hirdetés
hirdetés

Francia stratégiai befektetővel fejlődhet tovább a Solvo Biotechnology Zrt.

Hazai sikertörténet

A gyógyszerkölcsönhatások in vitro modellezésére alkalmas membrántranszporter-tesztrendszerek fejlesztése és a transzportfehérjékhez kapcsolódó farmakológiai interakciók vizsgálata területén világvezetőnek számító, szegedi székhelyű Solvo Biotechnológiai Zrt. március 20-án jelentette be, hogy a jövőben a Citoxlab Group részeként folytatja működését. A francia stratégiai befektető 89 százalékos részesedést szerzett a hazai biotechnológiai cégben, amelynek vezetői kiváló fejlődési lehetőséget látnak az akvizícióban. A várható változásokról Duda Ernővel, a Solvo Biotechnológiai Zrt. alapító elnök-vezérigazgatójával és Berend Oosterhuisszal, a vállalat operatív igazgatójával beszélgettünk.

hirdetés

A több tízmillió dolláros akvizíció az utóbbi évek legnagyobb iparági tranzakciója Közép- és Kelet-Európában – köszönhetően annak, hogy a kevesebb mint két évtizede alapított Solvo Biotechnológiai Zrt. egyike a régió leginnovatívabb és leggyorsabban fejlődő középvállalkozásainak. A biotechnológiai vállalat kínálta termékek és szolgáltatások sokáig szinte egyedülállónak számítottak a piacon, ami a kimagasló színvonallal párosulva a kontinens mellett Észak-Amerikában, Japánban, Ázsiában és Ausztráliában is rövid idő alatt ismertté és elismertté tette a Solvo nevet. Ennek köszönhető, hogy a magyar középvállalkozás mára 40 országból mintegy 600 gyógyszerfejlesztő céget tudhat partnerei között.

Hogyan indult a cég, és minek köszönhető a rendkívül gyorsan felfelé ívelő pálya? Hogyan tudott alig néhány év alatt globális piacvezetővé válni?

A cég 1999-ben dr. Sarkadi Balázs akadémikus kutatócsoportjával együttműködve indult annak apropóján, hogy nekik akkor már kidolgozott technológiájuk volt bizonyos membrántranszport-fehérjék közvetítette gyógyszerkölcsönhatások mérésére, és erre volt is valamekkora kereslet a gyógyszeripar részéről. Sajnos gyorsan kiderült, hogy a mérés iránti igény nem biztosít állandó megrendeléseket, így az első néhány év útkeresései során a gyógyszerfejlesztés, a diagnosztika és a termékgyártás irányvonalait is kipróbáltuk – idézi fel Duda Ernő –, ez utóbbi területen teljesítve a legnagyobb sikerrel. A nagyon erős és hirtelen növekedést hozó termékgyártás izolált sejtmembránok előállítását jelentette: olyan sejtvonalakét, amelyek túlexpresszálnak egy-egy membrántranszporter fehérjét. Annak, hogy izoláljuk a sejtmembránt, két nagy előnye van: egyrészt nagyon egyszerűen lehet így mérni a transzporter közvetítette kölcsönhatásokat, másrészt le lehet a sejtmembránt fagyasztani, ami a tárolás és a szállíthatóság szempontjából kulcsfontosságú. Az így kialakított termékpaletta tehát jó volt, és az adott időben viszonylag egyedülállónak is számított a piacon. A cég további fejlődése szempontjából fontos momentum volt, hogy az ezredforduló után az amerikai és az európai gyógyszer-engedélyező hatóság, az FDA és az EMA részéről is elvárás lett egyes transzporterspecifikus gyógyszerkölcsönhatások vizsgálata a preklinikai gyógyszerfejlesztés során. Ebben közrejátszott, hogy 2001-ben világviszonylatban kivonták a piacról a cerivasztatint az általa okozott súlyos és több esetben halálos kimenetelű izomtoxicitás miatt, ami felhívta a figyelmet a membrántranszporterek és az általuk közvetített interakciók fontosságára. A sztatinok ugyanis két transzporterfehérjén keresztül (OATP1B1 és OATP1B3) nagyon hatékonyan bekerülnek a májba, ha azonban bármilyen, párhuzamosan szedett gyógyszer gátolja ezt a két transzportert, akkor a sztatinvegyület vérkoncentrációja drámaian megnő. A membrántranszporter fehérjékkel kapcsolatos ismeretanyag bővülésével egyre több transzportfehérjére kiterjedt az EMA és az FDA által elvárt vizsgálatok köre. Ezek viszont már zömmel élő sejteket igénylő módszerek voltak, amiket nemigen lehet termékként eladni. Ezért adta magát, hogy a termékgyártás mellett a transzportermérések elvégzése – mint szolgáltatás – kerüljön előtérbe. Így a termékeladásra épülő gyors cégnövekedést, ami nagyjából 2005-ig tartott, 2006–2007 körül már a szolgáltatási portfólió biztosította, és ma ott tartunk, hogy az árbevételünk kétharmada a szolgáltatásokból származik.

Ez azt jelenti, hogy a Solvo végzi el azokat a vizsgálatokat, amiket az új gyógyszerek engedélyezéséhez megkövetel a hatóság?

– Igen. 2010 óta egyre bővül az ilyen típusú hatósági elvárások sora, így ma már mintegy 10 transzporterre kell, hogy legyen preklinikai adat egy új gyógyszer engedélyezéséhez. A gyógyszergyárak-gyógyszerfejlesztők azért keresnek meg bennünket, mert ezeknek a kölcsönhatás-vizsgálatoknak az elvégzéséhez viszonylag speciális szaktudás kell – veszi át a szót Berend Oosterhuis operatív igazgató. – Messze a legtöbb ügyfelünk a kisebb gyógyszerfejlesztők közül kerül ki; sok esetben olyanok, akik minden preklinikai laborvizsgálatot kiszerveznek, de gyakran a nagyobb cégeknél sincs meg minden tapasztalat házon belül. Számukra is sokkal egyszerűbb, ha egy hozzáértő cég végzi el a megfelelő méréseket, és azok eredményéről a hatóságnak benyújtható dokumentációt állít össze. Ennek persze elég komoly következményei lehetnek, mert a transzportervizsgálatok alapján a hatóság kérheti a fejlesztőt, hogy klinikai vizsgálatokban is validálja a modellkísérlet eredményeit, ha a számításaink azt jelzik, hogy az adott gyógyszerjelölt esetében fennáll bármilyen klinikailag jelentős kölcsönhatás esélye. A tét tehát nagyon nagy.

Mennyire nagy ez a piac?

– Hogy mekkora a piac értékben, azt nehéz megmondani – nekünk erre csak becsléseink vannak, mert nem látjuk, hogy a nagyobb cégek, akik házon belül végzik el ezeket a vizsgálatokat, mennyi pénzt költenek transzportervizsgálatokra és hány embert foglalkoztatnak ezen a területen. Úgy gondoljuk, hogy nagyjából 100-200 millió dolláros piac lehet. Versenytársak viszonylag kevesen vannak: világviszonylatban 3 jelentős cég van, ami kifejezetten a transzporterekre specializálódott: rajtunk kívül a japán GenoMembrane és az amerikai Optivia. A Solvo árbevételben és létszámban is körülbelül tízszer akkora, mint a másik két vállalat – ez utóbbiaknak csak a transzporterpiac egy kis szegmensét sikerült megnyerniük, és onnan nemigen tudtak továbblépni. Amióta a transzportervizsgálatok elvégzése általános elvárás a gyógyszer-engedélyezéshez, számos általános CRO cég is belépett a piacra, ők azonban csak mérsékelten versenyeznek velünk, mivel sokkal nagyobb portfólióval rendelkeznek. Mi viszont kifejezetten úgy pozicionáltuk magunkat, hogy mi vagyunk a szakértők ezen a téren, és aki minőségi adatokat szeretne kapni, magas színvonalú konzultációval, az fordulhat hozzánk bizalommal. Ez jó stratégiának bizonyult.

Az, hogy a Solvo messze tovább tudott fejlődni, mint a vetélytársak, a kiemelkedő kutatói gárdának köszönhető?

– Jórészt igen, de van más oka is. Egyfelől mi voltunk az elsők a transzportervizsgálatok piacán, így mindig is volt egy kis előnyünk, és ezt az előnyt hosszú távon sikerült megtartanunk, ami nagyon nagy mértékben köszönhető a kiváló kutatói gárdának, és elsősorban a kutatási igazgatónknak, dr. Krajcsi Péternek. Ő már 10-15 évvel ezelőtt kiválóan meglátta, hogy milyen irányba mozdul ez a piac, és mindig jó irányba terelte a céget. Hogy mondjak egy konkrétumot: a cég indulásakor még teljesen az efflux transzporterekre fókuszáltunk (vagyis azokra a transzportfehérjékre, amik kipumpálják a sejtből a molekulákat). Krajcsi Péter viszont már ekkor felismerte az ezekkel ellentétes működésű uptake transzporterek jelentőségét, így akkor, amikor az FDA 2010-ben elsőként hívta fel a figyelmet az uptake transzporterek közvetítette gyógyszerkölcsönhatások vizsgálatára, nekünk már megvoltak az e célra kifejlesztett sejtvonalaink. Ennek köszönhetően messze mi voltunk az elsők, akik ezt a teljes vizsgálati panelt fel tudtuk ajánlani az ügyfeleknek. Másfelől azt gondolom, nagyon fontos szerepe volt annak is, hogy Duda Ernő hajlandó volt akár nagy kockázatot is vállalni. Hogy erre is mondjak egy konkrét példát: messze a legnagyobb piacunk az Egyesült Államok, mert ott van a legtöbb pénz gyógyszerfejlesztésre. Egészen 2012-ig egy amerikai cég volt az ottani disztribútorunk, ekkorra viszont már az árbevételünk több mint fele rajtuk keresztül jött be. Ez nagy kockázat, amit Ernő idejében belátott, és saját salescsapatot állított fel a tengerentúlon – éppen idejében ahhoz, hogy a volt partnercég a honi vetélytársat felkarolva ne vigye el előlünk az amerikai piacot. Ez részünkről nagyon nagy befektetés volt, de egyben egy nagyon nagy és fontos lépés is a továbbfejlődéshez, ami nélkül ma nem tarthatnánk ott, ahol most vagyunk.

Vajon abban, hogy a kutatógárda ennyire erős, szerepe van annak, hogy a Solvo hazai cég, vagy önmagában a jó irányvonal az, ami kiváló kutatókat vonz?

– Az, hogy magyar a vállalat, szerintem nem igazán szempont – ha egy multinacionális cég több fizetést ajánl, valószínűleg ez a döntő. Az viszont biztos, hogy kevés olyan, kifejezetten innovatív biotechnológiai cég van Magyarországon, mint a miénk. Ráadásul Szegeden egy nagy egyetemről kerülnek ki fiatal szakemberek, ami nekünk nyilvánvalóan előny, mert sok emberből tudunk válogatni, és csak a legjobbakat vesszük fel. Budapesten már jóval nagyobb a verseny a munkaerőpiacon, ott valamivel nagyobb fluktuációt látunk.

Miért jó a Solvónak a Citoxlab Group általi felvásárlás, és mi az a plusz, amit a francia cégcsoport nyújtani tud?

– Tudni kell, hogy a Solvo sok éven át veszteséges volt, azaz nem tudott a befektetőknek osztalékot fizetni, mert minden befolyó pénzt visszaforgattunk a fejlesztésekbe. Bár 2015 óta a cég pénzügyi eredményei sokat javultak, a cégtulajdonosok – érthető módon – megtérülést várnak, így válaszút elé kerültünk: vagy maradunk önállóak az eredeti befektetőkkel, és vállaljuk, hogy a nyereséget nem feltétlenül tudjuk úgy felhasználni, ahogy szakmai szempontból szeretnénk, vagy keresünk egy stratégiai befektetőt, akinek az érdekei harmonizálnak a cég szakmai vezetésének elképzeléseivel. A Citoxlab csoport kiváló partner ebben, mert a maga 160 millió dolláros árbevételével nem érdeke, hogy az általunk hozott nyereség a befektetőkhöz kerüljön – sokkal inkább az az érdeke, hogy a Solvo minél gyorsabban és minél nagyobbra nőjön, ami a szakmai beruházásokat (például a műszervásárlásokat) is jelentősen megkönnyíti számunkra. Az, hogy a tulajdonos és a menedzsment stratégiai céljai azonosak, rendkívül fontos egy cég továbbéléséhez és jövőjéhez.

Miért a metabolizmusvizsgálat lesz az új irány?

– Sokáig az volt a stratégiánk, hogy csak a transzporterekre fókuszálunk, az ügyfelek részéről viszont egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy más típusú vizsgálatokat is vállalunk-e. Ezért döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk szélesíteni a jelenlegi palettát, és bár továbbra is úgy pozicionáljuk magunkat, mint „transzporter expert”, a szélesebb portfólió lehetőséget ad arra, hogy még több területen elégíthessük ki az ügyfélkör igényeit.

Eszerint ez a továbbfejlődés kulcsa?

– Mindenképpen. Meglátásunk szerint a transzporterpiacon is tudunk még tovább nőni, de a bővülő portfólióval a növekedés sokkal gyorsabb ütemű lehet. Ki kell használnunk, hogy jó nevünk van a piacon és stabil salescsapatra támaszkodhatunk, akikben az ügyfelek maximálisan megbíznak. Kevés cég van hasonlóan kedvező pozícióban, mert a gyógyszerkölcsönhatások piacára specializálódott vállalatok közül sokat felvásároltak, és az esetek egy jelentős részében nem alakult ki sikeres együttműködés az új tulajdonos és az eredeti menedzsment között. A mi esetünkben a vezető piaci pozíció és a Citoxlabbal közös stratégiai célok mindenképpen előremutatóak.

Hogyan értékeli a cégvezetés az akvizíciót? Kellett-e komoly kompromisszumokat kötni a megállapodás során?

– A menedzsment részéről nem tudnék ilyet mondani. A tulajdonosok részéről talán igen, hiszen egy tárgyalás során mindig kell bizonyos kompromisszumokat kötni. Ami a cég operatív működését illeti, azt gondolom, hogy a laborban és a sales területén dolgozóknak ez csak pozitív változást jelent.

Hosszú távon várható-e komolyabb változás a vállalati struktúra vagy a dolgozói létszám terén?

– Arra számítunk, sőt készülünk is arra, hogy lényegesen bővülni fog a cég. Nagyon bízunk abban, hogy szinergikus hatás fog érvényesülni, vagyis az együttműködésnek köszönhetően mindkét cég növekedése felgyorsul. A metabolizmusvizsgálatok elindítása szintén bizakodásra ad okot.

A menedzsment stabilitása mennyire hosszú távra szóló ígéret? Mennyire marad meg az önálló döntési jogkör, és mennyire lesz a Citoxlab stratégiai döntéseire utalva a cég?

– A Citoxlab stratégiája kifejezetten az, hogy nagyon nagy önállóságot ad a cégcsoporthoz tartozó vállalatoknak. Mivel a Citoxlab alapvetően állatkísérletekkel foglalkozik, a mi területünk számukra viszonylag új. Ők is belátják, hogy nem lenne értelme annak, ha mostantól ők akarnák megmondani nekünk, hogyan csináljuk azt, amiben mi már 20 éve otthon vagyunk. Ez már az első tárgyalások során kiderült, és nagyon vonzó hozzáállás volt számunkra. A cégcsoport minden tagját próbálják minél inkább önállónak hagyni, de ha baj van vagy beruházásra (új eszközökre, épületre, bérre stb.) van szükség, akkor hajlandóak beavatkozni. Erre értettem, hogy a stratégiai célok harmonizálnak a menedzsment elképzeléseivel, ami nagyon jó helyzet, olyan felállás, amiben az ember szívesen dolgozik.

Akkor a dolgozók is pozitívan értékelik…

– Igen, sőt, a kollégák jóformán alig reagáltak a hírre, mert az eddigi kommunikációból érezték, hogy a változásból nemigen fognak tapasztalni semmit, a cég jövője szempontjából pedig csak jót jelent. Még a salescsapat is nyugodtan és pozitívan áll az új helyzet előtt, pedig ilyen esetekben a sales sokszor integrálódik. Itt viszont ettől sem kell tartani, mert a Citoxlab és mi más-más piacon dolgozunk, így a cégnövekedés szempontjából az a közös érdekünk, hogy megmaradjon a saját salescsoportunk. Egyébként szerintem együttműködés leginkább a sales vonalán lesz a két cég között.

A név marad?

– Igen. Nagyon jó brandnevünk van, a Solvót világszerte ismerik. Ettől a névtől megválni óriási hiba lenne.

 

 

A szegedi és budapesti laboratóriumokkal működő Solvo Zrt. 2005-ben elnyerte a Magyar Innovációs Nagydíjat, 2006-ban pedig az Év vállalata díjat. Több mint 50 magyar és külföldi egyetemmel áll együttműködésben, és a társaság által jegyzett szakmai publikációk száma kétszer annyi, mint összes közvetlen versenytársuké együtt. A több mint százfős dolgozói gárdát tíz ország legkiválóbb szakemberei alkotják.

A Citoxlab Group egyike a világ öt legnagyobb gyógyszeripari szolgáltató cégének, globális vezető a toxikológiai kutatások területén. Franciaország, az USA és Kanada mellett Magyarországon, Veszprémben is üzemeltet telephelyet.

 

Dr. Bokor Dóra, szakgyógyszerész
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés