hirdetés
hirdetés
2021. október. 26., kedd - Dömötör.
hirdetés

A premenstruációs rendellenességek kezelési lehetőségei

A legtöbb fertilis korban lévő nő a ciklusa második felében tapasztal olyan tüneteket, amelyek előrejelzik a menstruáció kezdetét. Mivel ezek a tünetek általában nem befolyásolják jelentősen az életminőséget, így nem kezelik azokat. Ugyanakkor számos nő olyan súlyos fizikai és pszichés tünettől szenved ugyanezen időszakban, amelyek gyógyszeres kezelés nélkül nagymértékben megnehezítik számukra a mindennapi életet és az emberi kapcsolatok fenntartását.

A menstruációt megelőző időszakban megjelenő pszichés és szomatikus tünetek súlyossági skálán helyezhetőek el. Az enyhébb tünetek közé sorolható például a mell érzékenysége, az édességek iránti vágy, a fejfájás és a puffadás érzése, míg a legsúlyosabb esetekben szorongást, depresszív hangulatot, érzelmi labilitást, koncentrációs nehézségeket, kimerültséget vagy túlterheltséget éreznek az érintettek.

Jelenleg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója határozza meg legtágabb értelemben a premenstruációs szindrómát (PMS). Az említett tünetek közül már egyetlen megjelenése esetén, függetlenül a súlyosságától és előrejelezhetőségétől, kimondja a diagnózist. Ugyanakkor az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Társaság (American College of Obstetrics and Gynecology) és a brit Királyi Szülész-Nőgyógyászok Társasága (Royal College of Obstetricians and Gynecologists) meghatározása szerint PMS-ről beszélünk, ha bármilyen számú fizikai vagy pszichés tünet jelenik meg, amelyek a mindennapi tevékenységeket befolyásolják és nagy valószínűséggel előrejelezhetőek. A Premenstruációs Rendellenességek Nemzetközi Társasága (International Society of Premenstrual Disorders) szerint a luteális fázisban jelentkező pszichés és/vagy szomatikus tünetek, amelyek a mindennapi tevékenységet akadályozhatják és két menstruációs ciklussal előrejelezhetőek, alkotják a premenstruációs rendellenességek magját (1). Mindemellett a PMS súlyosabb formája, a premenstruációs diszfóriás zavar (PMDD – premenstrual dysphoric disorder) 2013 óta a mentális betegségeket összefoglaló Mentális Rendellenességek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének (DSM) részét képezi mint depressziós kórkép. Ebben az esetben szigorú diagnosztikai követelményeket állítottak fel: a tüneteknek 1) a menstruáció kezdete előtti héten kell jelentkezniük, 2) a menstruáció elkezdődése után néhány napon belül javulniuk kell, 3) az egy év alatt létrejövő ciklusok nagyobb részében jelen kell lenniük és 4) legalább öt különböző tünetnek kell együtt fennállnia, amelyek közül egy tünet az alaptünetek, mint erőteljes érzelmi labilitás, ingerlékenység, depresszív hangulat, szorongás közé tartozik (1. táblázat). Továbbá a premenstruációs tünetek hátrányosan befolyásolják a mindennapi tevékenységeket, nem csupán egyéb pszichiátriai betegség tüneteinek felerősödése miatt alakulnak ki és nem hozhatók összefüggésbe gyógyszeres kezeléssel, egyéb biológiailag aktív vegyületek használatával vagy egészségi állapottal (2).

1. táblázat. A premenstruációs diszfóriás zavar tünetei (1, 3)

Alaptünetek

Egyéb tünetek

erőteljes érzelmi labilitás

csökkent érdeklődés a szokásos tevékenységek iránt

ingerlékenység

koncentrációs nehézségek

depresszív hangulat

alacsony energiaszint, fáradtság

szorongás

alvási szokások megváltozása

 

sóvárgás különböző ételek után

 

túlterheltség/kontrollvesztés érzése

 

fizikális tünetek (mell érzékenysége, fejfájás, puffadás érzése, súlynövekedés, ízületi fájdalmak)

Gyakoriság

A különböző nemzetközi összefoglaló közlemények nagyrészt egymást átfedő előfordulási gyakoriságról számolnak be. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság becslése szerint a nők 85%-a tapasztalt legalább egyszer enyhe premenstruációs tünetet, 20−25%-a él át közepes-súlyos premenstruációs szindrómát és nagyjából 5% szenved a PMS legsúlyosabb formájától, a PMDD-től (2−4). A diagnosztikai kritériumok legszigorúbb alkalmazásával is 1-2% a PMDD gyakorisága random módon kijelölt populációban (3).

Kezelési lehetőségek

A PMS és a PMDD tüneteinek csökkentésére több terápiás lehetőség, mint életmódváltás, pszichoterápia és gyógyszeres kezelés is rendelkezésünkre áll, bár ezek közül több még nem megfelelő részletességgel felállított bizonyítékokon alapul. Az egyes kezelések hatására mind a fizikális, mind a pszichés tünetek enyhülnek, illetve megszűnnek.

Forrás: PO-archív
Forrás: PO-archív

A PMS kezelési lehetőségei

A főként fizikális panaszokkal és enyhébb pszichés tünetekkel járó PMS kezelésében nagyobb szerepet játszanak a nem gyógyszeres és az alternatív terápiás módszerek, valamint az életmódváltás.

Az életmódváltás főként étrendi változtatásokat foglal magában, mint a napi koffein- és alkoholfogyasztás csökkentése, a finomított cukor és a mesterséges édesítőszerek használatának mérséklése, az összetett szénhidrátok (pl. zabpehely, barna rizs, édesburgonya, teljes kiőrlésű gabona stb.) arányának növelése az étrendben (1, 4). Bár igen gyakran elhangzanak ezek az ajánlások, mégsem találhatóak mögöttük a hatékonyságukat alátámasztó szisztematikus vizsgálatok. Ehhez a kezelési lehetőséghez sorolható a testmozgás beépítése a napi/heti rutinba. A rendszeres testmozgás a béta-endorfin-szint növelésén keresztül javíthatja a premenstruációs tüneteket és fokozhatja a betegek jóllétét. Ugyanakkor eddig csak korlátozott számú és kifogásolható minőségben kivitelezett kísérleteket végeztek a testmozgás és a PMS tünetei közti kapcsolat felderítésére (1, 3−5).

Napjainkig a vitaminok és ásványi anyagok csoportjában a legtöbb vizsgálati eredmény a PMS-ben szenvedők kalciumpótlásáról született. Több vizsgálatban is kimutatták, hogy naponta kétszer 600 mg kalcium fogyasztása csökkentette a PMS több érzelmi és fizikai tünetét is (1, 4, 5). Egyéb ásványi anyagok (pl. magnézium), vitaminok (pl. E-vitamin, D-vitamin) és különböző tápanyagok (pl. esszenciális zsírsavak, triptofán) hatásáról nagyon korlátozott számú és időnként ellentmondó eredményeket mutató közlemények találhatóak (1, 3−5).

Az alternatív terápiás módszerek közül az akupunktúra PMS kiváltotta tünetekre kifejtett hatásairól több klinikai vizsgálat is készült. Ezek összegzése viszont azt mutatja, hogy egyelőre limitált számú bizonyíték támasztja alá az akupunktúrás kezelések hatékonyságát a PMS fizikai tüneteinek enyhítésében. A pszichés tünetek a kontrollcsoporthoz képest nem javultak szignifikánsan a kezelések hatására. A szerzők a kiértékelés korlátozó tényezőjének tekintik többek között az akupunktúrás kezelések kivitelezése közti különbségeket (pl. különböző akupunktúrás pontok ingerlése), így további, jól megtervezett, széles körű vizsgálatok lefolytatását javasolják az akupunktúra PMS-tünetekre kifejtett hatékonyságának megállapítására (6).

A pszichoterápiás kezelések egyik formája a kognitív viselkedésterápia, amely alkalmazása főként a PMS hangulati és szorongásos tüneteit befolyásolja előnyösen. A kezelések során a betegek szakember vezetésével azonosítják a saját negatív gondolataikat és a hozzájuk társuló, káros viselkedési formákat, amelyeket különböző megküzdési stratégiák és problémamegoldó technikák elsajátításával igyekeznek ellensúlyozni. Egy vizsgálat eredményei alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kognitív viselkedésterápia hosszú távon nyújt előnyös hatást a kezelt betegeknek, akár a gyógyszeres kezelést igénylő, súlyosabb esetekben is (7).

A PMS tüneteinek kezelésében legszélesebb körben használt gyógynövény a barátcserje (Vitex agnus castus) és kivonatai. Bár a barátcserje hatásmechanizmusának felderítése több kutatás tárgyát is képezte, napjainkig nem jártak sikerrel az aktív hatóanyag azonosítására tett erőfeszítések. Ugyanakkor általánosan elfogadott, hogy a barátcserje az agyalapi mirigyben a dopaminreceptorok működésének gátlásán keresztül csökkenti a prolaktin termelődését, így közvetetten befolyásolja a nemi hormonok szintézisét, illetve egymáshoz viszonyított arányukat (8). Újabb kutatások szerint az opiátreceptorokra kifejtett hatása is szerepet játszhat a PMS tüneteinek enyhítésében (9). Bár számos, különböző klinikai vizsgálat igazolja a barátcserje-kivonatok jótékony hatását, mégis csupán néhány vizsgálat eredménye tekinthető valóban bizonyítékokon alapuló megállapításnak, ahogy arra magyar kutatók rámutattak egy tanulmányukban (10). Azok a klinikai vizsgálatok, amelyek pontosan jellemzett barátcserje-kivonatok hatását vizsgálták, kimutatták, hogy a placebokezeléssel szemben több mint kétszer nagyobb arányban tapasztalták a betegek a PMS tüneteinek enyhülését a kezelés hatására. A jellemzéskor nem csak a növény rendszertani megnevezése és a felhasznált növényi rész, hanem a kivonat készítéséhez alkalmazott oldószer és a drog-kivonat arány is alapvető fontosságú, mert ezen tényezők közül bármelyik eltérése nagymértékben befolyásolhatja a kapott termék összetételét és ezáltal a bioaktivitását. A Magyarországon forgalmazott barátcserje-kivonatot tartalmazó készítmények közül a vény nélkül kapható, gyógyszer minősítéssel rendelkező két filmtabletta leírásában találhatóak meg ezek a paraméterek (8), tehát ezek hatékonyságáról és biztonságosságáról rendelkezünk megbízható információkkal. A két készítmény gyógynövénykivonat-tartalma és adagolása megegyezik a klinikai vizsgálatokban alkalmazott kivonatok jellemzőivel és adagolásával. A kezelés hatására a fizikai tünetek (fejfájás, puffadás érzése, mell érzékenysége, és az alábbi pszichés tünetek: ingerlékenység, düh, hangulatváltozások) csökkentek szignifikánsan a placebóval kezelt csoporthoz képest (11, 12). A vizsgálatok során nem jelentettek súlyos, nem várt hatást. Néhány esetben fordultak elő mérsékelt, nem várt hatások (pl. enyhe fejfájás, enyhe ciklusközi pecsételő vérzés, hüvelyi gombás fertőzés, enyhe vérnyomás-emelkedés, enyhe bőrtünetek), míg a laboratóriumi paraméterek nem változtak számottevően a vizsgálat kezdetén rögzített értékekhez képest. 

A hazai forgalomban lévő egyéb barátcserje-tartalmú készítmények az étrend-kiegészítők közé tartoznak, amelyek főként a gyógynövény szárított és porított drogját tartalmazzák kapszulázott formában (8). A barátcserje ebben a formában történő alkalmazásáról nem találhatóak klinikai vizsgálatok, ahogy a teaként elkészített változatról sem, így ezen készítmények hatékonyságáról, farmakokinetikai jellemzőiről és biztonságosságáról nem rendelkezünk bizonyítékokon alapuló adatokkal.

A PMDD kezelési lehetőségei

A súlyos, mindennapi tevékenységeket korlátozó/akadályozó tünetekkel járó PMDD kezelése elsősorban szakorvos által rendelt hatóanyagokkal történik. Ebben az esetben a PMS terápiájánál említett lehetőségek kiegészítő kezelésként alkalmazhatók. A PMDD gyógyszeres kezelésének elsővonalbeli hatóanyagai a szelektív szerotoninvisszavétel-gátló (SSRI) vegyületek, amelyek folyamatos vagy csak a luteális fázisra korlátozódó, intermittáló adagolása esetén a pszichés és szomatikus tünetek és a beteg funkcionáló képessége is szignifikánsan javul. Bár a rövid időn belül (legfeljebb néhány nap) kialakuló hatás hátterében álló mechanizmus még részleteiben nem tisztázott, valószínűsíthető, hogy szerepet játszik benne a neuroszteroidok (pl. a progeszteron egyik metabolitja, az allopregnanolon) szintjének növekedése vagy az ösztrogének idegsejtek működésére kifejtett moduláló hatása (1).

Az egyik legkorábbi kezelési elmélet a PMDD terápiájában a menstruációs ciklus szuppresszálása, így megszüntetve a nemi hormonok szintjének ingadozását, amely a tünetek lehetséges kiváltója. Napjainkban ez a gyógyszeres beavatkozás a másodvonalbeli kezelés azok számára, akiknél nem jelentkezik terápiás válasz az SSRI alkalmazása után, vagy nem tolerálják a hatóanyagot. Ebből a célból drospirenont és etinil-ösztradiolt tartalmazó kombinált fogamzásgátló-kezelést alkalmazhatnak, amely klinikai vizsgálatok eredményei alapján hatékonyabb a placebokezeléssel szemben, és amely hatására javulnak a PMDD érzelmi és fizikai tünetei, valamint a betegek életminősége is. Ugyanakkor a használata során megemelkedik a vénás tromboembóliás események kockázata, így ajánlott a betegek egyéni kockázatértékelése a kezelés megkezdése előtt (1, 3). A gonadotrop releasing hormon (GnRH) analógjainak folyamatos adagolása a follikulusstimuláló hormon (FSH) és a luteinizáló hormon (LH) felszabadulásának gátlásán keresztül csökkenti a nemi hormonok plazmaszintjét, így enyhítve a PMDD érzelmi és fizikai tüneteit. Ugyanakkor hosszú távon az ösztrogénhiány olyan problémákhoz (pl. csontritkulás) vezethet, amelyek kiküszöbölésére hormonpótlás válik szükségessé a lehető legkisebb dózisban. Ez viszont egyes esetekben a PMDD tüneteinek kiújulását vonhatja maga után (1). További, mellékhatásai miatt ritkábban használt hatóanyag, amely az ovuláció gátlásán keresztül csökkenti a PMDD tüneteit, a danazol. Továbbá a gyógyszeres kezelésre nem reagáló, illetve azt nem toleráló betegek esetében utolsó kezelési lehetőségként felmerül a méh és a petefészkek műtéti eltávolítása, amely után a természetes menopauza kezdetét jelentő életkor eléréséig megfelelő ösztrogénpótlást alkalmaznak (1, 3).

Összefoglalás

Napjainkban a premenstruációs rendellenességek súlyosabb formája már jól körülírt, diagnosztikai kritériumokkal rendelkező egyedi kórkép. Számos klinikai vizsgálat foglalkozik a tünetek enyhítését célzó terápiás lehetőségek hatékonyságának és biztonságosságának bizonyításával, amely eredményeként a különböző súlyosságú tünetek fennállásakor különböző terápiás opciók közül lehet választani az életmódváltástól kezdve, a gyógynövény alapú kezelésen át a menstruációs ciklus gyógyszeres szuppresszálásáig. Ugyanakkor a kutatók is felhívják a figyelmet arra, hogy leggyakrabban az eltérő diagnosztikai/vizsgálati módszerek, nem egységesen formulált gyógynövénykivonatok, illetve kisszámú betegpopuláció miatt még nem kellően bizonyított egy-egy kezelési lehetőség terápiás értéke, ezért további széles körű, jó minőségben kivitelezett klinikai vizsgálatok lefolytatására van szükség.

 

IRODALOM

  1. Lanza di Scalea T, Pearlstein T. Premenstrual Dysphoric Disorder. Med Clin N Am 2019;103:613–628.
  2. American Psychiatric Association. Diagnostic and statistical manual of mental disorders, Fifth Edition. Arlington (VA): American Psychiatric Association; 2013.
  3. Reid RL, Soares CN. Premenstrual Dysphoric Disorder: Contemporary Diagnosis and Management. J Obstet Gynaecol Can 2018;40:215-223.
  4. Appleton SM. Premenstrual Syndrome: Evidence-based Evaluation and Treatment. Clin Obst Gynecol 2018;61:52-61.
  5. Hantsoo L, Epperson CN. Premenstrual Dysphoric Disorder: Epidemiology and Treatment. Curr Psychiatry Rep. 2015;17:87.
  6. Jang SH, Kim DI, Choi MS. Effects and treatment methods of acupuncture and herbal medicine for premenstrual syndrome/premenstrual dysphoric disorder:sysrematic review. BMC Comp Alter Med 2014;14:11.
  7. Hunter MS, Ussher JM, Browne SJ, et al. A randomized comparison of psychological (cognitive behavior therapy), medical (fluoxetine) and combined treatment for women with premenstrual dysphoric disorder. J Psychosom Obstet Gynaecol. 2002;23:193–199.
  8. Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet gyógyszer-adatbázis
  9. Webster DE, He Y, Chen SN, Pauli GF, Farnsworth NR, Wang ZJ. Opioidergic mechanisms underlying the actions of Vitex agnus-castus L. Biochem Pharmacol. 2011;81(1):170–177.

10.Csupor D, Lantos T, Hegyi P, Benkő R, Viola R, Gyöngyi Z, Csécsei P, Tóth B, Vasas A, Márta K, Rostás I, Szentesi A, Matuz M. Vitex agnus-castus in premenstrual syndrome: A meta-analysis of double blind randomised controlled trials. Compl Ther Med. 2019;doi.org/10.1016/j.ctim.2019.08.024.

11.Schellenberg R, Zimmermann C, Drewe J, Hoexter G, Zahner C. Dose-dependent efficacy of the Vitex agnus castus extract Ze 440 in patients suffering from premenstrual syndrome. Phytomedicine 2012;19:1325– 1331.

12.He Z, Chen R, Zhou Y, et al. Treatment for premenstrual syndrome with Vitex agnus castus: A prospective, randomized, multi-center placebo controlled study in China. Maturitas. 2009;63:99–103.

Dr. Minorics Renáta
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)

cimkék

PMS
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés