hirdetés
hirdetés
2021. szeptember. 20., hétfő - Friderika.
hirdetés

Fóbiás kórképek és farmakoterápiájuk

Fél a nyílt terektől, irtózik a villámlástól és mennydörgéstől, retteg a pókoktól, vagy a keze-lába remeg, ha repülőbe kell szállnia? A pszichiátriai betegségek leggyakoribb formája a fóbia. A fóbiák bizonyos formáinak a kezelésében a gyógyszerek is vezető szerepet játszanak.

A fóbia szó a görög „phobosz” szóból ered, ami rettegést, menekülést, félelmet jelent. Az elnevezés találó, hiszen a fóbiás beteg olyan ingerekre reagál irracionális félelemmel, amit mások nem tekintenek félelmetesnek vagy veszélyeztetőnek. Mindezt az érintett is realizálja, és tudatában van annak, hogy a reakciója eltúlzott. 

A fóbia pánikrohamot, szorongásos rosszullétet is okozhat. Függetlenül attól, hogy milyen típusú fóbiáról van szó, a fóbiás félelem olyan fokú lehet, hogy az illetőt akadályozza a normál életvitelében. Elég csak arra gondolni, hogy egy liftektől fóbiás egyén aligha tud egy olyan épületben dolgozni, aminek a 30. emeletén található az ő irodája.

A fóbiáknak – a DSM-5 alapján (American Psychiatric Association’s Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, Fifth Edition) − 3 fő típusa különíthető el:

1. Agorafóbia – nagy, nyílt terektől (parkoló, híd, piactér stb.) való félelem, különösen olyan esetekben, ha az adott terület szükség esetén nehezen hagyható el. A páciens előlegezett szorongással küzd, és fél az olyan helyzetektől, mint a sorban állás, színházban vagy moziban a sorok közepén ülés, vagy akár a tömegközlekedés igénybevétele.

2. Szociális fóbia – ha a páciensnek közösség előtt valamilyen tevékenységet kell folytatnia, az félelmet generálhat. Noha az emberek egy része természetéből eredően szégyenlős, a szociális fóbiások számára egy közösség előtt elmondott beszéd, egy hangszeres produkció bemutatása vagy akár egy társaságban való étkezés egyaránt zavarba ejtő és rettegést előidéző lehet.  

3. Speciális fóbiák − furcsa (speciális) fóbiák nehezíthetik meg az emberek életét. Vannak, akik a sebességtől félnek, vannak, akiknél a felfújt lufik váltanak ki rettegést, és a születésnapi partikat valóságos rémálomként élik meg. Bizonyos állatokkal kapcsolatban (kígyók, kutyák, kétéltűek stb.) megélt fóbiákat is leírtak. Beszámoltak olyan fóbiáról, amikor a jobb oldalon elhelyezkedő tárgyak minősültek veszélyeztetőnek, a szakállaktól vagy éppen a szerelembe eséstől félt az illető. Speciális helyzetektől való félelem is ismert − ilyen például a liftektől vagy a repüléstől való fóbia. A fóbiák száma folyamatosan szaporodik, modern fóbiák is vannak. Ugyan DSM-5-listázást még nem kapott, de a lakosság több mint felét érintheti többé-kevésbé a nomofóbia (a “no mobile” szavakból). Ebben az esetben a rettegés oka az, hogy az érintettek a mobiltelefonjuk nélkül maradnak, mert a készülék otthon maradt, lemerült vagy nem működik (1, 2).

forrás: Pharma Tribune
forrás: Pharma Tribune

Valamennyi fóbiás zavar velejárója a szorongás, ami számos testi tünettel járhat együtt:

  • izzadás
  • heves szívdobogás
  • emelkedett vérnyomás
  • emelkedett pulzusszám
  • nehézlégzés
  • szédülés
  • tremor
  • hasmenés
  • paresthesia
  • léphet fel a fóbiás zavarok részeként (1).

Sok embert érint, és általában fiatalkorban kezdődik

Az agorafóbia gyakorisága jellemzően kamaszkorban és fiatal felnőttkorban tetőz. A 12 hónapos prevalencia körülbelül 1,7%-os a kamasz- és felnőttkorúak körében.

A szociális fóbiák gyakorisága 0,5−2,0%-ra tehető (Európában 2,3%), míg a speciális fóbiák Európa- és USA-szerte körülbelül 6%-os prevalenciát tudhatnak magukénak.

A szociális fóbiák jellemzően 8−15 éves kor között jelentkeznek elsőként. A speciális fóbiák ennél is hamarabb felléphetnek. Számos speciális fóbia már kora gyermekkorban fellép, és fiatalkorra el is múlik. Ennek tudható be, hogy míg 13−17 évesek körében a speciális fóbiák prevalenciája körülbelül 16%, addig idősebbeknél „mindössze” 3−5%-ra tehető az érték.

A női nem sokkal kitettebb a fóbiáknak, mint a férfi nem. Míg a speciális fóbiáknál a nők körülbelül kétszer gyakrabban érintettek, és a szociális fóbiáknál és az agorafóbiánál is 1,5−2,2:1,0-re tehető a nő:férfi arány, addig a speciális fóbiák egy bizonyos típusánál, a vérrel és sérülésekkel összefüggő fóbiáknál – meglepő módon − kiegyenlített a női-férfi arány (1).   

A fóbiák okainak nyomában

A fóbiák oka számos esetben korábbi traumákban keresendő. Sok esetben modellkövetés vagy tanulás szolgál magyarázatul. A szociális fóbiák esetén pedig súlyos kisebbrendűségi érzés, illetve önértékelési zavar igazolható a háttérben.

Képalkotó eljárások bizonyítják azt, hogy a különböző fóbiák esetén a különféle agyi területek aktiválódása sajátos mintázatot mutat. Egyes vizsgálatok arra mutatnak rá, hogy bizonyos ingerületátvivő anyagok (pl. szerotonin) szintje egyes agyterületeken alacsonyabb a fóbiás panaszokkal küzdőknél.

Genetikai és ikervizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a speciális fóbiák és a szociális fóbia örökölhető lehet (1).

Kezelési lehetőségek

A fóbiás zavarok kezelésének a szükségessége egyértelmű. Különösen agorafóbia és szociális fóbia esetén magas annak az esélye, hogy a betegek a fokozott izoláció miatt szerhasználathoz (alkohol, drog) folyamodnak vagy depresszióba zuhannak. Noha a speciális fóbiák is az életminőség romlásához vezethetnek, annak a mértéke általában kisebb, mint az agorafóbia vagy a szociális fóbiák esetén tapasztalt.

A fóbiák terápiája farmakoterápiás és pszichoterápiás kezeléseken, illetve ezek kombinációján nyugszik. Az ún. expozíciós terápia a terápiaadherens betegek nagy részénél hatékony lehet. Megjegyzendő, hogy míg szociális fóbiánál a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia egyaránt első vonalbeli kezelésnek számítanak, addig speciális fóbiák esetén a gyógyszeres kezelés nem minősül első vonalbeli terápiának (1).

1. Agorafóbia esetén a szelektív szerotonin-visszavételt gátló (SSRI) hatóanyagokkal (citaloprám, eszcitaloprám, fluoxetin, fluvoxamin, paroxetin, szertralin), a venlafaxinnal, a reboxetinnel, egyes triciklusos antidepresszánsokkal (TCA) (klomipramin, imipramin), illetve egyes benzodiazepinekkel (alprazolám, lorazepám, diazepám, klonazepám) érhető el terápiás hatás − randomizált elrendezésű, placebokontrollált, duplán vak vizsgálatok alapján. A páciensek kezelése jellemzően a minimális effektív SSRI-dózissal kezdődik; ez a dózis 6 hét elteltével – ha a várt hatás elmarad – tovább emelhető, 2 hetente a maximális megengedett dózis eléréséig. Szükség esetén egyéb SSRI-re váltás vagy egyéb hatóanyagcsoportba tartozó szerre (pl. venlafaxin, reboxetin vagy TCA-hatóanyag) váltás történhet. A benzodiazepinek első vonalbeli szerként való választása a hatóanyagok abúzuspotenciálja miatt háttérbe szorul.

2. Szociális fóbia kezelésére az USA-beli gyógyszerügyi hatóság, az FDA 3 hatóanyagot engedélyezett, amik:

  • az SSRI-hatóanyag paroxetin és szertralin, illetve
  • a szelektív szerotonin/noradrenalin visszavételt gátló venlafaxin.

Emellett randomizált, placebokontrollált vizsgálatok tanúskodnak arról, hogy az SSRI eszcitaloprám, a fluoxetin és a fluvoxamin, illetve a monoamin-oxidáz inhibitor (MAO-inhibitor) fenelzin és a reverzibilis MAO-inhibitor moklobemid is hatásos lehet a panaszok enyhítésében. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szociális fóbiák kezelésében az SSRI-hatóanyagok első vonalbeli megoldásnak számítanak, míg a benzodiazepinek, a MAO-gátlók és a triciklusos antidepresszánsok második vonalbelinek.

A páciensek kezelése általában a minimális effektív SSRI-dózissal kezdődik, ez a dózis 6 hét elteltével – ha a várt hatás elmarad – tovább emelhető, 2 hetente a maximális megengedett dózis eléréséig.

Az említett hatóanyagok mellett a vérnyomáscsökkentő béta-blokkolók (propranolol) a hatást fokozó terápiás megoldásként jöhetnek szóba, elsősorban szükség esetén adagolva – olyan helyzetekben, ha a páciensnek közönség előtt, lényeges szituációkban kell teljesítenie.

3. Speciális fóbiák esetén a farmakoterápia nem számít első vonalbeli megoldásnak, annak hatékonyságát kontrollált klinikai vizsgálatok nem támasztják alá. Szükség esetén, bizonyos fóbiák rövid távú kezelésében, főként akkor, ha a beteg nem akar viselkedésterápián részt venni, a benzodiazepinek alkalmazása eredményre vezető lehet. Ha a fóbiát kiváltó inger előre tervezhető, az rövid hatástartamú benzodiazepinek adását teheti szükségessé. Így például a repüléstől félő pácienseknek a repülőbe való beszállást megelőzően rövid felezési idejű benzodiazepinek adhatók (1).

Akár 1 éven át tartó gyógyszeres kezelés

Fóbiák esetén a gyógyszeres terápia hossza legalább 6−12 hónap, aminek az elteltével fokozatosan leépítendő az alkalmazott gyógyszerdózis. A gyógyszerekről való „leszokás” ideje alatt a pszichoterápia – továbbra is − a beteg segítségére lehet. A gyógyulási folyamat alatt számos „self-help” csoport, könyv és leszoktatási (internetes) program is a gyógyulni vágyók rendelkezésére áll (1).

Életmódbeli változtatások

A gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés mellett bizonyos életmódbeli változtatások is a fóbiás betegek segítségére lehetnek. Elsők között említhető például a noradrenerg túlsúlyt fokozó kávézás szokásának a mellőzése. A MAO-gátlót szedő betegeknek tiraminban szegény diéta javasolandó. A fizikai aktivitás megtartása lényeges, a testmozgás, sport valamennyi fóbiás betegnek javasolható. Sajnálatos tény, hogy sok beteg az alkoholhoz folyamodik az oldódás eléréséért, és alkoholabúzus, illetve -dependencia alakul ki náluk (1).

Irodalomjegyzék

1. Phobic disorders. www.medscape.com; 2021. jan. 11.

2. www.healthline.com; 2021. jan. 13.

Dr. Budai Lívia PhD, szakgyógyszerész
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés