hirdetés
hirdetés

A legfontosabb nyereség a betegek biztonsága

Amikor automata adagolja a gyógyszereket

Magyarországon két helyen, Budapesten jelenleg csak egyetlen kórházban adagolja gép a betegek napi gyógyszereit. Az idáig vezető útról, s az azóta szerzett tapasztalatokról dr. Higyisán Ilonát, a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház főgyógyszerészét kérdeztük.

hirdetés

Gyógyszeradagoló automata – igaz, mindössze egyetlenegy, mutatóban – már a kilencvenes években is előfordult Magyarországon, az egykori Szabolcs utcai kórházban, az orvostovábbképző intézetben. Ez azonban állítólag sohasem működött.

Így igaz, erősen megelőzte a korát. Akkoriban ugyanis még szó sem volt olyan informatikai lehetőségekről – kórházi informatikai háttérről nem is beszélve –, ami nélkül egy ilyen rendszer működésképtelen. Jó egy évtizeddel később mi sem egyik napról a másikra kezdtük használni az automatát. A gyógyszerek gépi kiosztása ugyanis a végpontja egy megelőző, hosszabb, rendszerszervezési folyamatnak.

Mi volt az első lépés?

A mi történetünk még 2003-ra nyúlik vissza. Akkor vettük birtokba az intézeti gyógyszertár új, különálló épületét, s ily módon lehetőségünk nyílt annak a korábban megfogalmazott tervünknek a megvalósítására, hogy a gyógyszertár nagyobb szerepet kapjon a terápia követésében. Komoly problémának láttuk ugyanis, hogy a gyógyszerek útját csak a gyógyszertár ajtajáig tudtuk követni. Ezért a kórház akkori igazgatójával, //dr. Papp László//val megállapodtunk abban, hogy próbaként megkezdjük a betegterápiák rögzítését. Ehhez 2004-ben kiválasztottunk négy osztályt – a három sebészetit és az urológiát –, ahová feljártak a gyógyszertár asszisztensei, akik lázlapokról számítógépbe rögzítették a betegek adatait, s emellett a gyógyszerek kiosztását is elvégezték. E munka eredményeként dokumentálttá tettük a betegterápiákat. Gondot okozott viszont, hogy a gyógyszerészek – alacsony létszámukból adódóan – nem tudtak részt venni az osztályos munkában, nem volt állandó rálátásuk az ott zajló folyamatokra. Ezért úgy gondoltuk, az osztályokról le kell hozni a központi gyógyszertárba a gyógyszerelést. Ez a váltás 2007-ben történt, a megfelelő tárgyi és személyi feltételek megteremtése után.

Ez mit jelentett a gyakorlatban?

Mivel az akkor érvényes jogszabályok szerint a manuális gyógyszerosztás feltétele 200 ágyanként egy gyógyszerész és négy asszisztens alkalmazása volt, bővítettük a létszámot. Gondoskodni kellett elegendő számítógépről, s a gyógyszertáron belül olyan területről, ahol a munkatársak zavartalanul elvégezhették a napi gyógyszeradagok szétosztását. Ezzel a módszerrel 300–350 ágyat tudtunk kiszolgálni. Ez volt a maximum. Péntekenként – amikor háromnapi adagot kellett előkészíteni – a kollégák sokszor még késő délután is nyomkodták dobozokba a tablettákat. Egyértelművé vált: ha újabb osztályokat is be akarunk vonni a központi gyógyszerelésbe, más irányba kell lépnünk. Fontos volt az osztályok vizitrendjét hozzáigazítani a gyógyszertár gyógyszerelési idejéhez, annak érdekében, hogy a kollégák ne csúcsra járatva legyenek kénytelenek dolgozni, hanem folyamatosság jellemezze a munkájukat. A reggel vizitelő osztályoknak délelőtt gyógyszereltünk, a náluk fekvő betegek aznap déli, esti, illetve a másnap reggeli gyógyszereit dobozoltuk. De volt, ahol egykor tartották a gyógyszerelésről is döntő vizitet, ott azokat a tablettákat osztották, amelyeket aznap estétől másnap délig kellett bevenniük a pacienseknek. Ezt a munkát azonban ekkor még mindig manuálisan végeztük.  A kézi módszerrel történő, betegre szabott gyógyszerosztás legfőbb problémája az volt, hogy nem tudtuk kontrollálni, vajon biztosan azok a gyógyszerek kerülnek-e a dobozokba, amelyeknek ott a helyük. A manuális kiosztás ugyanis meglehetősen monoton munka, amelyre nem mindenki alkalmas. Van, aki egy-két óra után elfárad, s mi van, ha mellényúl, vagy valamit kifelejt a dobozból, vagy – ne adja isten – összekever. S bár szúrópróbaszerűen folyamatosan ellenőriztünk, de négyszáz ágy gyógyszerelését ilyen módszerrel nem lehet szoros kontroll alatt tartani. Folyamatosan aggódtunk. S bár hét évig gyógyszereltünk ily módon, szerencsénkre komolyabb tévesztés nem volt.

Az említetteken túl mi ösztönözte a továbblépést?

Az, hogy folyamatosan újabb és újabb osztályok jelezték, szeretnének bekerülni a gyógyszertár által irányított egyedi gyógyszerelési rendszerbe. Mivel az egyes részlegek egyre kevesebb nővérrel kénytelenek dolgozni, így az osztályok számára nagy könnyebbség, ha a gyógyszerelés helyett más munkát tudnak végezni. Ezért elkezdtünk körbenézni az automatizált gyógyszerelő rendszerek piacán annak érdekében, hogy milyen gépi segítséget, technológiát tudnánk alkalmazni a további osztályok befogadása érdekében. Így akadtunk a HD-Medi rendszerre. A gépet a magyarországi forgalmazó, a PremierGMed Kft.-től egy demo projekt szerződéskötéssel kaptuk meg tapasztalatgyűjtésre azzal, hogy segítünk bebizonyítani: e technológiának lenne létjogosultsága a kórházi betegellátásban. A rendszer beüzemelését messzemenően támogatta //dr. Bodnár Attila// főigazgató is, így 2014 szeptemberében megkezdtük az automatizált technológia bevezetését, novemberben pedig már minden osztálynak, amelynek korábban manuálisan gyógyszereltünk, gép adagolta és csomagolta a tablettákat. A következő év januárjában további osztályokat is bevontunk, így jelenleg 676 ágynak osztja gép a medicinákat.

Mely osztályok maradnak ki, s miért?

Azok, ahol nagyon gyakori a gyógyszerváltás – például az intenzívek –, illetve ahol legfeljebb csak néhány napig tartózkodnak a betegek, vagy az ellátás jellegéből adódóan gyorsan cserélődnek a páciensek, mint például a szemészeten vagy a gégészeten.

A központi gyógyszerosztás egyfajta kontrollt jelenthetett az orvosoknak. Hogyan fogadták?

Annak idején, 2007-ben azt kérte az akkori főigazgató, hogy orvosi értekezleteken mindig mondjuk el a tapasztalatainkat. Az érintettek megértették, nem az a célunk, hogy pellengérre állítsunk valakit. Elfogadták, hogy ez közös munka, annak érdekében, hogy a betegek biztonságosabb terápiát kapjanak. Megítélésünk szerint a támogatást, s nem a kritikát érezték.

Mennyibe kerül egy ilyen gép, s főként a rendszer folyamatos működtetése?

A gép méretétől függően az ár 100–180 millió forint között mozog. A betegbiztonság növelését célul kitűző VEKOP-EFOP pályázaton több hazai kórház is nyert, nemsokára tehát több intézményben megjelenik a HD-Medi Unit/multi-dose automatizált berendezés. Most van folyamatban a nálunk működő gép beszerzése, már a tenderkiírás is megtörtént. Karbantartása körülbelül havi 150 ezer forint, ez részben – probléma esetén – távszolgáltatást jelent, de szükség esetén három órán belül kijönnek a helyszínre. A biztonsági nyílással ellátott gyógyszeradagoló kazettákat Hollandiában gyártják, áruk nagyjából 80 ezer forint. Úgy alakítják ki őket, hogy csak egy meghatározott tabletta férjen ki az adagolónyílásukon. Az áruk miatt csak olyan készítményekre érdemes kazettát csináltatni, amelyeket huzamos ideig, s nagy tételben használnak az osztályok. Ezért is fontos a központi gyógyszerközbeszerzések gazdaságossági oldalát is komplexen kezelni, mert megeshet, hogy amit nyerünk a vámon, elveszítjük a réven, ha túl gyakran kell új kazettákat csináltatni az azonos hatóanyagú, de mindig olcsóbb tendernyertes készítményekhez.

Havi szinten milyen kiadásokkal kell még számolni?

A technológiai költség közel 700 ágyra vetítve 400–500 ezer forint között van. Ennyibe kerül a gép által használt festékkazetta, illetve azok a csomagoló fóliák, amelyekből saját maga legyártja a külön kis tasakokat. Mi a következőképp kalkulálunk: amennyiben ugyanezen az ágyszámon – 670 – manuálisan végeznénk e feladatot, 3 gyógyszerészre és 12 asszisztensre lenne szükség. A gép használata okán azonban kisebb létszám is elegendő, hat asszisztens munkabére megspórolható, s ez jóval több, mint havi 500 ezer forint. A legfontosabb nyereség azonban a betegek biztonságos gyógyszerelése.

 

Gyógyszerelés a gyakorlatban

A kórházi osztályokon a gyógyszerelő nővérek az orvos által lázlapon elrendelt terápiát számítógépbe rögzítik az adott beteg kezelőorvosának nevével együtt. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy egy-egy kérdés vagy probléma kapcsán a központi gyógyszertár különösebb huzavona nélkül felvehesse a kapcsolatot a megfelelő kontaktszeméllyel. A gyógyszerelő nővér – aki az adott osztály közvetlen kapcsolattartója – feladata, hogy megadott időre a gyógyszerelő kocsit levigye a gyógyszertárba, majd a gyógyszerek névre szóló kiadagolása után visszavigye az osztályra, ahol nemcsak kiosztja a tasakokat, hanem azt is megbeszéli a betegekkel, hogy mit, hogyan kell szedniük. Ebben a rendszer nemcsak a tablettákat és kapszulákat adja ki névre szólóan, hanem – bár természetesen nem gépi szortírozással – az injekciókat, a kis térfogatú gyógyszeres infúziókat, a tapaszokat, granulátumokat, iható tápszereket – tehát minden olyan egyadagos kiszerelésű gyógyszert, amely nem igényel hűtést.

Az osztályon rögzített terápiát a gyógyszertárban a dozírozás, az esetleg lehetséges interakciók miatt átnézik a gyógyszerészek, akiknek egyébként a betegek laboratóriumi leleteihez is van – épp a biztonságos gyógyszerelés okán – hozzáférésük. Így megnézhetik, hogy megvalósulhatnak-e az ott provizorikusan jelzett elvi vagy teoretikus interakciók, s ha igen, akkor azt azonnal jelzik a kezelőorvosnak. Arra is figyelnek, hogy a betegek ne maradjanak hosszú ideig antibiotikum-terápián. Az esetleg eredménytelen kezelést jelzik az infektológusnak, aki antibiotikum-ügyben dönt a továbbiakról.

Amennyiben az orvos által rendelt gyógyszer nem áll rendelkezésre, de szerepel a helyettesíthető listán, akkor automatikusan végrehajtják a cserét. Abban az esetben, ha nem helyettesíthető a hiányzó készítmény, akkor konzultálnak a kezelőorvossal arról, hogy csoportazonosan mit tudnak ajánlani. Amennyiben az orvos ezzel nem ért egyet, beszerzik az általa javasolt medicinát, bár igyekeznek elkerülni a felesleges kiadásokat.

 

 Mit csinál a gép?

A HD-Medi Unit/multi-dose automata berendezés napi átlagban 4612 tablettát oszt szét, miközben havi szinten 90–100 ezer tasakba szortírozza a páciensek medicináit. A gép a behelyezett fóliatekercsből maga hegeszti a kis egyedi tasakokat, amelyekre rányomtatja az adott beteg nevét, TAJ-számát, azt, hogy melyik osztályon kezelik, mikorra szól az adott gyógyszer (például hétfő 18 óra), a készítmények nevét, hatáserősségét, mennyiségét, külalakjukat (ovális, rózsaszín stb.), vagyis morfológiai adatait. Egy multi dose tasakba legfeljebb 5 darab tablettát pottyant, mert csak ennyi gyógyszer adata fér el rajta. Másodpercenként 2-3 tasak készül el, miközben a gép kontrollálja önmagát, vagyis ellenőrzi, hogy a tasakban tényleg az van, aminek lennie kell. Tulajdonképpen fotót készít a tasakokról, s mivel a gép minden egyes tabletta fotóját tárolja, a fényképek alapján azonosítja be a gyógyszereket.

Az ellenőrző gép elektronikus kód alapján azonosítja, hogy melyik osztály gyógyszereinek összehasonlítása zajlik, így hozzá tudja kapcsolni azokat a rögzített információkat, amelyek alapján az ellenőrzést végzi. Zöld matrica kerül minden olyan tasakra, amelynek tartalmát az ellenőrző gép nem találja megfelelőnek. Ez jelenthet tartalmi problémát – néha előfordul például, hogy egy gyógyszer a következő zacskóba csúszik vagy egy helyett két tabletta kerül a tasakba, de az is előfordulhat, hogy a gép nem ismeri fel a gyógyszert.

A tapaszokat, tápszereket, granulátumokat, injekciókat is pontosan felcímkézik hasonlóan sokféle adattal ellátva az esetleges interakció elkerülése miatt, végső soron a betegek biztonsága érdekében.

Adott felhasználó bejelentkezésekor csak azok a menüpontok jelennek meg, amelyekhez a dolgozónak jogosultsága van, olyan feladatokat tehát, amelyre nincs kompetenciája, nem tud elvégezni. A gyógyszerosztást és annak ellenőrzését segítő gépek kezeléséhez rádiófrekvenciás azonosításra van szükség, csak ezt követően engedélyezi a gép az elindítást vagy bizonyos folyamatok elvégzését. A berendezést csak gyógyszerész indíthatja el.

Horváth Judit
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés