hirdetés
hirdetés
2020. október. 25., vasárnap - Blanka, Bianka.
hirdetés

Az endokrin diszruptorok szinergiája

A Nature Communications tanulmánya bemutatja, milyen mechanizmus állhat a koktél-hatás hátterében, amikor egyenként nem toxikus mennyiségű xenobiotikumok együttes adása súlyos következményekkel járhat.

hirdetés

Az emberiség a szerves kémia feltalálása óta igen sokféle exogén anyag hatásának van kitéve, amelyek toxicitásával kapcsolatban csak elkülönült expozíció esetében rendelkezünk adatokkal. Azonban mindannyiunk szervezete minden nap számos különféle kémiai anyaggal találkozik – környezetszennyezés, gyógyszerek, vegyszerek, táplálkozás -, amelyek komplex keverékei fokozhatják az összetevők egészségkárosító hatásait, illetve kártékonnyá tehetik az önmagukban ártalmatlan összetevőket.

A Nature Communications tanulmánya - Vanessa Delfosse és munkatársai: Synergistic activation of human pregnane X receptor by binary cocktails of pharmaceutical and environmental compounds – beszámol az első olyan vizsgálatról, amely részletes mechanisztikus magyarázattal szolgál két olyan molekula szinergikus hatásával kapcsolatosan, amelyek interakcióba kerülnek egymással egy sejtmagi xenoreceptor ligand-kötő zsebében.

Mint a francia kutatók kifejtik, az exogén anyagok (xenobiotikumok) egy jelentős részét képezi az endokrin diszruptorok strukturálisan heterogén csoportja, amelyek azáltal váltanak ki egészségkárosító hatást, hogy utánozzák vagy antagonizálják a szervezet saját hírvivő molekuláinak hatásait. Az endokrin diszruptorok leggyakrabban a sejtmagi receptorokra hatva reproduktív, proliferatív és metabolikus betegségeket idéznek elő. Mindazonáltal, az endokrin diszruptorok és az összes többi xenobiotikum – pl. bisphenolA, organofoszfát növényvédőszerek, alkilfenolok és a különféle gyógyszerek - esetében is csak az egyedi molekulák toxikológiai hatását vizsgálják, és csak napjainkban történnek erőfeszítések a realisztikus szituáció: a kombinált expozíció – a koktél-hatás – következményeinek feltárására. A tanulmány szerzői megjegyzik: jelenleg mintegy 150.000 olyan anyag található a környezetünkben, amelyek e kombinált hatás révén, bár egyedileg nem mérgezőek, károsíthatják szervezetünket.

Vanessa Delfosse és munkatársai vizsgálatuk során a sejtmagi pregnánX receptor (PXR) működésére fókuszáltak, mivel az USA környezetvédelmi hivatalának toxikológiai programja szerint a PXR jelenti a kemikáliák legfőbb célpontját, és ez a receptor a kulcsszereplője a szervezet xenobiotikumok elleni védekező reakciójának: működése révén fokozódik a fő detoxifikáló enzimgének – pl. citokróm450 - transzkripciója. Korábbi kutatások során bebizonyosodott, hogy a PXR és az endokrin diszruptorok interakciója növeli a kardiovaszkuláris és a metabolikus betegségek kockázatát.

A jelen vizsgálatban a kutatók egy rovarirtó – trans-nonachlor/TNC – és a fogamzásgátló tabletták aktív komponense - 17α-ethinylestradiol/EE2 – koktél-hatását vizsgálták, és bebizonyították, hogy az adott dózisnál önállóan nem toxikus molekulák együttesen jelentős mértékben aktiválják a PXR-t, mivel, mint a krisztallográfiás analízis kimutatta, kölcsönösen stabilizálják egymás kötődését a receptor ligand-kötő helyén. Vanessa Delfosse és munkatársai ezért egy új koncepció bevezetését javasolják: a szupramolekuláris ligand egy olyan molekuláris keverék, amelynek komponensei kölcsönhatásba lépnek egymással a receptor ligand-kötő helyén, és az így létrejött új entitás összetevőinek összegzett hatásánál nagyobb hatással rendelkezik.

Ha a szupramolekuláris ligandok hatása in vivo vizsgálatokban is bebizonyosodik, annak óriási hatása lesz a toxikológiában, és a kemikáliák által kiváltott hatások és mellékhatások kockázatának elemzésében, szögezik le tanulmányuk zárásában a kutatók.

 

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés