hirdetés
hirdetés

Napjaink „divatos” betegségei: gluténérzékenység

Ahogy a laktózintoleranciáról, úgy a gluténérzékenységről is egyre többet hallunk napjainkban, és a magukat „egészségtudatosnak tartó” laikusok köréből sokan akkor is gluténmentes termékeket fogyasztanak, ha ennek nincs orvosi indoka. Tekintsük át, mit kell tudni az autoimmun betegségek közé tartozó cöliákiáról, illetve a gluténnel szembeni allergiás túlérzékenységről. Egyben arra is magyarázatot kapunk, hogy indokolatlan esetben miért felesleges az eliminációs diéta.

hirdetés

Az egészség érték, az egészséges táplálkozás fogalma viszont egyre inkább üzlet. Napjaink divatos táplálkozási „irányzatai” azt próbálják elhitetni, hogy bizonyos táplálékféleségek kerülése egészségtudatossá tesz, különösen, ha ezzel olyan „veszélyes” összetevőket iktatunk ki az étrendünkből, mint a „hírhedt” laktóz vagy glutén. Egészségügyi szakemberként hozzájárulhatunk a laikusok tájékozottságának növeléséhez, ha a megfelelő helyzetben rövid és könnyen érthető magyarázattal tudunk szolgálni a gluténérzékenység fogalmáról, okairól és így a gluténmentes étrend valódi indokáról.

Háromféle betegség

A gluténnel összefüggésben háromféle betegség léphet fel. Közülük a legfontosabb a cöliákia – köznapi nevén lisztérzékenység –, amely autoimmun betegség, és életre szóló diétát igényel. A másik kórforma a lisztallergia (más néven gabonaallergia), amely legtöbbször IgE-hez kötött túlérzékenységi reakció, és ugyanolyan típusos allergiás tüneteket vált ki (bőrtünetek, béltünetek stb.), mint az egyéb ételallergiák. Ez a forma kinőhető. A harmadik típus a nem cöliákiás gluténérzékenység, amiről ma még keveset tudunk (1).

A glutén a kalászos gabonák – búza, rozs, árpa (maláta) – egyik raktárfehérjéje. Ennek az egyik fő frakciója a gliadin, amelynek a szöveti transzglutamináz által deamidált formája váltja ki a cöliákia tüneteiért felelős autoimmun folyamatot. A gluténtartalmú gabonafélék alternatívájaként kukorica- és gluténmentes minőségű búzakeményítő fogyasztható (igazolt cöliákia esetén térítéssel rendelhetők) Fotó: 123rf
A glutén a kalászos gabonák – búza, rozs, árpa (maláta) – egyik raktárfehérjéje. Ennek az egyik fő frakciója a gliadin, amelynek a szöveti transzglutamináz által deamidált formája váltja ki a cöliákia tüneteiért felelős autoimmun folyamatot. A gluténtartalmú gabonafélék alternatívájaként kukorica- és gluténmentes minőségű búzakeményítő fogyasztható (igazolt cöliákia esetén térítéssel rendelhetők) Fotó: 123rf

Cöliákia

A szisztémás autoimmun betegségek közé tartozó cöliákia életre szóló gluténintoleranciát jelent. Patogenezisében a hajlamosító genetikai jellemzők (adott HLA-DQ2 és HLADQ8 haplotípusok), a táplálékkal bevitt glutén és eddig részleteiben kevéssé tisztázott módon a környezeti tényezők (pl. gaszrointesztinális fertőzések, főként csecsemő- és kisgyermekkorban; csecsemőkori antibiotikum-expozíció) együttesen játszanak szerepet. A vékonybél epitheliuma veleszületett és szerzett immunválasszal reagál a felszívódó gluténfragmentumokra – elsősorban a gliadin fehérjére –, ami specifikus antitestek képződésében, szöveti elváltozásokban (intraepithelialis limfocitainfiltráció és bélboholy-atrófia) és változatos klinikai tünetekben nyilvánul meg (2).

Tünetek

Bármely életkorban megjelenhet. Gyermekkorban jellemzően hasi fájdalom és az esetek egy részében növekedési zavar (lassú testtömeg-gyarapodás, az életkorhoz képest alacsony termet) formájában jelentkezik, de előfordulhat túlsúlyos gyermekeknél is. Hasmenés csak az érintettek mintegy 10 százalékánál jelentkezik a betegség domináns tüneteként – jellemzően azoknál, akiknél nagyon pici korban diagnosztizálják a cöliákiát. Felnőttkorban a nem típusos tünetek dominanciája jellemző – így például vashiányos anémia vagy osteoporosis, bőrtünetek (típusosan dermatitis herpetiformis: erősen viszkető csoportos kiütések a fenéken és a végtagok feszítő felszínén [könyökön, térden]), hasi fájdalom, infertilitás (ritka), vitaminhiány, aftákkal kísért nyelvgyulladás, esetleg neurológiai vagy pszichés zavarok jelentkeznek.

A szűrés tekintetében megoszlik a nemzetközi szakmai társaságok álláspontja, így a jelenlegi ajánlások értelmében csak a nagy kockázatú populációban javasolt – vagyis azoknál, akik családi anamnézisében előfordul igazolt cöliákia. Jellegéből adódóan a cöliákia társulhat más autoimmun kórképekhez, és kapcsolatot mutat bizonyos gaszrointesztinális (máj-, hasnyálmirigy-) betegségek fennállásával (2).

Gyakoriság, kórismézés

A cöliákia prevalenciája világviszonylatban és ezen belül a fejlett országokban is növekvő tendenciát mutat. A diagnosztizált esetek száma alapján előfordulási gyakorisága 1 százalék körülire tehető, megjegyzendő azonban, hogy az esetek egy jelentős hányadában nem kerül felismerése (3). A betegség specifikus markerei a 2-es típusú (szöveti) transzglutamináz enzim ellen termelődő autoantitestek (aktív betegség idején), valamint a gliadinspecifikus T-lymphocyták. A kórismézés a vékonybélben kialakuló boholykárosodás endoszkópos vizsgálatán és a transzglutamináz elleni immunreakció szerológiai kimutatásán alapul. Lényeges továbbá, hogy a klinikai képnek összefüggést kell mutatnia a gluténbevitellel. Kiemelendő, hogy kezelt állapotban (tartós gluténmentes étkezés mellett) a kórjelző eltérések nem fedezhetők fel, ezért minden szükséges diagnosztikai tevékenységet a kezelés megkezdése előtt kell elvégezni. Az elmulasztott vizsgálatokból származó információ később nem vagy csak a betegség újabb provokálásával, és gyakran csak korlátozott mértékben pótolható (5).

Csecsemőtáplálás, bélflóra és a glutén bevezetése

Az újabb vizsgálati bizonyítékok – köztük több megfigyeléses vizsgálat, két közelmúltbeli, véletlen besorolásos, multicentrikus klinikai vizsgálat és két metaanalízis – azt jelzik, hogy sem a csecsemőkori táplálás jellege, sem a glutén étrendi bevezetésének ideje nem áll összefüggésben a cöliákia későbbi megjelenésével (2, 3). Az ESPHAGAN (European Society for Paediatric Gastroenterology Hepatology and Nutrition) legfrissebb állásfoglalása (2016) kimondja, hogy a legalább 6 hónapig tartó anyatejes táplálás cöliákiával szembeni védő hatása nem bizonyított, és a betegség kockázata független attól, hogy a glutén étrendi bevezetése a szoptatás mellett vagy attól függetlenül történik-e. A rendelkezésre álló irodalmi adatok szisztematikus áttekintése alapján a glutén fokozatos bevezetését betöltött 4–12 hónapos kor között javasolják – e korcsoportban a jelenlegi ismeretek szerint a gluténbevitel nem befolyásolja a cöliákia kifejlődésének kockázatát (3, 4).

Ismert, hogy a bélflóra befolyásolja az immunrendszer érését, és a diszbiózis számos gyulladásos és autoimmun eredetű betegség kialakulásában szerepet játszhat. A bélflóra mikrobiom-összetételének megbomlását cöliákiával diagnosztizált gyermekek és felnőttek esetében is kimutatták, ami arra enged következtetni, hogy bizonyos mikoorganizmusok (Proteobacteriumok, Firmicutes, Bifidobacterium, Bacteroides fajok) megjelenése vagy arányának eltolódása kihathat a cöliákia kórfejlődésére, a jelenség pontos klinikai jelentősége és a bélflóra befolyásolására irányuló kezelések terápiás értéke azonban egyelőre nem tisztázott (3).

Csak étrendi kezelés lehetséges

Jelenleg a cöliákia egyetlen hatásos kezelési módja az élethosszig tartó, szigorú eliminációs diéta, ami rövid időn belül tüneti javulást hoz, a vékonybél szövettani képének javulása azonban akár évekig is eltarthat. A tökéletes eliminációs diéta betartása meglehetősen nehéz feladat, így jellemzően a betegek életminőségét is negatívan befolyásolja – egy kérdőíves felmérés szerint a teljes gluténmentes étrend követelménye hasonló lelki terhet ró az érintettekre, mint amit a végstádiumú vesebetegségben szenvedők élnek át (2).

A farmakoterápiás próbálkozások legígéretesebb két fejlesztése jelenleg a II. fázisú klinikai vizsgálatok szakaszában tart. A kísérleti gyógyszerek egyike (larazotid-acetát, egy perorális peptidkészítmény) a vékonybél epitheliumának helyreállítását és az intestinalis immunválasz kiküszöbölését célozza, és az eddigi vizsgálati eredmények szerint enyhíti a betegség tüneteit, bár a placebóval összehasonlítva nem csökkenti jelentősen a bél permeabilitását. A másik szer egy kombinált endopeptidáz és endoproteáz aktivitású perorális vegyület (ALV003), amely az eddigi, szűk körű tapasztalatok alapján hatásosan védi ki a gluténterheléssel összefüggő bélboholy-károsodást (2).

Lisztallergia

A lisztallergia hátterében a búza valamely fehérjéjével szembeni, IgE-mediált túlérzékenységi reakció áll. A csecsemőkorban megjelenő, változatos allergiás tünetekben megnyilvánuló túlérzékenységet – a cöliákiával ellentétben – nem kíséri a vékonybél érintettsége, és általában óvodáskorra kinőhető.

Nem cöliákiás gluténérzékenység

A nem cöliákiás gluténérzékenység (NCGS, non-celiac gluten sensitivity) azokat az eseteket jelöli, amikor sem cöliákia, sem gabonaallergia nem igazolt, de a gluténmentes étrend tüneti javulást eredményez. Érdekes megfigyelés, hogy a gluténexpozíció e populációban kifejezettebb tüneteket provokál, mint az igazoltan cöliákiás betegek körében. A tényleges kivizsgálás az érintettek egy részénél egyéb kórállapotra (pl. fruktózintoleranciára, kontaminált bél szindrómára) derít fényt. Leírták továbbá, hogy a gluténmentes diéta esetenként enyhítheti az irritábilis bél szindróma tüneteit (3).

Következtetések

A cöliákiával szemben primer prevenció jelenleg nem ismert (eltekintve attól a lehetőségtől, hogy valaki soha életében nem kap glutént) (5). Mivel a valódi gluténmentes étrend meglehetősen nagy erőfeszítést igényel a betegek részéről, indokolatlan esetben értelmetlen, míg valódi cöliákia esetén a nem tökéletes gluténmentes diéta elégtelen.

Fokozott rákkockázat
Leírták, hogy a cöliákia kapcsolatot mutat bizonyos daganattípusok nagyobb rizikójával: a non-Hodgkin-lymphoma kockázata 2–4-szerese, a vékonybél-adenocarcinomáé 30-szorosa az átlagpopulációra jellemző rizikónak (2).

IRODALOM:

1. Dr. Várkonyi Ágnes: A gluténérzékenységről (https://www.youtube.com/watch?v=OEnBPH0QFek)

2. Lebwohl B, et al. Celiac disease and non-celiac gluten sensitivity – state of the art review. BMJ 2015;351:h4347

3. Lee GJ, Kao JY. Recent advances in pediatric celiac disease. Expert Rev Gastroenterol Hepatol 2017 Mar 28:1–10. doi: 10.1080/17474124.2017.1309288.

4. Szajewska H, Shamir R, Mearin L, et al. Gluten Introduction and the Risk of Coeliac Disease: A Position Paper by the European Society for Pediatric Gastroenterology, Hepatology, and Nutrition. J Pediatr Gastroenterol Nutr 2016;62:507–13.

5. Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja a coeliakiáról

Dr. Bokor Dóra, szakgyógyszerész
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés