hirdetés
hirdetés

Sebellátással kapcsolatos tanácsadás a gyógyszertárban

A gyógyszerészek beteg- és betegségorientált képzésének, illetve szakképzésének köszönhetően, no meg annak, hogy jogszabály írja elő a megfelelő betegtájékoztatást, napjainkban a gyógyszertárak egyre inkább a szakszerű és hiteles egészségügyi tanácsadás intézményeivé válnak. A banális, orvosi ellátást nem igénylő betegségekkel kapcsolatos tanácsadás során a sebzések ellátásának kérdésköre az elsők között szerepel. A gyógyszertárban akut beteg-, sebellátás igénye is felmerülhet, hiszen a gyógyszertár egészségügyi intézmény, de jellemzően a tanácsadás és az ehhez kapcsolódó termékajánlás dominál a mindennapos gyakorlatban.

hirdetés

Akut sebek

A kis felületű és felületes sebek (úgynevezett primer gyógyuló sebek) ellátása nem igényel nagy szaktudást. Itt a megfelelő tisztítás, majd fertőtlenítés az elsődleges teendő. Tisztításra, a hiedelmekkel ellentétben, az ivóvíz-minőségű csapvíz is megfelel, ugyanis ma Magyarországon a vezetékes ivóvíz nem tartalmazhat kórokozókat és egészségre káros anyagokat. Természetesen egészségügyi intézményben célszerűbb izotóniás sóoldattal, Ringer-oldattal vagy a polihexanid és undecilén-amidopropil-betain tartalmú, kifejezetten seböblítésre kifejlesztett Prontosannal kimosni a sebet. Vérző sebet ne mossunk, mert az rontja a véralvadás folyamatát. A vérző sebek esetén a vérzéscsillapítást kötszerrel kell végezni (a vérzéscsillapító Gelaspon, illetve Spongostan szivacs ma már nem elérhető, egyéb gyógyszertárban használható lokális hemosztatikum a Ca-Na-alginátot tartalmazó Steriblock spray és az oxidáltcellulóz-tartalmú Nexcare spray).

A megtisztított felületes sebet fertőtleníteni kell. Erre a PVP-jód-tartalmú vizes oldatok (Betadin, Braunol) alkalmasak. Az antibakteriális hatóanyag alkoholos oldatai, így a klórhexidin (pl. Egisept), ortofenil-fenol (pl. Clarasept Derm), benzalkónium-klorid (pl. Cutasept), oktenidin-HCl (Octenisept) stb. a sebkörnyék dezinficiálására szolgálnak. A gyakran javasolt mercurochromos (merbrominum) ecsetelés hatékonysága mai felfogásunk szerint elégtelen, ezért ne javasoljuk. Noha alapelv, hogy akut sebellátásban ma nem használunk porokat és kenőcsöket, felületes horzsolásokra javasolható a cink-hialuronátot tartalmazó Curiosa gél vagy a fertőtlenítőszert (klórhexidin) is tartalmazó Bepanthen Plus krém is. Vény nélkül kiadható antibiotikum-tartalmú kenőcsöt (pl. Ebrimycin gél, Gentamycin, Tetran kenőcs) alapos ok nélkül ne javasoljunk, mert fölösleges antibiotikum-expozíciónak tesszük ki a beteget.

Ezt követően már csak a felületi védelemről kell gondoskodni. Erre a célra mindig steril sebfedőket használunk. Kisebb sebek fedésére alkalmasak a sebtapaszok, ezek úgynevezett szigetkötszerek, melyek textil vagy műanyag ragtapasz, középen tartalmaznak valamilyen mullt vagy hasonló nedvszívó anyagot (pl. vlies, ami nem szőtt, hanem préselt anyag), és széles méret-, illetve típusválasztékban állnak rendelkezésre. Választhatók vérzéscsillapító anyagú (m-doc oxidált cellulóz), illetve ilyen hatású anyaggal (pl. K-Al-szulfát) impregnált vagy fertőtlenítőszerrel (pl. klórhexidin) átitatott sebtapaszok is. Ezek mellett vannak külön-külön primer kötszerek (a sebre közvetlenül rátehető steril), szekunder kötszerek (csak elsődleges kötszerre tehető, sebre közvetlenül nem) és kötszerrögzítő (ragtapaszok, csőhálók) kötszerek. A primer kötszerek között találunk vékony fémréteggel (alumínium, pl. Aluderm, Metalline) bevont, valamint hidrofób anyaggal (viasz: pl. Cuticerin, vazelin: pl. Grassolind, Bactigras, szilikon: pl. Mepitel polimer, Mepilex) impregnált sebfedőket, továbbá ezüstréteggel, illetve ezüstionokat is tartalmazó anyaggal bevont kötszereket (pl. Pharmafoam Silver, Atrauman Ag stb.) is. Az előbbiek használata főleg nagyobb felületen kedvező, mert nem ragadnak bele a sebbe, a sebváladékot áteresztik (ezért föléjük nedvszívó kötszert kell tenni), így a kötéscserét könnyebbé és fájdalommentesebbé tehetjük. Az utóbbiak antibakteriális hatásukkal jelentenek előnyt.

Gyakran találkozunk „vízmentes” vagy „vízálló” feliratú sebtapaszokkal. Ezekről tudnunk kell, hogy noha jól védik a sebet a külső nedvességtől, csak ideig-óráig maradnak fenn a bőrön a vízben, tehát ne várjuk (és tanácsadás során is legyünk óvatosak ezzel), hogy egy egész napos fürdőzést kibírnak. Általában 20-60 perc után cserélendők. Azt is jó tudni, hogy a jobb tapadás érdekében a sebtapaszokat és ragtapaszokat többször és erősen rá kell simítani a bőrre, ugyanis a modern (bőrbarát) ragasztóknak nyomásra és melegítésre (testmeleg) fokozódik a tapadóképességük.

Kisebb szúrt, szakított vagy karmolt, harapott sebek esetén a sebből származó vérzést nagyobb mennyiségű (összetekert vagy hajtogatott mull) kötszer sebre helyezésével (nyomásával) csillapítjuk. Ha átvérzik a kötés, nem cseréljük, hanem fölé újabb réteget teszünk, majd a „bealvadás” után külsőleges fertőtlenítés szükséges, és egyszerűen fedőkötszerrel fedjük. Ha földdel érintkezett a seb, nem szabad elhanyagolni a tetanusz, harapás esetén a veszettség elleni oltás mérlegelését, ez azonban nem gyógyszerészi kompetencia, így ha felmerül a fertőződés kockázata, orvoshoz kell küldeni a beteget. A harapott sebet fokozottan veszélyesnek kell tekintenünk, ezért annál az orvosi ellátás kötelező. Nagyobb vagy roncsolt sebek esetén is orvoshoz kell irányítani a beteget, mert ezek maguktól nem, nehezen vagy csúnyán gyógyulnak.

Gyakran rossz technikával végzik a hidrogén-hiperoxidos „kipezsegtetést”. A 0,5–3%-os H2O2-oldat magas oxidáló kapacitása révén valóban jól használható antibakteriális szer, gennyes sebek feltisztítására is alkalmas, de tudnunk kell, hogy a sebgyógyulást rontja azáltal, hogy a proliferálódó sejteket is eloxidálja. Ezért, ha ilyen ellátást végzünk vagy végez a beteg, a befejező aktus mindig a seb steril izotóniás („fiziológiás”) sóoldattal történő kiöblítése legyen! Nem mély, tiszta, friss és éles szélű (főleg vágott) sebek esetén megfontolható a sebszélek egyesítése és sebészeti ragasztócsíkokkal (Steristrip, Sterigrap) való rögzítése, majd steril fedőkötés alkalmazása.

Mély szúrt seb esetén ugyancsak javasolt az orvosi ellátás, mert a szúrcsatornában maradhat idegentest és/vagy kórokozó, s ennek kitisztítása és az esetleges fertőzés megelőzése ismét csak nem gyógyszerészi kompetencia.

Ha felületesnek tűnő, de nem friss sebbel jelentkezik nálunk egy beteg, nézzük meg a sebet, mielőtt bármit is javaslunk. Ha a seb a klasszikus gyulladásos jeleket mutatja (tumor-dolor-calor-rubor et functio laesa) vagy a fertőzöttség a gennytermelés miatt nem kérdéses, továbbá, ha nekrotikus szövetek vannak a sebben, szintén célszerű orvoshoz irányítani a beteget, hiszen a patikában ritkán van meg a korrekt sebtoalett feltételrendszere, a necrotomia (debridement), illetve a sebészi sebszélegyesítésre (varrás, kapcsolás) pedig nem is lehet meg. Mi magunk szisztémás antibiotikumot sem adhatunk, pedig az ilyen esetek egy részében erre is szükség lesz. Ha a beteg orvoshoz jutása több napot venne igénybe, s ezért átmenetileg mégis valamit javasolnunk kell, akkor az az Ung. ad vulnera vagy Ung. salicylatum 1–3%-os legyen. Az ugyancsak antibakteriális hatással is rendelkező Dermazin és Ialugen Plus is alkalmas, de az utóbbi vényköteles készítmény.

Olyan esetekkel is találkozhatunk, amelynél nyilvánvaló, hogy nem az egyszerű sebzések nyomán keletkezett sebekről van szó, hanem már jó ideje meglévő, nehezen gyógyulókról. Sok krónikus sebbel élő beteg van hazánkban, lényegesen több mint például Nyugat-Európában. Ennek valószínűleg az az oka, hogy kevés a krónikus sebellátásra szakosodott ambulancia, a családorvosok pedig túl elfoglaltak ahhoz, hogy ezt az időt és speciális tudást igénylő feladatot felvállalják, így ennek nincs igazán gazdája.

 

Krónikus sebek

A nehezen gyógyuló sebeket – vagy talán jobb ezeket „jó ideje nem javuló” sebeknek nevezni, mert a beteg vagy hozzátartozó ezzel jelentkezik – többféleképpen csoportosíthatjuk.

A terápiás koncepció szempontjából lényeges a hármas csoportosítás: vénás pangás vagy artériás elégtelenség, esetleg nyirokerek megbetegedésének talaján kialakult sebek. Ezek tovább bonthatók az alábbi sebtípusokra: diabeteshez társuló sebek, pyoderma, nyomásból (decubitus) eredő, trauma vagy sugárkezelés nyomán kialakult, vagy csípés-harapás helyén megjelenő sebek, égési sebek, tumoros sebek, stb. Ezek részletezésével itt és most a terjedelem korlátai miatt nem foglalkozhatunk, noha az ok alapvetően meghatározza a kezelési stratégiát és taktikát.

Az ilyen sebbel rendelkező betegek orvoshoz irányítása mellett tudnunk kell, hogy a nehezen gyógyuló (krónikus) sebek ellátásának alapelvei a következők:

1. Normál körülmények között egy seb maximum 6 hét alatt begyógyul. Ha ez nem valósul meg, akkor olyan kórélettani tényezők állnak fenn, melyeket meg és fel kell ismerni, majd megszüntetni.

2. A szakszerűtlen sebkezelés rontja a beteg állapotát és életminőségét, továbbá költséges, ezért mielőbb a seb állapotának megfelelő ellátási szintre (családorvos, szakrendelés, fekvőbeteg-gyógyintézet, speciális fekvőbeteg-ellátás) kell a beteget juttatni.

3. A sebalap feltisztítása (necrectomia) és fertőzött sebek esetén a kórokozó(k) azonosítása nélkül sebgyógyulás nem várható.

4. Csak a seb komplex kezelése (keringésjavítás, gyulladáscsökkentés, drenálás, asepsis és antisepsis, kompressziós terápia, táplálásterápia stb.) hozhat jó eredményt.

A kezelés első lépése mindig a sebalap feltisztítása. Erre a mechanikus tisztítás, illetve necrectomia mellett Fibrolan vagy Iruxol Mono kenőcsöt is használnak, melyek még beszerezhetők, azonban már törzskönyvből törölt készítmények. Ezt követően mindig úgynevezett nedves sebkezelést alkalmaznak, azaz mesterségesen párás („ideális”) környezetben tartják a sebet a sebgyógyulás fázisai  során.

 
A sebgyógyulás klinikai fázisai (Forrás: Móricz, J.: A sebgyógyulás (továbbk. előadás, 2014.)

Erre számos modern, gyógyszertárban forgalmazható kötszert kínálnak a gyártók, s ezek között el kell tudnunk igazodni. Fő csoportjaik jellemzői – a seb állapotváltozásait követve – a következők:

Habszivacsok: erősen vagy közepesen váladékozó, exszudációs vagy granulációs fázisban lévő nem fertőzött sebekre, primer kötszerként. A többrétegű habszivacsok fertőzött sebre is alkalmazhatók, mert azok speciális adszorbens magot tartalmaznak. Termékek: Suprasorb C és P, Aquacel foam, Medifoam P stb. és többrétegűek: PermaFoam, Mepilex-AG, Aquacel Ag Foam, Pharmasuperfoam Silver, stb.

Alginátok: közepesen vagy erősen váladékozó és fertőzött sebekre az exszudációs fázisban, primer kötszerként, gyakran másodlagos kötszerrel és kötésrögzítővel együtt. Az alginát „kötszer” a sebváladék hatására géles állapotúvá válik, mely a sebből kiemelhető. A lapkötszer mindig a seb méretére vágandó, a sebszélen túlra ne nyúljon, mert az ép bőrt irritálja. Termékek: Suprasorb A, Sorbalgon, Medisorb A, Kaltostat Wound, Kliniderm Alginate stb.

Hidrokolloidok: közepesen vagy erősen váladékozó, nem fertőzött, granulációs fázisban lévő sebekre, primer kötszerként. Termékek: Hydrocoll, Pharmacoll, Suprasorb H, Medisorb H, Granuflex stb.

Hidrogélek: bármilyen fokban nedvező és nekrotikus sebek feltisztítására, epithelizációs fázisban lévő sebekre, primer kötszerként. Gyakran másodlagos kötszerrel és kötésrögzítővel együtt alkalmazzák. Nem fertőzött sebekre is használhatóak. Termékek: Hydrosorb, Pharmagel, Suprasorb G stb.

Impregnált gézlapok: bármilyen váladékozó és fertőzött sebre primer kötszerként, a granulációs és epithelizációs fázisban. Mindig nedvszívó másodlagos kötszerrel és kötésrögzítővel együtt. Termékek: Grassolind, Cuticerin, Bactigras, Atrauman, Lomatuell, Pharmatull stb.

Nedvszívó sebpárnák: közepesen vagy erősen nedvező sebekre, kizárólag másodlagos kötszerként, kötésrögzítővel. Általában erősen nedvszívó és adszorbens (cellulóz, szén) maggal rendelkeznek, melyek a felszívott váladékot magukban tartják. Speciális szerkezetük miatt nem vághatók. Termékek: Zetuvit, Vliwazell, Mesoft, Mativlies stb.

Filmkötszerek: nem váladékozó, epithelizációs fázisban lévő sebekre primer kötszerként és kötésrögzítőként egyaránt használhatók. Ezek a kötszerek szemipermeábilis rétegük révén védik a sebet a szennyeződéstől, de a légcserét biztosítják. Termékek: Hydrofilm, Suprasorb film, Tagaderm, Mepore film stb.

Fontos, hogy a sebfedő kötszert nem kell naponta cserélgetni! Ha a sebváladéktól átnedvesedik, vagy ha az alginátoknál teljesen elgélesedik a „kötszer”, akkor indokolt a csere, különben csak 3–5 naponta kell cserélni a kötszert. Javasoljuk a betegeknek az átlátszó sebfedők (filmkötszerek: pl. Hydrofilm vagy keretes kötszer, pl. Protectfilm) használatát! Ezek esetében a kötés eltávolítása nélkül is látható a seb aktuális állapota: a nedvezése, a színe stb.

Végezetül a beteget vagy hozzátartozóját fel kell világosítanunk arról, hogy az ilyen sebek a legautentikusabb kezelés mellett is lassan javulnak, mert az esetek döntő többségében számos, a sebgyógyulást hátráltató tényező együttese okozza a problémát.

 

Összefoglalás

A gyógyszerészek tanácsadási kötelezettsége és lehetősége a sebek és sebkezelés témakörében is olyan kommunikációs eszközt jelent, melyet ki kell használnunk, mert ezzel is erősíthető a gyógyszerészbe és gyógyszertárba vetett bizalom. A kezeléssel és a termékekkel kapcsolatos ismeretek és tapasztalatok segítenek abban, hogy akut sebek esetén az elsősegélynyújtás keretében megszerzett elméleti tudást termékszintű tanácsadással tegyük orvoskollégáink és a betegek számára gyakorlatban is használható információvá. Krónikus sebek esetén pedig a betegeket elkalauzoljuk olyan ellátóhelyre, ahol megfelelő feltételrendszer mellett foglalkoznak gyógyításával.

 

Javasolt irodalom:

Vízvári, L.: Elsősegélynyújtás II. rész: Sérülések. ESZTI Továbbképzési füzetek, Budapest, 2005.

Daróczy, J.: A nem gyógyuló (krónikus) bőrsebek ellátása irányelvének tervezete; Sebkezelés, sebgyógyulás 2013;16(1):14–47.

Dr. Télessy István
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés