hirdetés
hirdetés

Coca-kolonizáció

A civilizációs betegségek terjedése a fejlődő világban II. rész

Azóta egyre egészségtelenebb az életmódunk és hiányosabb a táplálkozásunk; bár az ókoriak tudták, hogy azzá válunk, amit megeszünk, a tudomány csak a legutóbbi időkben kezdi komolyan venni az élelmiszerek betegségokozó szerepét.

hirdetés

A legtöbb halálesetet okozó drog

A történészek szerint a kolonizáló európai ember felsőbbrendűségi tudata a felvilágosodás alatt különösen megizmosodott. A zsidó-keresztény kultúrkörre egyébként is a lineáris időszemlélet a jellemző, a felvilágosodás ráadásul megalkotta a haladás mítoszát: a történelem a barbárság korából tart az ipari, fogyasztói, „fejlett” civilizáció felé.

Az ipari forradalom kibontakozásához táplálkozási forradalomra is szükség volt, hiszen etetni kellett a városokba özönlő, munkásokká váló tömegeket. Ennek lett egyik alapeleme egy addiktív termék, ami azóta a legtöbb halálesetet okozó droggá vált. Sidney Mintz az Édesség és hatalom: a cukor helye a modern történelemben című könyvében kifejti, hogy az ipari kapitalizmus és az újkori rabszolgaság a Karib-tengeri cukornádültetvényekről ered. Az itt termelt óriási mennyiség révén vált a cukor a gazdagok fűszeréből és a kevesek orvosságából olcsó kalóriaforrássá. Egyébként mint dr. Robert Lustig gyermekgyógyász a New Scientistnek adott interjújában elmondja: az a keserű igazság, hogy ezt az anyagot szabályozni is annak megfelelően kellene, amennyire toxikus. A téma közérdeklődésre tart számot: a professzor előadását a cukorról eddig több mint hárommillióan nézték meg a YouTube-on.

A táplálkozási betegségeken kívül a fejlett világ, és különösen az Egyesült Államok a mentális betegségeit is exportálja. A lélek és az elme zavarait nagyban befolyásolja a társadalom és a gyógyítók vallásos és tudományos meggyőződése, világképe, ezért napjainkig az őrültség helyről-helyre és időről-időre más és más képet mutatott. Ennek most vége, írja Ethan Watters a Hozzánk hasonlóan bolond: Az amerikai psziché globalizálódása című, tavaly megjelent könyvében. „Nemcsak a kezelési módokat, de a mentális betegség megjelenési formáit is megváltoztattuk. Amerikai stílusú depresszióban, poszttraumás stresszben és anorexiában szenved a világ Hong Kongtól kezdve Zanzibáron át Buenos Aires-ig. Homogenizáljuk a gondolkodást, aminek következtében nemcsak a helyi nyelvek, hanem a helyi betegségek is kihalnak.” Hamarosan a fejlődő világban is megszűnnek a rítusok, amelyek eddig segítettek felnőtté válni, gyermeket szülni, gyászolni, és általánossá válnak a modern ipari civilizáció sajátosságai, amely Stanislav Grof cseh származású amerikai pszichiáter szerint például sokkal több figyelmet szentel a holttest öltözékének, sminkjének, sőt ma már plasztikai sebészeti átalakításának is, mint a haldokló kísérésének vagy a gyászolók segítésének.

Kockázatos modern technológia

A technológiai forradalom további egészségügyi aggodalmakhoz vezetett. A mikrohullámú sütővel kapcsolatos gyanakvás például akkor indult, amikor stanfordi gyermekgyógyászok 1992-ben kimutatták, hogy az így melegített anyatejben töredékére csökken a fertőzésellenes fehérjék (lizozim, IgA) mennyisége.
Az elektromágneses sugárzásról kiderült, hogy rákot, illetve alacsonyabb spermaszámot okoz. A mobiltelefonok az WHO idei jelentése szerint megduplázzák a glióma kialakulásának kockázatát. Afrikában 2005 és 2010 között kétszeresére nőtt a mobiltelefonnal rendelkezők száma, és további gyors növekedés várható. 

Az emberiség történelmének legnagyobb katasztrófája

 Többek szerint nem a gyarmatosítás és az ipari forradalom, vagy a növénytermesztésben az egészségkárosító növényvédőszereket és műtrágyákat elterjesztő zöld forradalom vitte az emberiséget tévútra, hanem már a tízezer évvel ezelőtti mezőgazdasági forradalom: ahelyett, hogy megtaláltuk volna a népességszabályozás konstruktív módszereit, az élelmiszertermelés növelését választottuk, felcseréltük a minőséget mennyiségre. Mint Jared Diamond írja Az emberi faj történetének legsúlyosabb tévedése című könyvében, a mezőgazdaság kialakulásával és elterjedésével alakult ki a társadalmi és nemi egyenlőtlenség (kevesen meggazdagodtak, sokan elszegényedtek), a despotizmus, és létrejöttek a háborúk, járványok, éhínségek. Az amerikai biológus szerint az „úgynevezett primitív emberek”-nek, mint például a vadászó-gyűjtögető életformát máig megőrző Kalahári busmanoknak sokkal több a szabadidejük, van módjuk eleget aludni és kevésbé megterhelő a munkájuk, mint növénytermesztő szomszédaiknak. Ráadásul többféle növény- és állatfajt fogyasztva sokkal változatosabban és egészségesebben táplálkoznak, mint a farmerek, akik a magas szénhidráttartalmú növények, például a rizs vagy a krumpli termesztésére koncentrálnak. Mivel a nomádok diétája legalább 75 féle növényből áll, szinte elképzelhetetlen, hogy tömegével haljanak éhen, ami pedig megtörtént például az ír parasztokkal az 1840-es években, a krumplivész idején.

A paleopatológusok szerint a romló minőségű táplálkozás meglátszik az emberi fajon: a mezőgazdaság elterjedésével csökkenni kezdett az átlagos testmagasság (összesen kb. 15 cm-rel), ami a mai jóllakottak között sem érte még el teljesen őseink értékeit. Már a korai mezőgazdáknak több rossz foguk és deformált csigolyájuk volt, mint a vadászó-gyűjtögetőknek, megnégyszereződött körükben a vashiányos anémia, megháromszorozódott a fertőző betegségek előfordulása, megnövekedett a gyermekhalandóság. És bár a mezőgazdaságra azért lehetett szükség, hogy táplálni lehessen a növekvő népességet, a mezőgazdaság a felelős a túlnépesedésért; a letelepedett növénytermesztők olyan gyakran szültek, ami nem tett jót a nők egészségének sem.

A gyógyszergyárak és a fejlődő világ

• A Föld lakosságának az iparilag fejlett országokban élő negyede az összes gyógyszer 70–80 százalékát fogyasztja el.

• A feltörekvő államokban az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás jelenleg töredéke (1–2 százaléka) a fejlett országokénak, de rohamosan bővül. Kínában az elmúlt években 25 százalékot meghaladó volt a gyarapodás, de két számjegyű emelkedést mértek Indiában, Dél-Amerikában és a FÁK-államokban is (Manager MagazinJandó Zoltán).

• A PricewaterhouseCoopers előrejelzése szerint, mivel növekvő lakossága körében nő a krónikus betegek aránya, az indiai gyógyszerpiac 2020-ra 50 milliárd dolláros lesz, bekerül a tíz legkifizetődőbb közé.

• Kína gyógyszerpiaci forgalma 2004-ben 10 milliárd, tavaly 41 milliárd dollár volt, és 2015-re várhatóan 100 milliárd dollár fölé emelkedik (World Pharma News).

• Egy 2011-es felmérés szerint, amelyet tíz közel-keleti és észak-afrikai országban végeztek (Novo Nordisk és Ipsos Emirates Health), a lakosság meglehetősen tájékozatlan a diabétesszel kapcsolatban, noha a régióban 26,6 millió diabéteszes van, és számuk az előrejelzések szerint 2030-ra megduplázódik. Az algériai válaszadók 31 százaléka gondolja úgy, hogy a cukorbetegség fertőző; a régióban élők 39 százaléka szerint a cukorbetegség kiváltó oka a stressz, és a válaszadók 52 százaléka azt hiszi, hogy a cukorbetegség nem vezethet agyvérzéshez.

A téma neves szakértői, Mark Cohen és George Armelagos könyvükben (Paleopathology at the origins of agriculture) három tényezővel magyarázzák a mezőgazdaság ártalmas voltát. Egyrészt a farmerek felcserélték a minőséget mennyiségre: bár kalóriagazdag táplálékot állítanak elő, annak gyenge a tápanyagtartalma, sőt a bioregulációban fontos antioxidánsok és flavonoidok is hiányoznak belőle. Másrészt alacsony a termesztett növények fajgazdagsága, ami növeli az éhínségek kockázatát, harmadrészt a gazdálkodás túlzsúfolt városok kialakulásához vezetett, ami ideális a paraziták és a fertőző betegségek terjedéséhez. A tuberkulózis és a hasmenéses betegségek a növénytermesztés elterjedése óta vannak velünk, a kanyaró és a pestis a városok betegsége.

A múlt század 80-as éveitől egyre többen – pl. Boyd Eaton és Melvin Konner (Paleolithic nutrition; New England Journal of Medicine)  – kárhoztatják a gabonák nagy gluténtartalmát, amit a „növénynemesítés” csak tovább fokoz, a hiperinzulinémiához és inzulinrezisztenciához vezető magas keményítőtartalmat, a modern táplálkozásra jellemző kedvezőtlen omega-6–omega-3 telítetlenzsírsav-arányt, a hosszú szénláncú, telítetlen zsírsavak, a vitaminok (A, C, D, K, B*12*) és a lizin, izoleucin aminosavak hiányát.
Az ipari élelmiszertermelésnek pedig többek között az az árnyoldala, hogy a zsúfolt körülmények között együtt nevelt rengeteg állat E. coli-, szalmonella- és madárinfluenza-járványok kiindulópontja.

Mi a probléma a gyümölcsökkel és a zöldségekkel?

Az a szomorú igazság, hogy nem éri meg zöldséget és gyümölcsöt termeszteni; a drága lobbisták – és például a Hill & Knowlton nevű PR-cég, amelyet az angliai fogyasztóvédő Élelmiszerbizottság beperelt, mert azt állította, hogy a Kellogg-féle gabonapehely egészségesebb, mint a banán – is az ellenoldalnak dolgoznak, írja Bibi van der Zee a The Guardianben. Érdekes egy másik szigetországi szervezet, a British Nutrition Foundation története is. Az alapítvány, amely széles körű oktatási tevékenységet fejt ki a tanárok és az egészségügyben dolgozók között, azt állítja magáról, hogy független táplálkozástudományi kutatásokat végez. Finanszírozója a Coca-Cola, a Kellogg's, a McDonald's és a Nestlé. Elhízás elleni kampányukban azt hangsúlyozták, hogy a túlsúlyért a genetikai tényezők és az érzelmi instabilitás a felelős, a megoldás pedig, mint mondják, a megfelelő terápia és a mozgás.

Az is előfordul – Nagy Britanniában –, hogy a valóban felelősségteljes kutatók megállapításai jó ideig fiókba zárva lapulnak. A The Guardian cikke szerint így járt például a Nemzeti Táplálkozási Tanácsadó Bizottság jelentése, amely kifejtette, hogy a túl sok zsír, só, cukor és a túl kevés zöldség és gyümölcs fogyasztása hozzájárul a civilizációs betegségek kialakulásához. Margaret Thatcher úgy döntött, hogyinkább a fenti cégek érdekeit képviseli.

Megakadályozható-e az ítéletnap-forgatókönyv megvalósulása?

 A kérdést Paul Zimmet, az ausztráliai Diabétesz Intézet munkatársa teszi fel. Mint írja, ha nem teszünk ellene, a civilizációs betegségek terjedése a fejlődő világban egészségügyi és gazdasági katasztrófát fog eredményezni. Mivel hatalmas társadalmi-gazdasági problémáról van szó, nem elég a tradicionális orvosi modell és a prevenció eszközeinek alkalmazása.

A megoldás a Zimmet által idézett WHO-jelentés szerint a politikusok, a nagyvállalatok és a közgazdászok kezében van. A tudósok és az orvosok feladata, teszi hozzá a diabetológus, az adatok gyűjtésén és interpretálásán, valamint a gyógyításon kívül az is, hogy szót emeljenek a fejlődő (és a fejlett) világ szegényei érdekében.

 
 
A cikk első részéért kattintson IDE
Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune X. évfolyam 5. szám)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés