hirdetés
hirdetés
2020. május. 25., hétfő - Orbán.
hirdetés

Alkohol-gyógyszer interakciók

Nem biztos, hogy erre innia kell!

Számos hatóanyag lép az alkohollal interakcióba. A gyógyszer-alkohol kölcsönhatásoknak két fő típusa van: farmakokinetikai és farmakodinámiás interakciók egyaránt kialakulhatnak, amik hatásfokozódáshoz, hatáscsökkenéshez, toxicitáshoz, súlyos mellékhatásokhoz vezethetnek.

hirdetés

Nem csak a krónikus alkoholista betegeknek történő gyógyszerexpediálás során kell figyelembe venni az interakciókat, hiszen sok esetben az akut, nagy dózisú alkoholfogyasztás is súlyos következményekhez vezethet. A következőkben olyan gyógyszer-alkohol interakciós példákat is bemutatunk, amelyek ismerete a táránál való tanácsadáshoz lényeges.

Az italozás jelentette kockázatok felmérése során tekintettel kell lenni arra is, hogy az idős betegek sokkal érzékenyebbek az alkohol hatásaival szemben, mint a fiatal felnőttek, és náluk a kisebb etanoldózisok fogyasztása is fokozott interakciós kockázattal jár (1, 2).

Szem előtt tartandó az is, hogy bizonyos gyógyszerek, például a köhögéscsillapító szirupok is tartalmazhatnak kisebb-nagyobb mennyiségben alkoholt, aminek bizonyos hatóanyagú, a szervezetben diszulfirámszerű reakciót előidéző hatóanyagok − pl. finaszterid, ketokonazol, metronidazol, szertralin, olanzapin − szedésénél jelentősége lehet (1, 2). A diszulfirámszerű reakciót mutató hatóanyagoknál már kis mennyiségű alkohol elfogyasztása is hányingerrel, hányással, az arc és a nyak területének kivörösödésével, fejfájással, hipotenzióval jellemzett állapotot okoz. Ezt tudva például a metronidazol orális adagolása mellett egyértelműen kerülendő az alkoholfogyasztás, és ez a tiltás az orálisan alkalmazott metronidazol szedésének abbahagyását követő 72 órán keresztül fennáll. Az intravaginális metronidazolterápia esetén az alacsony szisztémás metronidazolexpozíció miatt az alkoholfogyasztás jelentette veszély jóval kisebb.

Farmakokinetikai interakciók

Az alkohol több hatóanyag felszívódását, metabolizmusát, kiürülését változtathatja meg. Az akut alkoholfogyasztás például fokozza bizonyos benzodiazepinek (pl. diazepám) felszívódását. Legnagyobb jelentősége azoknak az alkohol-gyógyszer farmakokinetikai kölcsönhatásoknak van, amik a máj metabolikus citokróm P450 enzimrendszerén keresztül valósulnak meg (1, 2). Az alkohol oxidációjában – az alkohol-dehidrogenáz enzim mellett − elsősorban a CYP2E1 izoenzim vesz részt, bár egyes vizsgálatok a CYP1A2, illetve a CYP3A4 enzim érintettségére is utalnak (2). A CYP2E1 izoenzim aktivitása az alkoholfogyasztás jellegétől függően változik. Az alkalomszerűen, kis mennyiségben fogyasztott alkohol nincs jelentős hatással a CYP2E1 enzimre. Krónikus alkoholfogyasztás hatására a CYPE21 izoenzim aktivitása akár a tízszeresére is nőhet; mindez elősegíti azt, hogy a szervezetbe jutott alkohol gyorsabban metabolizálódjon, hamarabb ürüljön a szervezetből, és létrejöjjön a tolerancia. A krónikus alkoholistáknál tapasztalt emelkedett CYP2E1-aktivitás eredményeként a CYP2E1 izoenzimen metabolizálódó hatóanyagoknak a vérszintje a vártnál alacsonyabb, ami esetükben dózisnövelést tesz szükségessé. Krónikus alkoholistáknál emiatt társul például a normál dózisú doxiciklinadagolás szubterápiás vér- és plazmaszintekkel, és emiatt megfontolandó a doxiciklin más antibiotikumra cserélése vagy dupla dózisban való alkalmazása (1).

Amennyiben nem krónikus alkoholista a beteg, de alkalomszerűen (akut) fogyaszt nagyobb mennyiségű alkoholt, akkor épp ellenkező helyzet áll elő, ugyanis az alkohol és a hatóanyag (pl. warfarin) az izoenzim kötőhelyéért vetekszik, ami a vártnál magasabb szérumbeli hatóanyagszintekhez vezethet (2).

Farmakodinámiás interakciók

Forrás: Pharma Tribune
Forrás: Pharma Tribune

Az alkohol és gyógyszer farmakodinámiás kölcsönhatások döntő hányada a központi idegrendszerben történik, és additív vagy szinergista jellegű, azaz alkohol jelenlétében a gyógyszerhatás fokozódásával kell számolni. A központi idegrendszerre ható szerek, így a mono-amino-oxidáz- (MAO) gátlók, a triciklusos antidepresszánsok, az antipszichotikumok, illetve a szedato-hipnotikumok mellett egyaránt kerülendő az alkoholfogyasztás. Ellenkező esetben fokozott szedációval, pszichomotoros zavarokkal kell számolni.  Kiemelendő, hogy ez nem csak a „régi” szerekre igaz; a hosszú felezési idejű benzodiazepinszármazékokon kívül a Z-szereknél (pl. zaleplon, zopiklon, zolpidem) is megtörténik a központi idegrendszeri hatások fokozódása alkoholfogyasztás hatására (1). A MAO-gátlók esetén az alkoholtartalom mellett a néhány sörben és borban előforduló tiraminnal és az annak következményeként fellépő súlyos hipertóniával – a sajtreakcióval − is számolni kell!

A vérnyomáscsökkentőket szedőknél a mérsékelt vagy jelentős mértékű krónikus alkoholfogyasztás emeli a vérnyomást, míg az akut szeszes italozás hipotenziót válthat ki, az a vazodilatátor gyógyszerek hatását fokozza (1). A nitroglicerintartalmú gyógyszerek értágító hatását felerősítheti az alkohol, ami egyes esetekben ortosztatikus hipotóniát, ájulást okozhat (3). Nem árt óvatosságra és mértékletességre inteni a szívbetegeket, és napi 1−2 dl borban vagy 2−5 dl sörben meghúzni az alkoholfogyasztási limitet (3).

Cukorbetegeknél tekintettel kell lenni arra, hogy az alkohol gátolja a glükoneogenezist, és emeli a hipoglikémia kockázatát. Emellett, az alkoholból származó kalóriák is ronthatják a glikémiás kontrollt. Lényeges az inzulinkezelésben részesülőket a jelentősebb mennyiségű alkoholfogyasztástól óva inteni, illetve az éhgyomorra történő italozás kerülésére felhívni a figyelmüket. A vércukorszintet befolyásoló gyógyszerek közül a metformin emelendő ki, mivel annak az alkohollal való együttes bevétele hányingerhez, gyengeségérzethez vezethet. Emellett, az alkohol fokozza a tejsavas acidózis veszélyét. A metformint szedőknél mind az akut, mind a krónikus − jelentősebb mértékű − alkoholfogyasztás kerülendő. Továbbá metforminterápia alatt (különösen, ha alkoholt is fogyaszt a beteg) fokozottan kell ügyelni a laktátacidózis jeleire, azaz az izomfájdalmakra, hányásra, hasi fájdalomra, légszomjra, fáradtságérzettel járó rosszullétre; ezek fellépése esetén azonnali orvosi ellátásra van szükség (1).

Az alkohol fokozhatja a mellékhatások súlyosságát

Az alkoholfogyasztás több hatóanyag – köztük az izoniazid, a ketokonazol, a metotrexát és a paracetamol − esetén fokozhatja a hepatotoxikus hatást, ami bizonyos esetekben a májfunkció monitorozását teszi szükségessé. Legismertebb példaként a paracetamol említhető, ami a krónikus alkoholistáknál a paracetamolból képződő hepatotoxikus metabolitnak, az N-acetil-p-benzokinon-iminnek (NAPQI) a képződéséhez vezet. A napi legalább 3 adag alkohol elfogyasztása – paracetamolszedés mellett − már súlyos májkárosodást eredményezhet. Paracetamolterápia esetén az akut, nagy adagú alkoholfogyasztás is kerülendő, ugyanis az is hasonló következményekkel járhat, mint a krónikus alkoholizmus esetén történő paracetamoladagolás.

A nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) szedésekor is mérsékelendő, illetve kerülendő az alkoholfogyasztás, mivel az szinergista módon a gyomor- és bélrendszeri nyálkahártya károsodásának, a vérzéseknek a kockázatát fokozza (1). Egy eset-kontroll vizsgálat alapján, míg az alkoholfogyasztás önmagában 2,9-szeresére emeli a súlyos gasztrointesztinális események bekövetkezésének a rizikóját, és az NSAID-adagolás is hasonló kockázatfokozódással jár, addig kombinált alkalmazásuk a súlyos gasztrointesztinális károsodás rizikóját az összegzett értéknél jelentősebb mértékben fokozza, 10,2-szeresére emelve azt (4). NSAID-szedésekor csak az alkalmankénti, mérsékelt alkoholfogyasztás megengedhető, azaz a napi 1−2 dl bor vagy 2−5 dl sör fogyasztása (3).

Az allergia kezelésében használt H1-antihisztaminok közül elsősorban az első generációs, szedálóként ismert vegyületek esetében kell az alkoholfogyasztással összefüggésben fellépő következményekkel számolni. Az élvezeti szer és az antihisztaminok együttes adagolása additív központi idegrendszeri hatást válthat ki, ami kihathat a pszichomotoros működésre és az autóvezetési képességekre is. A második generációs, vér-agy gáton minimálisan penetráló antihisztaminoknál ilyen jellegű interakció csak ritkán fordul elő, de a nagy interindividuális különbségeket tekintve a nem szedáló antihisztaminok szedése alatt is célszerű az alkoholfogyasztást mellőzni (1).

Az opioidokkal, különösen a retard készítményeikkel való együttes alkoholfogyasztás a kifejezettebb szedatív hatás mellett a légzésdepresszió fellépésének és a fatális következményeknek a kockázatát emeli (1).

A fenotiazinoknál a szedáció fokozott rizikója mellett az extrapiramidális mellékhatások rizikóját is növeli a szeszes italok fogyasztása.

Az erektilis diszfunkció kezelésében használt foszfodiészteráz-5- (PDE-5-) inhibitorok szedése melletti alkoholfogyasztás növelheti a hipotenzió kockázatát, illetve a szívfrekvencia jelentős emelkedésével járhat (pl. tadalafilnál). Megjegyzendő az is, hogy ez esetben a betegek állapotára tekintettel sem javasolt az alkoholfogyasztás, mivel az rontja az erekciós képességet.

 

Irodalomjegyzék

1. PL Detail-Document, Alcohol and Drug Interactions. Pharmacist’s Letter/prescriber’s Letter. 2015.

2. Johnson BA, Seneviratne C. Alcohol-medical drug inetractions. In: Sullivan EV, Pfefferbaum A (editors) Handbook of Clinical Neurology. Elsevier; 2014. p. 543−559.

3. ABDA-AMK, Sicher is(s)t sicher. Interaktionen zwischen Arzneimitteln und Lebensmitteln. Berlin: ABDA; 2014.

4. Neutel CI, Appel WC. The effect of alcohol abuse on the risk of NSAID-related gastrointestinal events. Ann Epidemiol. 2000;10:246−50.

Dr. Budai Lívia PhD, szakgyógyszerész, egyetemi adjunktus, SE Gyógyszerészeti Intézet
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés