hirdetés
hirdetés

Az obstruktív alvási apnoe

Az obstruktív alvási apnoe (OSAS) meglepően gyakori kórkép, amely az életminőséget jelentősen rontja, súlyos szövődményekkel járhat, ugyanakkor nagymértékben aluldiagnosztizált és alulkezelt.

hirdetés

Az obstruktív alvási apnoe (OSAS) meglepően gyakori kórkép, amely az életminőséget jelentősen rontja, súlyos szövődményekkel járhat, ugyanakkor nagymértékben aluldiagnosztizált és alulkezelt. Az OSAS, a hypertonia és a metabolikus szindróma egyéb komponensei között szoros és független kölcsönhatás igazolódott.

Az OSAS a légzésnek az alvás ideje alatt ismétlődő leállásával jellemezhető betegség, amelyet az okoz, hogy a légúti dilatatorizomzat és a nyelv tónusa csökken, emiatt a pharyngealis légút kollabál. A kórkép átmeneti (>10 sec) teljes légzésleállásban (apnoe), illetve légzésredukció formájában (hypopnoe) nyilvánulhat meg. A megfelelő alveolaris ventiláció hiánya általában oxigéndeszaturációval, ismétlődő és hosszú epizódok esetén a pCO2 fokozatos emelkedésével jár. Az egyes epizódok az ébredés különböző szintjeivel járnak együtt, amire a beteg általában nem emlékszik.

Az OSAS fő klinikai tünetei: súlyos, légzésszünetekkel megszakított horkolás, nappali aluszékonyság, gyakori éjszakai felébredések, nycturia, reggeli gyengeség, esetenként fejfájás, a koncentráció, a libidó és a memória zavara. Az OSAS gyakori elhízott, megnövekedett nyakkörfogatú egyének esetében (férfiak: >42, nők: >37 cm), egyéb társuló rizikófaktorok hiányában is. A fő rizikófaktorok közé sorolják az életkort, a férfi nemet, a dohányzást, az alkoholfogyasztást, valamint a horkolást előidéző, felső légúti anatómiai rendellenességeket (nagy nyelv és/vagy tonsillák, az orrlégzés zavara, retrognathia).

Az OSAS diagnózisa és klasszifikációja az alvás idején észlelt obstruktív apnoék és hypopnoék óránkénti száma, az apnoe-hypopnoe index (AHI) alapján történik.

Az OSAS diagnózisának kritériuma klinikai tünetek esetén AHI >5/h, klinikai tünetek hiányában: AHI >15/h (AHI=15–30/h esetén középsúlyos, e felett pedig súlyos OSAS-ról beszélünk).

A diagnózis felállításához segít az ambuláns vérnyomás- és szívfrekvencia-monitorozás (ABPM, Holter-EKG), az ambulanter is végezhető respiratorikus poligráfia, de az arany standard az alváslaboratóriumban végzett poliszomnográfiás vizsgálat.

A gyakori kórképet csupán a nők 93%-ában, a férfiak 82%-ában ismerik fel. Magyar epidemiológiai adat eddig kevés született. Egy háziorvosi praxis hypertoniás betegei körében 10 éven át végzett ABPM-szűrés alapján az OSAS prevalenciája 5% volt. Ez is aláhúzza a tünetekre való célzott rákérdezés, a validált kérdőívek, az alvási auto- és heteroanamnézis jelentőségét. Eszközös előszűrő vizsgálatnak ajánlható az ABPM is.

Az OSAS mint cardiovascularis kockázati tényező         

A III. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencián, 2007-ben az OSAS jelentőshangsúlyt kapott: újonnan sorolták be a kardiometabolikus rizikófaktorok közé – emelkedett húgysavszint, inzulinrezisztencia, Lp(a), Apo B, Apo A1, CRP, PAI-1 – azoktól azzal különböztetvemeg, hogy az OSAS nemcsak kockázatjelző, hanem súlyos formájában (apnoe-hypopnoe index >30/óra) nagy cardiovascularis rizikót okozó kórkép.Az új európai ajánlás szerint az OSAS felismerésére, valamint az OSAS-hoz társuló hypertonia diagnózisára és adekvát kezelésére nagyobb figyelmet kell fordítani. A hypertonia gyakran terápiarezisztens, ezért a kivizsgálás és kezelés a hypertonia- és az alvásközpontok együttes feladata. Az OSAS megfelelő kezelésével a betegek cardiovascularis kockázata is csökkenthető.

Fotó: 123rf
Fotó: 123rf

Az OSAS-sal együtt járó kórállapotok

Metabolikus szindróma

A kettő közötti kapcsolatot számos tanulmányban vizsgálták. Az OSAS és a metabolikus szindróma komponensei között szoros független korreláció van: a metabolikus szindróma kockázatát az OSAS 9,1-szeresre fokozza. Az OSAS-ban szenvedő normotenziós férfiak között a metabolikus szindróma előfordulása 44%, társuló hypertonia esetén 61% volt. A metabolikus szindrómás betegek között a súlyos OSAS előfordulása megközelítette a 33%-ot.

Obesitas

A normálisnál nagyobb testtömegindex (BMI) szignifikáns, de gyenge korrelációt mutatott az OSAS súlyosságával. A normálisnál nagyobb nyakkörfogattal jellemezhető regionális obesitas, valószínűleg a pharyngealis légutak beszűkülése miatt, szorosabb korrelációt mutat az OSAS súlyosságával, mint a BMI. A legújabb tanulmányok azt mutatták, hogy a haskörfogattal jelezhető intraabdominalis zsírtömeg nagysága áll a legszorosabb korrelációban az OSAS súlyosságával. Ennek hátterében egyrészt az OSAS-ban kimutatott, adipocyta eredetű, az étvágyat és az energialeadást szabályozó leptinnel szembeni rezisztencia állhat. Az emelkedett leptinszint korrelál a visceralis obesitassal és az inzulinrezisztenciával. Leptinrezisztencia igazolódott kezeletlen OSAS-ban mind a BMI-től, mind a haskörfogattól függetlenül. Az adekvát nasalis folyamatos pozitív nyomású légsín- (CPAP) kezelés csökkentette az emelkedett szérumleptinszintet. Számos adat van arra, hogy az alvás időtartama szabályozza mind a leptin, mind az inzulin, mind a jóllakottságot szabályozó hormon, a gyomorból származó grelin elválasztását. Ezáltal az OSAS-ra jellemző, részleges krónikus alvásmegvonás fontos szerepet játszik a fokozott táplálékfelvételben és a testsúlynövekedésben. Annak ellenére, hogy az OSAS előfordul sovány egyénekben is, az elhízás az OSAS fő rizikófaktora (10%-os testsúlynövekedés hatszorosára növeli az OSAS kockázatát, míg 10%-os testsúlycsökkenés OSAS esetében 26%-kal csökkenti az AHI-t). Másfelől az OSAS okozta testsúlynövekedés circulus vitiosusként fokozza az OSAS súlyosságát.

Inzulinrezisztencia

Számos adat igazolja, hogy az OSAS-ban szenvedő betegeknek magasabb az éhomi vércukor-, inzulin- és HBA1C-szintjük, mint az alvási apnoéban nem szenvedőknek. Ez arra utal, hogy OSAS-ban a cukoranyagcsere-zavar független az obesitastól. Ezt az összefüggést tovább erősíti, hogy az OSAS adekvát CPAP-kezelése gyorsan és tartósan csökkenti az inzulinrezisztenciát és javítja a glükózkontrollt. Egyre több bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy az OSAS az inzulinrezisztencia független kockázati tényezője. A társbetegségekkel szövődött diabetesben az OSAS adekvát CPAP-kezelése javítja az inzulin- és glükózmetabolizmust és vércukorkontrollt, a testtömegindexre gyakorolt kedvező hatástól függetlenül. Mindezek alapján megfontolandó az alvási légzészavar szűrése, minden metabolikus szindrómában szenvedő beteg esetében.

Hypothyreosis

Prospektív vizsgálatok szerint az OSAS prevalenciája jelentősen magasabb hypothyreosisban (25–35%). Ennek fő patofiziológiai mechanizmusa a garat szöveteiben mukopoliszacharidok és proteinek okozta lágyrész-infiltráció és következményes szűkület. A hormonpótlás megszünteti az OSAS-t a legtöbb nem elhízott, hypothyreosisos betegben. Az elhízott hypothyreosisos betegek esetében az OSAS javulása kevésbé meggyőző. Az ajánlások szerint TSH-vizsgálat indokolt minden olyan esetben, amikor az OSAS gyanúja fennáll.

Hypertonia

Az OSAS a hypertonia önálló és súlyosságával arányosan fokozódó rizikófaktora; már az enyhe OSAS is kétszeresére növeli a hypertonia kockázatát. Az utóbbi években epidemiológiai vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy közvetlen a kapcsolat az OSAS és a hypertonia között. A súlyos OSAS-ban szenvedő beteg majdnem kétszeres eséllyel lesz hypertoniás, mint a nem apnoés kortársai. A hypertonia prevalenciája OSAS esetén megközelíti a 60%-ot, és az AHI-val arányosan növekszik. A hypertoniás betegek körében az OSAS prevalenciája mintegy 30%, ennél jelentősen nagyobb a terápiarezisztens hypertoniások körében. Egy vizsgálat szerint körükben elérheti a 70–80%-ot. A hajlamosító tényezők közül a hasi obesitas és a hyperinsulinaemia emelhető ki. Az éjszakai apnoék következtében kialakuló szimpatikus aktiváció a nappali időszakra áthúzódva válthatja ki az emelkedett nappali vérnyomást.

Az OSAS-hoz társuló hypertonia jellegzetesen izolált diasztolés formában kezdődik, és gyakori a non-dipper kórforma, amikor a 24 órás ABPM-vizsgálat során elmarad az éjszakai vérnyomássüllyedés. Az OSAS-hoz társuló hypertonia esetén a rendelői vérnyomásmérés alábecsülheti a vérnyomást, mert gyakori a maszkírozott forma, illetve a non-dipper hypertonia.

Az életmódbeli változtatásokközül a túlsúly csökkentésének alapvető szerepe van. Az alkoholfogyasztás növeli az apnoés epizódok frekvenciáját és időtartamát a légúti izomtónus és az ébredési válasz csökkentésével.

Az egyes antihipertenzív szerekhosszú távú hatékonyságát az OSAS súlyosságának befolyásolására nagy összehasonlító vizsgálatokban eddig még nem vizsgálták. Kis esetszámú ABPM-tanulmányokat végeztek OSAS-ban szenvedő hypertoniás betegek körében, a vérnyomáscsökkentő hatás összehasonlítására. Egy közelmúltban publikált vizsgálat szerint a mineralokortikoidreceptor-antagonista spironolactonkezelés hatékonyan csökkentette a vérnyomást és emellett az apnoe-hypopnoe indexet is. Tehát az OSAS-hoz társuló rezisztens hypertonia kezelésében a spironolacton előnyben részesítendő. A tiazid diuretikumok nemcsak kevéssé hatékonyak OSAS esetén, de ronthatják a metabolikus szindrómát, és az egyébként is fokozott aritmiakockázatot, ezért csak RAS- és szimpatikus blokkolókkal kombinált adásuk ajánlott.

Eszközös kezelések és a vérnyomás

Számos kisebb, véletlen besorolásos, kontrollcsoportos tanulmány metaanalízise azt mutatta, hogy az alvási apnoe CPAP-kezelése szignifikánsan, de csak néhány Hgmm-rel csökkenti mind az éjszakai, mind a nappali vérnyomást. A CPAP-kezelés vérnyomáscsökkentő hatása kifejezettebb volt súlyos OSAS esetén, különösen a nappali aluszékonysággal járó kórformákban, valamint jó eszközös compliance esetén.

Az OSAS-hoz társult hypertonia esetén a balkamra-hypertrophia és a diasztolés balkamra-diszfunkció szignifikánsan gyakoribb a vérnyomástól függetlenül is, és előfordulása növekszik az OSAS súlyosságával. A nasalis CPAP-kezelés hatására a balkamra-hypertrophia regressziója is kimutatható volt.

Legújabban, egy kis esetszámú vizsgálat előzetes adatai szerint OSAS-hoz társuló rezisztens hypertoniában a vese szimpatikus beidegzésének katéteres ablációjaszignifikánsan csökkentette nemcsak a vérnyomást, hanem az OSAS súlyosságát is, és javította a glykaemiás kontrollt.

A cardiovascularis rendszerrel való összefüggések

Az apnoés epizódok alatt fokozódik az efferens szimpatikus idegrendszeri aktivitás, ennek hátterében a hypoxaemia és hypercapnia okozta kemoreflex-stimuláció és baroreceptorreflex-érzékenység csökkenése áll. Az OSAS fokozza az aldoszteron szekrécióját, ami a terápiarezisztens hypertonia oka lehet. Pozitív korrelációt találtak a plazma aldoszteronkoncentrációja és az OSAS súlyossága között. A súlyos OSAS a fatális és a nem fatális cardiovascularis események kockázatát 2,87-, illetve 3,17-szorosára fokozza.Egy másik nagy vizsgálat szerint az OSAS prevalenciája 65%-os volt az akut myocardialis infarctus miatt kezelt betegek körében. A súlyos OSAS 3-4-szeresére növelte a komplex tachyarrhythmiák, a pitvarfibrilláció és a nem tartós kamrai tachycardia kockázatát. Az OSAS egyértelműen fokozta az éjszakai hirtelen szívhalál kockázatát az általános populációhoz képest is. A CPAP-kezelés csökkentette az arrhythmiák és a cardiovascularis események előfordulását. Az anamnézisben szereplő horkolás növelte a stroke kockázatát. Ennek ellenére a CPAP-kezelés elfogadása nagy problémát jelent a stroke-os betegek számára is. A nem kezelt alvási apnoe fokozhatja a bal kamrai diszfunkció, valamint a mortalitás kockázatát szívelégtelenségben szenvedőbetegek esetében. Ennek hátterében valószínűleg a fekvő testhelyzetben kialakuló folyadékakkumuláció és a következményes felső légúti szűkület áll. Legújabb adatok szerint OSAS esetén a praeeclampsia kockázata is szignifikánsan nagyobb volt. Az OSAS kezelése terhességben hasonló a nem terhesekben alkalmazotthoz, de rutinszerűen nem ajánlott praeeclampsia esetén.

Az OSAS és a közúti járművezetés

A  Magyar Alvásdiagnosztikai és Terápiás Társaság a 13/1992. NM-rendelet 2015. április 1-jétől hatályba lé­pett módosításának, valamint az EU Bizottság OSAS-munka­csoportja által 2013-ban létrehozott iránymutatásának megfelelően, azt a hazai viszonyokhoz illesztett módszer­tant ajánlja, amellyel ez a cél a leghatékonyabban és kö­vetkezetesen megvalósítható.

Ismert tény, hogy a nappali aluszékonyság szoros összefüggésben áll a közlekedési balesetekkel. A kezeletlen OSAS-betegek 4-6-szor valószínűbben okoznak közlekedési balesetet, mint akik nem szenvednek ebben a betegségben. Az alvási apnoe, tüneteiből fakadóan, hátrányosan befolyásolja a gépjárművezetők vezetési képességeit. 2014-ben például a hazai utakon 290 közlekedési baleset történt azért, mert a vezető elaludt a volánnál.

A legtöbb gépjárművezető az 1. alkalmassági csoport­ba tartozik. A 2-es csoportba tartozók a kérelmezők ki­sebb csoportját alkotják, de ők sokkal több időt töltenek a közlekedésben. Így arányaiban közel egyforma baleseti kockázatot jelent a két csoport, ezért a szűrést a vezetői engedélyt kérők teljes körében el kell végezni.

Javasolt diagnosztikai és terápiás folyamat az OSAS kiszűrésére

A kérelmező esetében a kórkép fennállásának lehetősé­gét első lépésben háziorvosának vagy a foglalkozás-egészségügyi szakorvosának kell elbírálnia.

Alapszűrés

Az elbíráláshoz javasolt módszer egy szűrő kérdőívhasz­nálata, amelyet a 2013-as brüsszeli OSAS-munkacsoport értekezletén az európai alvástársaságok delegált szakértői konszenzussal hoztak létre. A teszt eredményétől függő­en az egészségi alkalmasság az első fokon eljáró szervnél helyben megítélhető, illetve kiderül, hogy lesz-e szükség további műszeres vizsgálatra. Az előszűrés hasznos kiegészítője az ABPM, amellyel nemcsak az OSAS-ra jellemző non-dipper hypertonia mutatható ki, hanem egyben a hypertoniaszűrés is elvégezhető. OSAS gyanúja esetén a ké­relmezőt alvásdiagnosztikai központba kell továbbirá­nyítani, ahol az előszűrést műszeres szűrővizsgálat követi.

Alvásdiagnosztikai vizsgálat

A kérelmezőnek kiadottműszerrel az otthonában végzett szűrővizsgálateredménye elkülöníti a nem vagy csak enyhe mértékben érintetteket azoktól, akiknél a beteg­ség mérsékelt vagy súlyos formában jelentkezik.

A műszeres szűrővizsgálattal felállított, nagy valószí­nűségű iránydiagnózist az alvásdiagnosztikai központban elvégzett poliszomnográfiás vizsgálaterősíti meg. A kö­vetkező lépés a terápia megválasztása és beállítása. Egy rövid időn belül végzett ellenőrző vizsgálattal a terápia hatékonyságáról és a beteg együttműködéséről is meg­győződik a központ szakorvosa. Minden lépésről tájékoztatja a kérelmezőt és a vizsgálatot indikáló orvost a konszenzusban meghatározott lehetőségekről vagy korlátozásokról.

Az OSAS szűrésére alkalmazott segédlet ismertetése, kiértékelése

Az OSAS lehetőségének elbírálása során az első tíz kér­déssel rögzítésre kerül a páciens neme, életkora, testsú­lya, testmagassága, történt-e korábban vezetés közbeni elalvás, volt-e aluszékonyság miatt súlyos (személyi sérü­léssel vagy anyagi kárral járó) balesete az elmúlt 3 évben, éjjelente hangosan horkol-e, észrevették-e, hogy alvás közben leáll a légzése, mennyire ébred a páciens kipihen­ten, és diagnosztizáltak-e nála korábban hypertoniát, kezelték-e korábban emiatt. Minden válaszhoz tar­tozik egy érték, amelyet az OSAS-sal való lehetséges ös­szefüggés szerint súlyoztak.

A szűrő kérdőív második része a nappali aluszékony­ság felmérésére szolgáló önkitöltő Epworth-féle aluszékony­sági teszt (Epworth Sleepiness Scale – ESS), amely 8 kérdésből álló kérdőív, kérdésenként négy lehetséges vá­lasszal, amelyek értéke 0 és 3 között változhat, így a ma­ximálisan elérhető 24 pont a legsúlyosabb nappali alu­székonyságot jelöli. A vizsgált személy az elmúlt egy hónap vonatkozásában pontozza annak valószínűségét, hogy elalszik-e bizonyos helyzetekben. Az egészséges alanyok átlagos ESS-pontszáma 10 alatti; a 11–14 pon­tot enyhén rendellenes nappali aluszékonyságnak, míg a 15 pontot vagy annál magasabb értéket súlyos aluszé­konyságnak kell tekinteni.

A szűrés eredménye pozitív, ha a két kérdőív összesített eredménye 10 pont vagy annál magasabb. Abban az esetben, ha a szűrés eredménye nem éri el a 10 pontot, de az ESS aluszékonysági teszt pontszáma nagyobb 14-nél vagy a testtömegindex (BMI) nagyobb 35 kg/m²-nél, vagy az OSAS-sal gyakorta társuló kórké­pek – magas vérnyomás, szívritmuszavar, elszenvedett stroke vagy szívinfarktus, cukorbetegség – valamelyike azonosítható, egyedi mérlegelés alapján az eredmény szintén pozitívnak minősíthető.

A szűrés eredménye negatív, ha a segédlet eredménye kevesebb, mint 10 pont, és a kiegészítő feltételek sem teljesülnek.

A teszt végén a páciensnek írásban nyilatkoznia kell arról, hogy a közölt adatok megfelelnek a valóságnak.

A gépjármű-vezetői alkalmasság elbírálása a különböző szakmai szinteken

Az első és másodfokon eljáró egészségi alkalmassági vizsgálatot végző szerv a következő irányelveket alkalmazza:

1. A közúti járművezetők egészségi alkalmasságát első fokon vizsgáló szerv (háziorvos, foglalkozás-egész­ségügyi szakorvos) feladata az OSAS lehetőségének elbírálása a kérelmező esetében.

1.A – Azon kérelmezők esetében, akiknél alvásdiag­nosztikai központban már korábban elvégzett szakorvosi vizsgálat OSAS-t állapított meg, a betegség helyes kezeléséről kell meggyőződni (lásd 4. pont!).

1.B – Minden egyéb esetben a kérelmezőknél a se­gédlet használatával kell felmérni az OSAS fennállásának lehetőségét.

2. Azon kérelmezők esetében, akiket a segédletben ne­gatívként határoztak meg a vezetői engedély meg­szerzésekor vagy megújításakor, az OSAS vonatkozásában az egészségi alkal­masság megállapítható.

3. Azon kérelmezők esetében, akiket a segédletben po­zitívként határoztak meg a vezetői engedély megszer­zésekor vagy megújításakor, az alábbiak szerint kell eljárni:

3.A – Olyan alvásdiagnosztikai központban kiállított szakorvosi vélemény megszerzése szükséges, amely kizárja vagy megerősíti a mérsékelt vagy súlyos OSAS jelenlétét.

3.B – Az OSAS gyanítható fennállása esetén a kérel­mező a végleges diagnózis felállításáig az elbírá­ló mérlegelése alapján feltételes vezetői enge­délyt kaphat korlátozott időre – 13/1992. NM 5. §. (3) bekezdés alapján –, ez az időszak a diagnózis megállapításához és a terápia beállításá­hoz szükséges idő.

4. Azon kérelmezők esetében, akiket OSAS-sal diag­nosztizáltak, és vezetői engedélyt kívánnak szerezni vagy azt megújítani, az alábbiak szerint kell eljárni:

4.A – A kérelmezőnél, akinél a szakorvosi vizsgálat kezelést igénylő OSAS-t állapított meg, de nem áll kezelés alatt, és hajlandóságot sem mutat a szükséges terápia igénybevételére, az egészségi alkalmasság nem mondható ki (nem alkalmas).

4.B – Az a kérelmező, akinél a szakorvosi vizsgálat kezelést igénylő OSAS-t állapított meg, és még nem áll kezelés alatt, csak korlátozással kaphat (6 hónapig) vezetői engedélyt a terápia beállítá­sához szükséges időre, abban az esetben, ha haj­landóságot mutat a terápia igénybevételére, nem tapasztal fokozott nappali aluszékonyságot (ESS <15), nem volt a közelmúltban aluszékonysághoz köthető gépjárműbalesete és a BMI-értéke 35 kg/m2 alatti.

4.C – Az a kérelmező, akinél a szakorvosi vizsgálat kezelést igénylő OSAS-t állapított meg, és aki a szakmai ellátási protokoll szerinti hatékony keze­lésben részesül,továbbá együttműködése megfe­lelő, járművezetői engedélyt kaphat. A kezelés szükségességét és az utasítások betartását a ke­zelőorvosnak ellenőriznie kell, az 1. alkalmassá­gi csoportba tartozó gépjárművezetők esetében háromévente, a 2. alkalmassági csoportba tarto­zók esetében pedig évente.

4.D – Az a kérelmező, akinél a szakorvosi vizsgálat kezelést igénylő OSAS-t állapított meg, és aki a terápiát állítása szerint betartja, de ezt friss szakorvosi lelettel nem tudja igazolni,csak kor­látozással kaphatvezetői engedélyt a szakvéle­mény megszerzéshez szükséges időre.

Összegzés

Az orvosi gondolkodásba be kell épülnie az alvásminőség fontosságának, hiszen az alvászavar, az alvás alatt zajló kóros élettani folyamatok súlyos betegségek és közlekedési balesetek forrásai lehetnek. Ne csak a nappali életmódunkat tegyük egészségesebbé, hanem gondoljunk az alvás alatti időszakra is!

Az OSAS szűrésének célja kettős: egyrészt mint komoly kardiovaszkuláris kockázati tényezőnek a megtalálása és kezelése, másrészt az OSAS-ban szenvedő bete­gek által okozott, gyakran tragikus kimenetelű közleke­dési balesetek megelőzése. A szűrés lehetőséget teremt a betegség korai felismerésére, mielőtt a sokszor irreverzibilis szövődmények – hypertonia, stroke, koszorúér-betegség, cukorbetegség, depresszió, szorongás, szellemi teljesít­mény hanyatlása, demencia, személyiségváltozás – megjelennének. Eb­ben a folyamatban a háziorvosoknak és a foglalkozás-egészségügyi szakorvosoknak kiemelt szerepük van, míg az OSAS végleges diagnózisa és a meg­felelő terápiás stratégia kialakítása az alvásdiagnosztikai központok feladata.

Irodalom:

1. Magyar Alvásdiagnosztikai és Terápiás Társaság. Az obstruktív alvási apnoe diagnosztikus és terápiás protokollja. http://www.alvastarsasag.hu/ajanlasok

2.Ádám Á. ABPM a non-dipper hypertonia és OSAS szűrésében. Szűrési modell az alapel­látásban. Családorvosi Fórum 2012;12(1-2):12–4.

3. Szakács Z, Ádám Á, Annus JK, Csatlós D, et al. A Magyar Alvásdiagnosztikai és Terápiás Társaság módszertani ajánlása a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának vizsgálatához az obstruktív alvási apnoe szindróma vonatkozásában. Orvosi Hetilap 2016;157(23):906.

4. Alföldi S. Az obstruktív alvási apnoe, a hypertonia és a cardiovascularis kockázat. Hypertonia és Nephrologia 2013;17(1):8–12.

5. Magyar Alvásdiagnosztikai és Terápiás Társaság http://www.alvastarsasag.hu/jogositvany1.html

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés