Több mint 10 ezer laboratóriumi ételintolerancia vizsgálat tapasztalatával vágott bele a gasztroenterológiai betegségek diagnosztizálására és kezelésére szakosodott Endomedix Kft. abba a kutatásba, amelynek célja a betegség miatt előírt diéta eredményességét támogató készítmény kifejlesztése.
 
– Az ételintolerancia jelen tudásunk szerint gyógyíthatatlan. Olyan szerteágazó tünetekért felelős, mint az emésztőszervi panaszok, puffadás, hasmenés vagy székrekedés, a fejfájás, fáradékonyság vagy a bőr pattanásossága, ekcéma kialakulása. Sokan nem tudják, hogy panaszaik hátterében az ételintolerancia áll, mivel a tünetek ebben az esetben nem olyan közvetlenül alakulnak ki az étkezés hatására, mint az ételallergia esetén. A leghatékonyabb kezelési lehetőség, ha valaki a laboratóriumi ételintolerancia vizsgálattal kimutatott alapanyagokat kihagyja az étrendjéből, ez esetben néhány hét vagy hónap alatt csökkenhetnek az ételintolerancia okozta panaszok. A diétát azonban hosszú távon fenn kell tartani, ennek támogatására vágtunk bele egy speciális termékfejlesztésbe – magyarázza dr. Farkas Károly ügyvezető.
 
A szakirodalmi publikációk nyomán az ételintolerancia panaszai mögött állhat a szivárgó bél szindróma is. Normál állapotban a bélben a mindössze egyetlen rétegből álló, specializálódott hámsejt (epitel) látja el azt a funkciót, hogy a bélhámsejtjeink és az általuk termelt anyagok egy gátat (barriert) képeznek szervezetünk és a külvilág (elfogyasztott ételek, italok) elemei között, amely valójában nem egy áttörhetetlen záróréteg.
Kóros állapotokban ez a gát sérül, ezzel szabad átjárást biztosítva baktériumoknak, toxinoknak, emésztetlen vagy részben emésztett táplálékoknak a bél üregéből a véráramba.

A Sybelle-kutatás egy olyan készítmény fejlesztésére irányult, amely a kimutatott ételintoleranciával élő betegek diétáját támogatná. Háromszáz ételintoleranciával diagnosztizált pácienst vontak be a vizsgálatba, a csoport egyik része a diéta mellett használta, a másik része nem használta a készítményt, majd 3 hónap elteltével elemezték az emésztőszervi, bőrgyógyászati, pszichés tünetek alakulását is.
 
Általános tapasztalat volt, hogy a résztvevők 3 hónap elteltével jobb közérzetről, jobb erőnlétről számoltak be. A megfigyelési idő azonban rövid volt ahhoz, hogy a teljes beteganyagra általánosan érvényes statisztikai különbség legyen kimutatható a két csoport között. Az első eredmények összegzése után a továbblépés egyrészt a hosszabb távú utánkövetés lehet, másrészt a betegszelekció, azaz hogy az ételintoleranciával élő betegek között kirajzolódjon az az alcsoport, akiknek érdemes lehet a diétáját speciális étrend-kiegészítővel is támogatni.