hirdetés
hirdetés
2020. október. 25., vasárnap - Blanka, Bianka.
hirdetés

Az evolúció nem lesz megkerülhető

Célkeresztben a mikrobiom

Napjainkban problémát jelent, hogy a helytelen táplálkozás és életmód jellegzetesen csökkentik a mikrobiom diverzitását. A mikrobiomsérülésnek alapvető következménye, hogy megváltozhat bizonyos, a szervezetünk működését jelentősen befolyásoló baktériumok metabolikus hatása, továbbá a barrier területeken (bőr, urogenitális vagy gyomor-bél rendszer) keresztül szabályozott gyulladásos reakció intenzitása. A gyógyítás hosszú távú és fenntartható formája a krónikus betegségek megelőzése, a gyógyszermentesen gyógyult állapot elérése életmódváltás segítségével, a személyre szabott mikrobiomregenerációs stratégiák mentén.

hirdetés

A Covid-19-világjárvány kapcsán úgy tűnik, hogy sok mindent újra kell gondolnunk a modern orvoslás szerepéről, a gyógyító kapacitásokról, és elő kell vennünk rég elfelejtett protokollokat a fertőzések elleni védelemről. A valóság azonban az, hogy a fertőző betegségek elleni küzdelem egyidős az emberiséggel. Úgy tűnt, hogy ebben a „háborúban” a „csatákat” megnyeri a homo sapiens, de pont a 2000-es évek nyomán derült ki, hogy a sterilitási törekvések a háztartásokban és a baktériumok elleni konstans, szűnni nem akaró harc „mellékhatása”, hogy a velünk élő baktériumflóra degenerálódik, ami krónikus betegségek forrása (1). A humán genom projekt kapcsán olyan technológiai robbanás következett be a molekuláris genetika területén, ami lehetővé tette a mindennapokban a „valós idejű” tömeges genetikai szűréseket a legkülönbözőbb betegségek hátterében (pl. Cancer Genome Project), illetve forradalmasította a kórokozók kimutatásának diagnosztikai lehetőségeit is. A projekt érdekes mellékszálaként indult, de az utóbbi 100 év legnagyobb hatású felfedezéseit hozhatja meg a normál baktériumflóra és változásainak vizsgálata, amelyeket különböző, korábban ismeretlen eredetű kórképekben láthatunk.

A humán mikrobiom projekt az USA szövetségi költségvetéséből finanszírozott többéves kutatás volt, amit 2012-ben publikáltak (2), és az adatbázist referenciavizsgálatok számára folyamatosan frissülő, bővülő formátumban szabadon kutathatóvá tették az interneten (3). Azóta több tízezer közlemény jelent meg, és minden szakterületen megjelentek a mikrobiomsérülés és következményeinek gyógyászati hatásaival foglalkozó kutatások. Ezek alapvetően két csoportra osztható eredményeket hoztak.

Forrás: MO-archív
Forrás: MO-archív

Egyrészt kiderült, hogy bizonyos baktériumok metabolikus hatása jelentősen befolyásolja szervezetünk működését: pl. a keringésünkben kimutatható szabad zsírsavak jelentős része bakteriális eredetű (4), ami kóros esetben inzulinrezisztenciához (5), elhízáshoz és diabéteszhez (6) vezet. Számtalan káros anyagcseretermékről derült ki, hogy a bélflóra termeli, és a vörös húsok aterogén hatását is döntően befolyásolja (7). Bizonyos baktériumok neurotranszmittereket is termelnek, ami nemcsak a hangulatunkat befolyásolja, de pl. szelektív hiányuk autisztikus magatartás kialakulásához vezet, ami célzottan, probiotikumokkal visszafordítható (8). Összefoglalva tehát, az önmagában velünk élő baktériumflóra (melynek kb. 80%-a a vastagbélben rezidens, ezért leegyszerűsítve a bélflóraként is sokszor utalnak rá) fontos szerepet játszik az egészség és különböző, nagy népegészségügyi jelentőségű betegségek kialakításában − attól függően, hogy „termel” vagy „nem termel” bizonyos fontos metabolitokat, szabályozó szerepű hormonokat.

Másrészt a kutatások rámutattak arra is, hogy az intesztinális barrier (hasonlóan más testtájakhoz, ahol a szervezet és a baktériumflóra találkozik, pl. bőr, hólyag, hüvely stb.) kritikus szerepet játszik abban, hogy a baktériumdegradátumok − vagy netán életképes organizmusok is − átjutnak-e a szövetek közötti térbe, ahol jellemzően gyulladásos reakciókat indukálnak (9). Ennek a betegségmechanizmusnak a „modellkórképe” a reumás láz, illetve a reaktív arthritis (korábban Reiter-szindróma). A prokarióták elleni védekezés evolúciósan rendkívül konzervált immunológiai mechanizmusa a veleszületett immunitás. Az eukarióták azokat a molekulákat, amelyek az egysejtű élőlényekre jellemzőek (pl. a sejtfal, de tulajdonképp bármely biokémiai struktúrát, ami a soksejtű élőlényekben nem található meg) Toll-like receptorokkal képesek azonosítani, és gyulladásos választ generálni (10). Összefoglalóan pathogen-associated molecular pattern (PAMP) névvel jelöljük ezeket a sejtdegradációs termékeket. Kiderült az is, hogy ezek a PAMP struktúrák nem csupán a barrier sérülése nyomán juthatnak a szövetek közötti térbe, hanem vannak specializálódott detektor sejtek is (mikrofold sejtek), amelyek pásztázzák a luminális felszínt a bélben, és ezeket a PAMP struktúrákat prezentálni tudják a perifériás nyirokcsomókban. Ezen keresztül fel tudják készíteni a szervezetet az esetleges barriersérülés és bakteriális invázió következményeire, célzott gyulladásos válasszal. A mikrofold sejtek antigén mapping tevékenysége során minél homogénebb antigénkörnyezetről kap a szervezet visszacsatolást, annál inkább egy elszaporodott, valós fertőzésveszélyre készül, és annál intenzívebb lesz a kondicionált gyulladásos válasz. A probléma az, hogy a helytelen táplálkozás és életmód környezeti károsító mechanizmusai jellegzetesen csökkentik a mikrobiomdiverzitást, hiszen az érzékenyebb bakteriális fajok a megváltozott (rosszabb) életkörülmények között kevésbé tudnak szaporodni, ami bizonyos invazív fajok túlszaporodásához vezet. Hasonló jelenség zajlik egy kultúrnövényekkel beültetett hobbikertben vagy nagyüzemi szántóföldeken is, ahol évtizedek alatt sem történik megfelelő szervesanyag-pótlás (legfeljebb nitrogén, kálium és növényvédő szerek). Ennek nyomán parlagfű és egyéb invazív gyomok elszaporodása fenyegeti a táblát, és nem a valaha ott rezidens vadvirágos rét kezd nyílni, ha a mesterséges magutánpótlás (vetés) elmarad. Ugyanez zajlik az Amazonas vidéki esőerdőkkel, melyek kiirtása és kultúrnövényekkel történő beültetése végzetesen veszélyezteti az egészséges ökoszisztémát, melynek helyreállítása szinte lehetetlen.

Az energiában gazdagabb és koncentráltabb táplálékok tették lehetővé, hogy az ember napi tevékenységét ne az élelemszerzésre, hanem alkotó, termelő munkára, társas interakciókra fordíthassa. A második világháborút követő konjunktúra és globális népességrobbanás − nem függetlenül az antibiotikumok bevezetésétől és a fertőző betegségek elleni küzdelem sikerétől, illetve a nagyüzemi mezőgazdaság térhódítása révén − azonban olyan szélsőséges mértékben kezdte kizsigerelni mind az emberi szervezet, mind a természeti környezet tartalékait, hogy ez együttesen a krónikus szív- és érrendszeri, daganatos és degeneratív betegségek járványszerű terjedéséhez vezetett. Ennek hátterében az elmúlt 10 év kutatási eredményei szoros korrelációt igazoltak a velünk élő baktériumok diverzitásának és megoszlásának változásaival.

Fel kell tennünk tehát a kérdést, hogy képesek vagyunk-e irányításunk alá vonni az evolúciót? A produktivitás jegyében meddig tudjuk megspórolni az élelem megszerzésére és elfogyasztására, a rekreációra, mozgásra és alvásra, kötetlen társas interakciókra fordított időt? A termelés, alkotás, fogyasztás és állandó időzavar okozta stressz meddig tolerálható? A Covid-19-járvány megmutatta sérülékenységünket a vírusokkal szemben. Ma ezt a jelenlegi népegészségügyi kataklizma küszöbén még említeni is problémás, de előbb-utóbb fel kell tennünk a kérdést: a vírusok vajon valóban mind az ellenségeink? Ismert a bakteriofágok szerepe a mikrobiomrendszerek szabályozásában. Az invazív vírusok elleni majdani hatékony kezelések vajon milyen mértékben fogják tovább gyorsítani a mikrobiomdegenerációt? A krónikus betegségekben megnyert életévek − sok esetben rossz életminőségben, gondozóotthonokban − indokolják-e a már most vizionálható széleskörű antivirális védekezést, ha új terápiás eljárások válnak elérhetővé? Ezek a kérdések nyilvánvalóan nem a szűkebben vett orvosszakmai fórumokon várnak megválaszolásra. Fontos ugyanakkor realizálni, hogy maguk a krónikus betegségek (magas vérnyomás, diabétesz, daganatok stb.) jelentik a legfontosabb Covid-19-kockázatot is. Nem szabadna tehát megfeledkezni arról sem, hogy a gyógyítás hosszú távú és (ökológiailag) fenntartható formája ezeknek a betegségeknek a megelőzése, és/vagy a személyre szabott mikrobiomregenerációs stratégiák mentén a gyógyszermentesen gyógyult állapot elérése életmódváltás segítségével. Az életet veszélyeztető akut betegségek leküzdése után törekedni kell az okok felkutatására, és azok célzott helyreállítása révén a gyógyszermentesen stabil állapot kialakítására.

A jelenlegi pandémia sok tanulságához ezt szeretnénk hozzátenni: az evolúció nem lesz megkerülhető, kisakkozható, legyőzhető. Együtt kell tudnunk élni békességben, kooperatív egymásra utaltságban a mikro- és makrokörnyezetünkkel. Mi is tehetünk orvosként és a mindennapjainkban is a saját és betegeink és családunk életminőségéért, életmódjáért és hosszú távú egészségéért. Ehhez több időt kell szánnunk egymásra és saját magunkra is, és tennünk kell a környezetünk ökológiai fenntarthatósága érdekében.

 

IRODALOM

 

1. Chastre J. Evolving problems with resistant pathogens. Clin Microbiol Infect. 2008;14 Suppl 3:3−14.

2. Human Microbiome Project Consortium. Structure, function and diversity of the healthy human microbiome. Nature. 2012;486(7402):207−14.

3. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/Taxonomy/taxonomyhome.html/

4. Borycka-Kiciak K, Banasiewicz T, Rydzewska G. Butyric acid - a well-known molecule revisited. Prz Gastroenterol. 2017;12(2):83–89.

5. Koh A, Molinaro A, Ståhlman M, et al. Microbially Produced Imidazole Propionate Impairs Insulin Signaling through mTORC1. Cell. 2018;175(4):947–961.e17.

6. Sanna S, van Zuydam NR, Mahajan A, et al. Causal relationships among the gut microbiome, short-chain fatty acids and metabolic diseases. Nat Genet 2019;51:600–605.

7. Koeth RA, Lam Galvez BR, Kirsop J, et al. l-Carnitine in omnivorous diets induces an atherogenic gut microbial pathway in humans. J Clin Invest. 2019;129(1):373−387.

8. Sgritta M, Dooling SW, Buffington SA, et al. Mechanisms Underlying Microbial-Mediated Changes in Social Behavior in Mouse Models of Autism Spectrum Disorder. Neuron 2019;101(2):246–259.e6.

9. Zeng, MY, Inohara N, Nuñez G. Mechanisms of inflammation-driven bacterial dysbiosis in the gut. Mucosal Immunol. 2017;10:(1),18−26.

10. Fukata M, Arditi M. The role of pattern recognition receptors in intestinal inflammation. Mucosal Immunol. 2013;6(3):451–463.

DR. SCHWAB RICHÁRD, BACSUR EMESE és DR. PETÁK ISTVÁN, Diavitas és Oncompass Medicine Zrt., Budapest
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés