hirdetés
hirdetés
2021. december. 09., csütörtök - Natália.
hirdetés

Miért érdekeltek a gyógyszerészek az adherencia javításában?

A brit statisztikák szerint a gyógyszerek akár 50 százalékát nem megfelelően szedik a betegek, és más országokban is hasonlóak a tapasztalatok. Mivel az adherencia növelése egyértelműen jobb terápiás eredményeket von maga után, alapvetően fontos a befolyásoló tényezők javítása.

A gyógyszerész gyakran kerül olyan szituációba, hogy a beteg a gyógyszerszedéssel kapcsolatos problémáira vár megoldást tőle. Egyre több tudományos bizonyíték gyűlik össze az adherenciát meghatározó magatartási tényezőkről, illetve az ezek befolyásolására alkalmas módszerekről. A Brit Gyógyszerészeti Társaság négy alapelvet javasol követni a kórházi felvétel és elbocsátás kapcsán végzett gyógyszerészi gondozás során.

A British Medical Journal című lapban nemrégiben közzétett cikk szerint az adherencia javításával ugyanolyan mértékben növelhető a terápia eredményessége, mint ha egy új, bombasikernek számító gyógyszert dobnának a piacra. De ez csak egy a mostanában megjelent szalagcímek közül, mely az adherencia fontosságát hangsúlyozza, illetve arra hívja fel a figyelmet, hogy az adherencia egy eddig nem kellőképpen értékelt faktor a terápia eredményességnek javításában. Az adherencia azt jelenti, hogy a beteg egyetért a szükséges gyógyszerszedéssel és egyéb terápiás beavatkozásokkal (aktív részvétel), míg a compliance során a beteg „azt teszi, amit mondanak neki” (passzív részvétel). Fontos megjegyezni, hogy a compliance és az adherencia egyaránt mérhető kimeneteli paraméter, míg a konkordancia – melyet gyakran alkalmaznak tévesen az előbbi kifejezés szinonimájaként – a klinikus és a beteg közötti megegyezés folyamatát jelöli a kezelés során.

Miért érdekeltek a gyógyszerészek az adherencia javításában?

A brit statisztikák szerint a gyógyszerszedések akár 50 százaléka nem az orvosi utasításoknak megfelelően történik, és hasonló arányszámokat regisztrálnak más fejlett országokban is. Ennek beláthatatlan következményei vannak a beteg egészségi állapotára, illetve az egészségügyi ellátás költségeire nézve. Ismert tény, hogy a kórházi felvételek 6−11 százaléka mögött a gyógyszerek mellékhatásai lelhetők fel, melyek több mint fele megelőzhető lenne. E számadat ráadásul nem veszi figyelembe azokat a kórházi felvételeket, melyre amiatt kerül sor, hogy a beteg többet vagy kevesebbet szed be a gyógyszerből az előírtnál.

A kutatások szerint egyértelmű összefüggés van a gyógyszeres kezeléssel kapcsolatos adherencia és a terápia eredményessége között, és a legutóbbi felmérések szerint akár 500 millió font is lehetne a megtakarítás, ha az adherenciát az öt fő kategóriában sikerülne javítani. Ez a kezelésre éppen úgy vonatkozik, mint a profilaxisra: egy nemrégiben nyilvánosságra hozott vizsgálat szerint kisebb a halálozási arány azoknál az emlőrákos betegeknél, akiknél az előírás szerint történik a posztterápiás hormonkezelés.

Az adherencia javításában fontos a beteg bevonása a terápiás döntésekbe. Ismert tény, hogy a betegek egyre nagyobb részvételt kérnek maguknak a kezelési terv felállításakor, és a terápiás irányelvek is egyre inkább a megosztott döntéshozatal fontosságát húzzák alá.

Mi befolyásolja az adherenciát?

Az utóbbi tíz évben számos beszámoló és kommentár látott napvilágot a gyógyszeres adherenciát meghatározó tényezőkről. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az alábbiak szerint foglalta össze a legfontosabb tényezőket (2003):

– Szociális és gazdasági faktorok (pl. életkor, etnikai hovatartozás, terápiás költségek)

 Az egészségügyi ellátással kapcsolatos kulturális tényezők

 A kezeléssel összefüggő paraméterek (pl. kezelés időtartama, kezelés összetettsége, mellékhatások)

 A beteg állapotával összefüggő faktorok (pl. komorbiditások, a kórállapot súlyossága és hevessége, rokkantság mértéke)

  Betegfüggő faktorok (pl. feledékenység, a kezelés által keltett szorongás, az orvosi utasítások félreértelmezése, a gyógyszerekkel kapcsolatos hitek és tévhitek, köztük a függőségtől vagy mellékhatásoktól való félelem)

Az adherencia hiányát előrejelző tényezők

Az utóbb 15 év kutatásai azt jelzik, hogy a nonadherencia nem tükrözi a beteg gyógyszerhasználattal kapcsolatos magatartását. Egyértelmű korreláció igazolódott ugyanakkor a gyógyszerrel és annak adagolási formájával, a gyógyszerek számával, a gyógyszeres kezelés költségeivel, a biztosítottsági státusszal, valamint az orvos és beteg közötti kommunikáció minőségével. Nem befolyásolja ugyanakkor az adherenciát a beteg életkora, neme, szocioökonómiai státusza, életkörülményei, egyidejűleg fennálló egyéb betegségei, az orvosi vizitek száma, valamint az egészségügyi ismeretek.

 A gyógyszerész szerepe az adherencia javításában

Jelentősen javíthatja az adherenciát, ha a beteget megfelelő információkkal látjuk el a kezelés szükségességéről és az esetlegesen felmerülő terápiás aggályokról, illetve tanácsokat kap arra, miként teheti a gyógyszerszedést könnyebbé és kényelmesebbé. A gyógyszerszedéssel kapcsolatos magatartás befolyásolásának eszköze lehet az egészséggel kapcsolatos életvezetési tanácsadás, motiváló beszélgetések, illetve kognitív viselkedésterápia alkalmazása.

A Brit Gyógyszerészeti Társaság az alábbi négy elv követését tartja a legfontosabbnak:

  Mérjük fel, mit szeretne tudni a beteg a gyógyszereiről

  Mondjuk el a betegnek, amit tudni szeretne, majd ellenőrizzük, megértette-e az elhangzottakat

  Erősítsük meg a betegben azt, hogy ő maga is felelős a megfelelő gyógyszerszedésért

  Segítsük elő a helytelen magatartásformák javítását azáltal, hogy megvitatjuk a beteggel a gyógyszerszedés kapcsán felmerülő gyakorlati problémákat

Fontos kiemelni, hogy önmagában a fenti elvek egyike sem képes megoldani a nonadherencia problémáját, hanem ezek együttesen lehetnek célravezetőek. Az adherencia kérdéseivel kapcsolatos megbeszélésnek az orvos és gyógyszerész közötti kommunikációnak is szerves részét kell képeznie. E munka során figyelemmel kell kísérni és fel kell használni az adherenciával kapcsolatos kutatások friss eredményeit is.

Összefoglalás

A gyógyszeres kezeléshez társuló adherenciának jelentős szerepe van a terápiás kimenetel javításában, a gyógyszerveszteség és az egészségügyi költségek csökkentésében, a betegbiztonság növelésében. Az adherenciát számos tényező befolyásolja, melyek jelentős részére a gyógyszerészi gyakorlat is hatással van. A magatartásbeli tényezők javítása érdekében fontos, hogy szakítsunk az eddigi gyógyszerészi gondozásra vonatkozó paradigmák némelyikével és többfrontos, hosszú távú stratégiát dolgozzunk ki a gyakorló orvosokkal, kutatókkal és a szélesebb szakmával karöltve annak érdekében, hogy új módszereket találjunk a betegekkel való konzultációra.

(forrás: Barnett NL. Medication adherence: where are we now? A UK perspective. Eur J Hosp Pharm. 2013;0:1–4. doi:10.1136/ejhpharm-2013-000373)

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés