2020. július. 15., szerda - Henrik, Roland.

„Így van ez jól, egymástól tanulunk!”

Az elmúlt hetekben-hónapokban reflektorfénybe kerültek a pedagógusok, és az online tanítás. A tanév utolsó hetét kezdtük el, a tanulságokat érdemes levonni, és azokat átgondolva készülni a jövőre. Interjú Hajnal Gabriella miniszteri biztossal, a Klebelsberg Központ elnökével.

hirdetés

Hogy érzi magát az elmúlt hetek, hónapok után?

Köszönöm, jól. Többek között azért, mert a digitális oktatás, amit a járványhelyzet miatt bevezettünk, jól működik, köszönhetően a pedagógusoknak, a diákoknak és a szüleiknek.

Vissza tud emlékezni arra, hogy milyenek voltak az éjszakái március 16. előtt, amikor megszűnt az iskolák falain belül az oktatás?

Megmondom őszintén, szerettem volna már, hogy bezárjuk az intézményeket, mert nem lehetett tudni, hogy ebből a járványból mi lesz. Azt gondoltam, hogy minél előbb lépünk, annál jobbak az esélyeink a járvánnyal szemben. Attól viszont tartottam, hogy elég fegyelmezettek vagyunk-e ahhoz, hogy otthon maradjanak a gyerekek, hogy tényleg ne menjenek el a nagymamához...

Az online oktatás nem teljesen új módszer, a kizárólagos online oktatás viszont igen. Hol okozott az erre való átállás a legnagyobb problémát?

Leginkább a hátrányos helyzetű térségekben láttuk a nehézségeket, ahol nincs minden családnak megfelelő informatikai eszköze, esetleg internetelérése sem. Ezeknek a gyerekeknek az iskolák papíralapon küldték el a tananyagot és a feladatokat, ez azonban nyilván nem ugyanaz. Éppen ezért készülünk nyáron tematikus táborokkal, hogy segítsük a felzárkózást, akiknél szükséges. Napközis táborokban gondolkodunk, ahol a játékos programok mellett hangsúlyt helyezünk a korrepetálásra, sőt a tehetséggondozásra is. Úgy látjuk, hogy idén jóval nagyobb az igény a nyári napközis táborokra. A szülőknek elfogyott a szabadsága, de a gyerekek is szeretnének már kiszabadulni és találkozni a társaikkal.

Az elmúlt időszakból mit visznek tovább a következő tanévre?

Minden rosszban van valami jó. Jogos elvárás a digitális kultúra fejlesztése, a digitális oktatás, a digitális eszközök használata. A tantermen kívüli digitális munkarend ezt a folyamatot felgyorsította, hiszen azok a kollégák is

belekóstoltak ebbe, akik az egész virtuális világtól eddig a napi pedagógiai munkában távol tartották magukat. Természetesen nem ez az ideális helyzet! Ha a járvány miatt nem kellett volna hirtelen váltani, akkor a fejlődés mindenki számára nyugodtabban és eredményesebben történt volna meg, hiszen az eszközök tekintetében a háttér a legtöbb iskolában már rendelkezésre áll.

 

„...komoly feladat volt az iskoláknak és a kollégáknak, hogy senkit ne hagyjanak a rendszeren kívül...”

 

Lehet tudni, hogy hány gyerek maradt ki az oktatásból?

Sajnos a hagyományos munkarendben is vannak olyan gyermekek, akik eltűnnek egy-egy iskola látóteréből, tehát a probléma nem újkeletű, de az elmúlt hetekben természetesen még fokozottabban figyeltünk rá, hogy minden gyermeket elérjünk. A tankerületi központok fenntartásában működő intézményekben több mint 750 ezer gyerek tanul, a járványhelyzetben alig egy ezreléküket nem sikerült az iskoláknak elérniük. Néhányan valószínűleg nincsenek is Magyarországon, illetve jelentős részük költözés, vagy egyéb okok miatt nem elérhető. Komoly feladat volt az iskoláknak és a kollégáknak, hogy senkit ne hagyjanak a rendszeren kívül. Akivel nem sikerült online felvenni és tartani a kapcsolatot, azokat egyesével keresték meg, ha elsőre nem ment, akkor másodszor, harmadszor, negyedszer is megpróbálták különféle csatornákon keresztül elérni.

Mi történik a hátrányos helyzetű diákokkal, akiknek – ahogyan mondta is – nem jut számítógép, sokszor még áram sem?

El kell juttatni az eszközöket a gyerekekhez, akár úgy, hogy az iskolából kikölcsönzik és használják, erre számtalan példa volt az iskoláink esetében, illetve ki kell építeni egy „wifi-ügyeleti” rendszert a kisebb településeken is, hogy a tanulók rá tudjanak csatlakozni a számukra ingyenesen elérhető internetre. Vannak már ilyen jellegű kezdeményezések. Egyébként a gyerekek most is bemehettek az iskolába, az ott lévő eszközök rendelkezésükre álltak, de a járvány miatt senki sem engedte el a gyerekét szívesen.

A járvány nem múlt el, a szakemberek a második hullámról beszélnek. Ön fél a koronavírustól?

Nem félek, ami nem jelenti azt, hogy nem kell óvatosnak lenni, de félelemben nem lehet élni. Meggyőződésem, hogy sok mindentől lehet félni, csak hát úgy nehéz az élet.

Izgalmas volt járvány idején az érettségi, sok vita előzte meg.

Minden lehetséges óvintézkedést megtettünk, betartottunk és be is tartattunk a diákokkal. Mivel továbbra is tanítok, nem szakadt meg a gyerekekkel a kapcsolatom, tőlük tudom, hogy alapvetően elégedettek voltak a szervezéssel, a lebonyolítással és a feladatsorokkal is.

Mit várt a kollégáktól? Hogyan reagáltak erre a teljesen ismeretlen helyzetre?

Pedagógus társadalomból jövök, 18 évig intézményvezető voltam, 30 évig tanítottam, és ahogy az előbb említettem, jelenleg is tanítok. Pontosan tudtam, hogy a pedagógusok nagy többsége meg fogja oldania feladatot, azt kell mondjam, jelesre vizsgáztak a tanárok az átállásban. A kollégák a legtöbb helyen segítik, támogatják egymás munkáját, a diákok pedig segítik a tanárokat. A gyerekeink már beleszülettek a digitális korba, számukra természetes az a közeg, amit a tanáraiknak sokszor tanulniuk kell, de így van ez jól, egymástól tanulunk!

Az interjúiban gyakran dicséri a pedagógusokat. Ez lenne a tanári szolidaritás?

Annak vagyok a híve, hogy inkább dicsérjünk, mint büntessünk. Nyilván olyanért, amiért egyébként büntetés járna, nem lehet megdicsérni senkit, de el kell érni, hogy legyen olyan dolog, egy teljesítmény, amiért meg lehet dicsérni. Természetesen ezt vallom a gyermekeknél is. A dicsérettel nagyon lehet motiválni, ez az alapelvem.

 

„...a digitális tananyag új lehetőségeket ad a pedagógusnak és a gyereknek egyaránt...”

 

A digitális tananyagok mikortól állnak a pedagógusaink rendelkezésére?

Most a tankönyvek elkészítése az első. Május végére elkészültek, először szerkesztett formában, ezután jelennek majd meg a digitális tananyagok, pontosabban azok az interaktív segédanyagok, amelyeket a kollégák ki tudnak egészíteni, tovább tudnak fejleszteni. A digitális tananyag új távlatokat és lehetőségeket biztosít a pedagógusnak és a tanulóknak egyaránt a közös munkához, nemcsak az ismeretszerzés, hanem annak feldolgozása és a kooperáció területén is.

A diákok az utóbbi hetekben akarva, akaratlanul sok információt kaptak a fizikai- és a mentális egészségről. Az iskolában egészségnevelés mennyire kerül fókuszba, változik-e ennek a jelentősége, pont a pandémia hatására?

Biztos vagyok benne, hogy igen. Meggyőződésem, hogy a diákok is sokkal jobban oda fognak figyelni az egészséges életmódra és az egészségük megőrzésére. Rengeteg előadás és projekt van az iskolákban, amelyek az egészséges életmódról, a környezetvédelemről szólnak. Ha például a gyerekeket megtanítjuk a szelektív hulladékgyűjtésre, annak fontosságára, akkor ők erre fogják motiválni a szüleiket is. És a tudást ebben az esetben is egyik generáció adja át a másiknak. De hisz erről szól az egész oktatás, nem?

 

 

A 21 Nő az egészségügyért alapítvány rendkívül fontosnak tartja, hogy a diákok már a legkisebb korosztálytól hiteles információt kapjanak az egészségről. Az elmúlt időszak egyértelművé tette, hogy az ember magabiztosabban mozog a világban akkor, ha tisztában van a testi és lelki egészség alapjaival.

Az egészségtudatos életmód megfelelő tudást és szemléletmódot igényel, melynek kialakításában az iskoláknak komoly szerepe van. Oda kell figyelni azonban arra, hogy milyen témában, milyen tudást akar közvetíteni az iskola. Az edukáció elsődleges célja a prevenció, a jó minták közvetítése!

 

Kertész Éva
a szerző cikkei

hirdetés

Az illatos varjúháj a ginzenghez és az álombogyóhoz hasonlóan adaptogén hatással rendelkezik és javítja a szervezet stresszel szembeni ellenállóképességét.