hirdetés
hirdetés
2022. szeptember. 25., vasárnap - Eufrozina, Kende.
hirdetés

Kevesebb kémia, több medicina és kommunikáció

"Modell patikák törhetnek utat a minőségnek"

Tudatosan lassítani kell a futószalagszerű ellátást a patikákban, ahol a jövedelmi arányokat az árrés felől a szolgáltatások irányába kell mozdítani, mert ez a záloga annak, hogy valóban egészségügyi intézményként működhessenek – mondja prof. dr. Soós Gyöngyvér, a Szegedi Tudományegyetem Klinikai Gyógyszerészeti Intézetének egyetemi tanára. A lapunknak adott interjúban a professzor beszél a betegágy melletti gyógyszerészi gondozásnak gátat szabó státuszhiányról, valamint arról is, hogy a kihívásokat látva miből tanítana kevesebbet és miből többet a jövő gyógyszerészeinek.

hirdetés

Megharagszik rám, ha azt mondom: a gyógyszerész ne gondozzon engem, pláne ne a sorban előttem állókat, csak szolgáljon ki gyorsan, mert lejár a parkolójegyem?

– Hát nem lesz tőle szimpatikusabb. De nem haragszom meg, mert tudom: nincs egyedül. A hivatásának eleget tévő expediáló gyógyszerészt és az erre nyitott pácienst a türelmetlen várakozók sokszor oda kívánják, ahol a bors terem. A futószalagszerű kiszolgálás jelenleg jellemző lakossági igény, de a gyógyszerész szakma is felelős azért, hogy hagytuk, hogy sokak szemében gyorséttermi kiszolgálássá degradálódjon a hivatásunk. Holott a gyógyszertár nem fűszerbolt, s nem lehet minőségi indikátornak tekinteni azt, hogy hány perc alatt kapja meg valaki a gyógyszerét. Tudatosan lassítani kellene a gyógyszerkiadást, helyesebben meg-, illetőleg visszaváltoztatni, ahogyan erre sok falusi és kisvárosi patikában él még a jó példa: az emberek gyakrabban akarnak konzultálni a gyógyszerésszel és ahogyan az orvosnál, úgy a gyógyszertárban is kivárják, ha valaki kérdez. Egyébként a siető pácienssel is lehet érdemben szót váltani, s felé a mennyiségi helyett a minőségi szemléletet közvetíteni. Az, hogy ez mennyire sikerül, a tára mögött álló munkatárs pszichológiai érzékén és felkészültségén is múlik.

Nemcsak én türelmetlenkedem, a tulajdonos érdeke is a forgalom pörgetése. Két tűz között hogyan lehet hivatást gyakorolni?

– A liberalizált világ egészségügyben való 2007-es megjelenése nagyon sok kárt okozott, hiszen sokan csak az üzletet látták abban, hogy a szép új világban mindenre egy-egy „bogyó” a megoldás, abból pedig adott időegység alatt minél többet kell eladni ahhoz, hogy a befektetés mihamarabb hasznot hozzon. Ezen a szemléleten a döntéshozók 2010 óta próbálnak tompítani, s visszatalálni ahhoz az immár törvényben is rögzített kiindulóponthoz, hogy a gyógyszertár nem kiskereskedelmi egység, hanem egészségügyi intézmény. Ennek az ideális állapotnak az igazi mutatója hovatovább az lenne, hogy a gyógyszerész csak a páciensekkel és a gyógyszerekkel törődjön, a blokkolás és a pénzkezelés pedig megint a pénztáros dolga legyen.

Ez nosztalgia, esetleg utópia. Hol van annyi árrés még, hogy főállású pénztárost alkalmazzanak?

– Nem vagyok naiv és nem élek elefántcsonttoronyban: tudom, hogy ma ez nem igazán reális. De azt szeretném érzékeltetni, hogy ha a szakmailag kívánt irányba mozdulunk el, a ma döntően az árrésből élő gyógyszertárak működésében mind nagyobb szerepet kell kapnia a szolgáltatásoknak. Ehhez egyszerre, egymást erősítve kell változnia a finanszírozási elveknek, a gyógyszertári munkaszervezésnek és a fogyasztói igényeknek. Azaz azt a gyógyszervásárlási kultúrát kell erősíteni, amire már utaltam és csírájában még nem veszett ki az emberekből. A mai gyógyszerészek közül is sokan még akkor szocializálódtak, amikor ez jellemezte a napi gyógyszerészi tevékenységet. Az emelt szintű gyógyszerészi gondozás önkéntesen vállalt többletfeladatok teljesítését jelenti; sajnos ezeknek financiális támogatása eddig még nem valósult meg, ezért a mostani válságos időszakban, amikor a gyógyszertári működtetés sokszor nehézségekkel teli, a plusz feladatok vállalása háttérbe szorul. De nem tehetünk le erről.

Van eszközük irányt váltani?

– Egy TÁMOP pályázat keretében dolgozunk a leggyakoribb betegségek emelt szintű gyógyszerészi gondozási irányelveinek kifejlesztésén, amelyek reményeink szerint új lendületet adhatnak ennek a tevékenységnek. Tizenöt betegséget tekintve a munka kétharmadánál járunk. Most kezdődik az új típusú minősítésért önkéntesen pályázó gyógyszertárak toborzása, az ötven patikával tervezett pilot periódus 2014. áprilistól novemberig tart. Első körben olyan gyógyszertárakat hívunk meg, amelyek a metabolikus protokollban is dolgoztak, feltételezve az ott dolgozó kollégák minőség iránti fokozott igényét és elköteleződését. Fontos eleme a pályázatnak a gondozási tevékenységet támogató informatikai fejlesztés is, a szoftver tesztelésére ugyancsak a következő év második és harmadik negyedévében kerül sor. Optimista vagyok: ha lesznek modellértékű gyógyszertárak, azok mások számára is követendő példák lehetnek. Ma még csak erkölcsi előnyt tudunk felkínálni, de bízom abban, hogy a minőségi indikátorok előbb-utóbb szerves részévé válhatnak a differenciált finanszírozásnak is.

Rendben, legyen: öt perccel hosszabb parkolójegyet váltok, meghallgatom a gyógyszerészt, kikérem a tanácsát. Mikor tehetem ezt meg fekvőbetegként is? Mikor nem fogják az orvosok kompetenciájuk megsértésének érezni a gyógyszerész betegágy melletti tevékenységét?

– A betegágy melletti gyógyszerészi munka, az egyedi problémák megoldására irányuló tanácsadás a kórházi gyógyszerészi működés legizgalmasabb területe, ami kiváló szakmai felkészültséget és kommunikációs képességet igényel. Ha ezzel rendelkezik egy gyógyszerész, s a gyógyító csapat tagjaként, a betegre figyelő szakemberként lép fel, csak idő kérdése az orvosok általi elfogadottság. Ugyanakkor ez csak akkor várható el valakitől, ha van rá kapacitása. Jelenleg ez a szűk keresztmetszet, ami miatt sok intézményben csak az adminisztratív teendőkre vannak kárhoztatva a legrátermettebb kollégák is. A mai átlagos kórházi gyógyszerészi létszámok mellett illúzió a betegágy melletti gondozást elvárni. A feladat elvégzéséhez státuszokra van szükség, illetve hogy a menedzsment felismerje a gyógyszerészi szolgálat jelentőségét.

Mivel győz meg egy főigazgatót, hogy ne orvost, hanem gyógyszerészt vegyen fel egy megüresedő helyre?

– A betegellátás csapatmunka, amiben ha ki-ki saját kompetenciája szerint teszi a dolgát, akkor a minőségi előrelépés nem lehet kérdés. A gyógyszeres terápia a betegellátásnak rendkívül fontos szeglete, ezt mind szakmailag, mind gazdaságilag kézben kell tartani, hogy oda folyjon az infúzió, ahol legjobban hasznosul, s a betegek úgy a hatásosságot, mint a költséghatékonyságot tekintve optimális ellátásban részesüljenek. A gyógyszerészi kontroll úgy a betegbiztonság, mint a gazdaságosság szempontjából kifizetődő befektetés. Ezt több főigazgató fel is ismerte. Két fővárosi példa: a Bajcsyban 10 éve új, korszerű gyógyszertárat építettek, s legalább 30 százalékkal magasabb a gyógyszerészi létszám, mint máshol, ezzel biztosítják a munka személyi és tárgyi feltételeit – nem véletlen, hogy dr. Higyisán Ilona intézeti főgyógyszerész lett idén az év gyógyszerésze. Ugyancsak jó irányba halad a Péterfy gyógyszerészi szolgálata, ahol dr. Süle András személyében egy ambiciózus szakember irányítja a munkát, építi a csapatát. A főigazgató hozzáállásának köszönhetően az orvosi terápiás döntéstámogatásban éppúgy szerepet tudnak vállalni, mint a betegágy melletti gyógyszerészi gondozásban.

Csak szerénységből nem említi a saját klinikai központját jó példaként?

– A szegedi klinikai központ úttörő volt a betegágy melletti gyógyszerészi gondozás kiépítésében, ám a helyi fekvőbeteg-ellátás 2007-es egységesítése létszámleépítéssel is járt, a városi kórház egyetembe való beolvasztása óta fokozott teher hárul a munkatársakra. Szakmai kompromisszumok sora lett a következménye annak, hogy a korábbi évekhez képest arányaiban kisebb létszámmal kell, hogy ellássák az intézeti gyógyszerészek a feladatukat.

Ha már Szeged: a budapesti és a szegedi egyetemek mellett már Debrecenben és Pécsen is van gyógyszerészképzés, mennyiben befolyásolja ez a Tisza-parti helyzetet?

– A két tradicionális képzőhely mellett elindult két újabb jelentősen átrendezi a hallgatók sorait. Ez elsősorban Szegedet érinti, amelynek a másik két vidéki képzés elindulásával erősen beszűkült a földrajzi vonzáskörzete: Észak-Magyarországról miért utazna valaki Szegedig, ha Debrecenben is leszállhat a vonatról? Hosszabb távon viszont a kényelem mellett fontos szempontnak kell lennie a minőségnek is, ami versenyt fog generálni az egyetemek között. Mi változatlanul nagyon jók vagyunk a szakképzésben és a tradíciókból kifolyólag a teljes képzési palettát lefedjük. Számunkra egyedül az ipari gyógyszerészet okoz nehézséget, mert nincs helyben gyógyszergyár.

Tradíciókra hivatkozik, viszont a képzésnek mennyiben szabad a hagyományokon nyugodnia? Hiszen az egyik legdinamikusabban fejlődő tudományágról beszélünk.

– A hagyománynak és a korszerűségnek egyszerre kell jelen lennie. Mivel a diplomás gyógyszerészek közel kilencven százaléka a gyógyszerellátásban dolgozik, az egyetemeknek erre fel kell készíteniük a hallgatókat. A gyógyszerellátás ma már megváltozott kompetenciákat kíván, ezért felelve a kor kihívásaira, a kurrikulumok is módosulnak.

Mondjon konkrétumot: miből tanítana többet vagy kevesebbet?

– Az ipari gyógyszergyártással a magisztrális gyógyszerek aránya és az azokra való igény is nagyon nagy mértékben csökkent, ellenben a gyári készítmények áradata van jelen a gyógyszerpiacon, ezek alkalmazásának készségszintű ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki önálló terápiás tanácsadó lehessen. Ebből az következik: a nagyon nagy óraszámot képviselő kémia és analitika arányának csökkentése, a biológiai-medicinális tantárgyak, valamint a kommunikáció és a menedzsment erősítése elodázhatatlan. Uniós szintű projektek is foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, amelyek a hazai gyógyszerész képzésben is tükröződnek. Az Akadémia konzervatív intézmény, így a változások lassan mennek végbe, de megállíthatatlanul zajlanak.

B. Papp László
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline )
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés