Úgy veszem észre, a laikusok zöme és talán a döntéshozók egy jelentős része is úgy képzeli, hogy a gyűjtők Piroskához hasonlóan sétálgatnak az erdőben, és kosárkájukba gyűjtögetik a bogyókat. Holott ez egy koszos, az időjárásnak kitett, roppant nehéz tevékenység, zsákokat kell cipelni, árkon-bokron keresztül a rossz időben; hálátlan dolog és keveset fizet.

Sokan azt hiszik, hogy ha nincs valakinek munkája, akkor egyszerűen elmehet gyógynövényt gyűjteni.

– Ezzel szemben nem tudják, mit kell gyűjteni, és önmagában egy ember, még ha erre is adná a fejét, legfeljebb saját magának gyűjtögethet, de mint piaci áru, nem tudja értékesíteni. A családi igények kielégítésére szakosodott gyűjtők tevékenységét élesen el kell határolni a piacra való termeléstől. Utóbbihoz kell valamilyen vállalkozás, szervezet, az ún. felvásárló, aki koordinátorként a piacra vitelt is végigviszi, hiszen Józsi bácsi az egy zsák hársfavirággal nem tud mit kezdeni. Ez nem olyan termék, mint a görögdinnye, nem lehet a teherautóval kiállni az út mellé és árulni. Egyrészt gyógynövény-drogokat nem is szabad bárhol árulni, másrészt pedig a kereslet meghatározott: a felvásárló, a feldolgozó pontosan tudja, hogy mit és milyen minőségben akar, milyen hatóanyag-tartalommal, milyen dokumentációval. A nagy feldolgozók, pl. a gyógyszergyárak szóba se állnak magánszemélyekkel, csak olyan megbízható piaci szereplővel tárgyalnak, aki konkrét minőségbiztosítási dokumentációt, eredetazonosítást tud az áru mögé rakni. A feldolgozás, szárítás és a tárolás is speciális feltételek mellett zajlik. Sajnos, sok esetben a koordinátorok kiöregedtek, illetve a rendszerváltás környékén szétesett, idő közben felszámolt, megszűnt cégek helyére nemigen léptek újabbak.

Pedig a drogériák és más üzletek kínálatát nézve azt hihetnénk, csábító lehet a piacra lépni, nagy divat a természetes gyógymód. Kis- és közepes vállalkozások számára direkt jó lehetőség lehetne.

– A termékszabályozás megér egy külön misét. A ténylegesen gyógyszer minőségű növényi eredetű termékek (WEU kategória) mellett a legjellemzőbb, 2011 óta létező terméktípus a hagyományos növényi gyógyszer (Traditional Herbal Medicine), ami terápiás indikáció feltüntetésével, GYEMSZI-engedéllyel kerülhet forgalomba. Ezek száma ma hazánkban meglehetősen alacsony. Hemzseg a piac ugyanakkor az étrend-kiegészítőktől, melyek nagy arányban szintén gyógynövényt (is) tartalmaznak. Ezeknek az érvényes rendeletek szerint gyógyhatás nem tulajdonítható, de nézzék csak meg, hány ilyen „gyógyító” termékkel találkozunk a bulvárlapok, a tv reklámjaiban, minden szupermarketben! Az OÉTI-notifikáció mellett ezek élelmiszer-termékként viszonylag egyszerűen forgalomba kerülhetnek, import révén is bejönnek, és a tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy borzasztó nagy hányaduk gyenge vagy akár veszélyes minőségű. Ha termékekről beszélünk, ne feledjük továbbá a ténylegesen „normál” élelmiszer kategóriába sorolható termékeket, mint pl. a kömény vagy a mentatea, ami alapvetően nem terápiás céllal, hanem az ízvilága miatt kerül a boltokba. Ezekre jelenleg megfelelő forgalmazási előírás nem is létezik, de remélhetőleg hamarosan megszületik a VM rendelet, ami kicsit rendet tenne ezen a téren is.

– Mit gondol, milyen megoldások lehetségesek, amelyek valóban segítenék az ágazatot?

– Csak néhány dolgot ragadnék itt ki. Ha a gyűjtésnél maradunk, akkor a legfontosabb az lenne, hogy a gyűjtők kapjanak egy hivatalos státuszt, aminek alapján az áru-és pénzforgalom egyszerűen folyhat. Ma vagy őstermelőként adják el, vagy a színesfém-kereskedelemben használthoz hasonló vételi jegy segítségével értékesítik az általuk gyűjtött növényt – lássuk be, egyik tevékenységi kategóriát sem erre találták ki. Érdemes a másik oldalról, a termesztett gyógynövényekről is beszélni. A gyógynövénytermesztés ma sajnos nagyon nehezen versenyképes. Óriási hátránnyal küzd ez a szektor, egyrészt a belső, másrészt a külső konkurencia miatt. Egyre kevesebben fognak a nagyobb szaktudást, speciális infrastruktúrát igénylő, bizonytalanabb piaccal jellemezhető gyógynövények termeléséhez, a gabona, az energianövények mindent visznek. Ezeket gépesítve, igen hatékonyan lehet termeszteni, a felvásárlás gyakorlatilag mindig biztosított. A gyógynövények esetében súlyos gond, hogy nagyobb az időjárási rizikó, egyre kevesebb a korszerű, nagy teljesítményű fajta, az engedélyezett növényvédőszer, a speciális géppark. Ezek mind hiányoznak, mert sok-sok éve nem finanszírozza senki a fejlesztéseket. Ezt állami támogatás nélkül nem lehet felvállalni, hiszen egy párszáz hektáron termelt kultúrára kidolgozni a nemesítést, a vegyszeradaptálást ugyanannyi munka/költség, mintha sokkal nagyobb termésterületről lenne szó. De soha nem jön be az ára.

– Nem lehet ezt Európai Uniós szinten kezelni?

– Ezt kizárólag nemzeti támogatással lehet prosperáló ágazattá fejleszteni. A németek pl. úgy gondolták, hogy kiemelt területként kezelik: a nyugati területek a ’80-as években sehol nem voltak, ám a 90-es években óriási fejlesztések történtek. Egyrészt összefogtak a termelők, másrészt állami szinten dotálták a tevékenységet, és ma már nagyon komoly technológiai hátterük van. A gyógynövény-ágazat csak akkor lesz versenyképes, ha a kormány(ok) támogatják, mert ma már a fejlett államokon túl a fejlődő országok is nagy perspektívát látnak benne. Talán említeni sem érdemes Kína pozícióját, de Egyiptom, Irán és India is versenyben van. Sajnos, azokon a területeken, ahol rengeteg a kézimunkaigény, mindig alulmaradunk a fejlődőkkel szemben, nem vagyunk versenyképesek. Mi mindnyájan kevésnek tartjuk a bérünket, de az még mindig sokkal több, mint a török munkásé. Csinálhatunk stratégiákat, de ha nem tesszük piaci szempontból versenyképessé az ágazatot, akkor elbukunk, másra, külső segítségre nem számíthatunk.

 

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés